Beleesve az Igazságba

Ötödik fejezet: Isten

A következő vasárnap, egy hűvös június végi napon Bob, Richard és Ted ismét ellátogattak Arthurhoz. A kölcsönös udvariaskodások után Ted kéretlenül belekezdett a következő tapasztalat elmondásába: "A múlt hétfőn átmentem anyámhoz -aki ellenséges- hogy beszéljek vele, míg bedobáljuk a szennyes ruháimat a mosógépbe. De kiderült, ez egy csapda. Az lelkészükkel várt engem, Enright pásztorral a Szabad Emberek Baptista Gyülekezetéből ahova régebben jártam."

"Hogyan viselkedett és miről beszélt veled?" kérdezte Arthur miközben az ébredező Mr Jandle felé pillantott.

"Általában eléggé izgatott a gyülekezetben, mintha igazán lelkes lenne. De nálunk más volt: mintha csak egy szerep lenne a gyülekezeti viselkedése. Túlságosan is kedves és bánatos volt mert elvesztette egy juhocskáját, úgy vélem. Azzal kezdte, hogy kijelentette, a mienk nem üdvözítő vallás, mert nem dicsőítjük Jézus Krisztust úgy, ahogy Ő kérte a Bibliában, hogy dicsőítsük: "miként az Atyát".

"Mit mondtál erre?" kérdezte Richard.

"Elmondtam neki, hogy mi dicsőítjük Jézust, de nem azonos mértékben, mert a Biblia valójában azt mondja, Isten nem osztja meg senkivel a dicsőségét. És kezdtem volna felolvasni neki ezt az írásszöveget, erre kezdett idegesebb lenni, olyasformán, mintha ő csak végső esetben tenné ezt, ha az értelme nem elég. Azt mondta 'De Jézus Isten, és ezért van az, hogy azonos dicsőítést érdemel, mint az Atya," és idézte az írásszöveget, ahol Jézus állítólag azt kéri Istentől, hogy az Övéhez hasonló dicsőséget kapjon."

"Még valami?" kérdezte Arthur.

"Van, de a többi igazán ostobaság. Megkérdezte, mit gondolok, mért halnak meg az emberek mindig hármassával és azt mondta 'Isten magához veszi őket, hogy vele legyenek' így hát Isten három személye kell legyen, hiszen mindig hármat vesz magához egy időben."

Richard nevetett és Bob kiakadt az utóbbi kijelentésen. Arthur is lenézően mosolygott, és megkérdezte Tedtől volt e még valami.

"Nos ezután jött a lélekkel és a pokollal meg minden."

"Igen, ez a kedvenc trükkjük," kommentálta Arthur, "egyik témáról a másikra ugrálnak anélkül, hogy időt hagynának hogy bármelyik kijelentésükre válaszolhass." Szünetet tartott amit Ted úgy értelmezett, hogy folytathatja.

"Aztán anyám ebédet készített nekünk és én emlékeztem, hogy a Biblia azt mondja, ne imádkozzunk együtt ilyen emberekkel, úgyhogy mondtam egy gyors imát magamban, és kezdtem enni. Erre megállított, pedig már teli volt a szám és azt kérdezte: 'Nem köszönöd meg az Úrnak az ételedet? Ez is egy mód, amivel megkülönböztethető az igaz vallás a hamistól. Hajtsuk meg fejünket." És elkezdett imádkozni erőteljes hangon, úgyhogy meghajtottam a fejem és a végén még 'Ámen-t' is mondtam. Nem mondtam el neki, hogy miért nem akartam vele imádkozni mert úgy tűnt, sértő lenne elmondanom."

"Mindennek tetejébe az anyám behozott egy szelet születésnapi tortát, amit két héttel azelőtt készített és a hűtőben őrizte. Enright pásztor így szólt: "Ez igen, hát nem kedves az édesanyád? Dicsőség az Úrnak a szerető anyákért akik megbocsátanak az akaratos fiaknak. Erre én azt mondtam, hogy nem ehetem meg, mert az pogány dolog."

"Ekkor elkezdett kötekedni velem, mintha én lennék a megtestesült Gonosz. Most már tényleg izgatott volt úgyhogy felálltam készen arra, hogy elfussak ha valami rosszra vetemedik. Nevetséges volt, 'Be kell fogadnod a szívedbe az Úr Jézus Krisztust! Mi jót tett veled Jehova? Miféle szabadulást érzel a lelkedben az Antikrisztus oldalán?'

"Éppen a szavakat keresgéltem lángoló pillantásaitól remegve, amikor anyám megszólalt: 'Felforgatta az egész életedet, kidobáltad a Playboy-okat és először olvastad a Bibliát'.

"Enright pászor kifeküdt ettől a váratlan fordulatól és én méginkább meg voltam lepődve."

"Anyád nagyon szeret téged, " mosolygott gyengéden Arthur.

"Igen, de amikor eljöttem, visszaadta az Igazság könyvet amit ott hagytam neki, hogy olvassa. Azt mondta, ki sem nyitotta."

"Ez szomorú. De tudod," mondta Arthur bölcs pillantással, " a fák sem egyszerre virágoznak. Érzem, hogy afelé halad." Majd Bob és Richard felé fordítva figyelmét Arthur megérdezte: "De mit gondoltok ti erről az incidensről? Ted úgy kezelte a helyzetet, ahogy ti is tennétek?"

Bob megköszörülte torkát és elkezdte "Én nevettem volna, amikor a hármassával meghaló emberekről beszélt és érdeklődő tekintettel egyenesen a szemébe nézve megkérdeztem volna : 'Komolyan így gondolja?' Ez általában zavarba hozza őket. "

"Jól tetted, hogy nem imádkoztál vele először," mondta Richard, "kár, hogy később többé-kevésbé rádkényszerítette ezt. De nem tudom, mi rossz van a születésnapi torta megevésében. Az Korinthusiaknak írt első levél 10. fejezet 27. vers elmondja 'Ha valaki a nem hívők közül meghív benneteket , és ti el óhajtotok menni, lássatok hozzá, és mindent megegyetek, amit elétek tesznek, nem tudakozódva a lelkiismeretetek miatt' (KGI)"

"De nem mondja valahol, hogy nem helyes hitehagyottakkal együtt enni?" tűnődött Ted.

"A Korinthusi első levél 5:11-re gondolsz," felelte Arthur, " de ez azokra a vétkezőkre vonatkozik, akiket 'testvérnek hívtak'. Úgyhogy ez nem alkalmazható erre a lelkészre. De eltértünk a tárgytól."

"Amit szeretnék hogy meglássatok ebből az, hogy van sok Háromsághívő érv, amit a Társulat nem tanított meg nektek megcáfolni. Én több mint tizennyolc évig tanulmányoztam a témát és soha nem hallottam ezt a 'hármassával-meghaló-emberek' érvet amit Ted pásztora használt."

"De az egyszerűen ostobaság," kommentálta Bob.

"Igen, az. De mondjuk Ted egy pillanatra kiszabadul a csapdából amit anyja állított neki és felhív téged, Bob. Megkér, menj át és segíts neki elfogadható cáfolatot adni ennek az ékesszóló szónoknak. Éppen van egy szabad estéd, úgyhogy ez kötelességed lenne. Aztán mondjuk mikor ott vagy, meghallod ezt az 'ostoba érvet', hogy felelné rá?"

"Ahogy már mondtam. Nevetnék, és megkérdezném komolyan gondolja e."

"Hatásos lehet," felelte Arthur, "de a kigúnyolás nem ajánlott. Talán meggyőznéd Ted anyját, hogy a pásztor képtelenséget beszélt, de ugyanakkor sajnálatot is keltenél benne iránta mert nevetségessé tetted amit ő őszintén hisz. Szóval visszafelé sülhet el. A türelmes elemzése bármiféle 'bizonyítéknak' amit előtár hatásosabb - bár ebben a helyzetben tréfásnak tűnhet. Először is, megkérdezheted milyen alapon hiszi, hogy az emberek hármassával halnak meg. Kérdezd meg, mekkora a legnagyobb időkülönbség a három ember halála közt, mellyel még érvényes a teória, végülis nyilvánvaló, hogy bármely adott három ember meghalhat. Végül kérdezd meg, mi szerint vannak csoportosítva az emberek - család szerint, vagy a híresek, vagy lakóhely szerint.

Magyarázd el neki, hogy az emberek szinte folyamatosan halnak meg szerte a világon, úgyhogy kell legyen valamiféle korlátozás abban, hogy 'ki' és 'hol', hogy meglegyen a hármas szám. Végül megmutathatod, hogy a három ebben az esetben teljesen önkényes szám. Négy, kilenc, harminckettő - bármelyik lehetne.

"Ezzel vége az első menetnek. A második részben azt mondhatnád: 'Még ha értenénk is valamit azon, hogy 'az emberek hármassával halnak meg', nem értem, hogy van ez bármiféle kapcsolatban azzal, hogy Isten három személy. Sem azt nem hiszem, hogy Isten 'magához veszi az embereket, hogy vele legyenek', mintha valamiképpen magányos lenne és szüksége lenne egy másik valakire maga mellé mindegyik személyének. Ez megmutatná a szellemek különbözőségét a te Háromságodban; a három személy nem eléggé egységes hogy osztozzanak egy személy társaságán, hanem mindegyiknek egy másik kell.' Egy kissé ez is csúfolódó, de szelídebb és kevesebb a lehetősége, hogy visszafelé süljön el, mivel inkább érvelés mint gúnyolódás."

Arthur mély lélegzetet vett és folytatta, "De amit elhatároztam az önök számra uraim: megmutatni, hogyan képezhetik magukat a félig formális (semi-formal) vitában. A véneknek felkészülteknek kell lenniük az ilyesmire, nem csak arra, hogy szalmabáb - érvekkel (straw-man arguments) dobálózzanak.

"Az mi?" kérdezte Ted.

"A szalmabáb- érvelés az, amikor az ellenfelem legkönnyebben cáfolható 'bizonyítékait' támadom. Például azt mondom, hogy a Háromsághívők azért hisznek a Háromságban, mert az emberek hármassával halnak meg. Ez az egyetlen érvük, amit megadok és megcáfolok -- inkább a szalmabábut mint a páncélozott érveiket."

"Azt mondod," kérdezte Bob ingerülten,"hogy a Társulat csak a gyengébb érveket mutatja meg a Háromság mellett és azokat könnyen cáfolja?"

Arthur elmosolyodott és lecsukta szemeit. Mindenki úgy érezte, hogy megrázza fejét és azt fogja mondani : "nem" és jobban elmagyarázza álláspontját, amikor kinyitotta szemét és megszólalt: "Igen." Aztán szobatársa felé nézett aki felült az ágyban. "Á, helló Mr Jandle. Volna kedve csatlakozni a vitánkhoz? Szeretnénk mégegy bírót a tárgyalásra."

"Ah, már sok éve nem voltam egy jó tárgyaláson sem. Örömmel. Csak felveszem a köntösömet és csatlakozom önökhöz. De kérem mutasson be a barátainak eközben.

Megtörtént a bemutatás, és Mr Jandle beült öreg hintaszékébe Arthur ágya mellé. "Az állítás:" hangsúlyozta Arthur,"a Biblia Istene az Abszolút Szuverén és a Világmindenség Teremtője egy Háromság. Háromság alatt azt értem, hogy Isten áll az Atya Istenből, a Fiú Istenből és a Szentlélek Istenből. És mégis nincs három Isten, hanem csak egy aki három személy. Uraim, egyetértenek ezzel a meghatározással?"

"Természetesen nem," nézett mogorván Bob.

"Egy pillanat, Bob," kuncogott Arthur, "nem azt kérdeztem, egyetértesz e azzal, hogy Isten Háromság. Csak azt kérdeztem, egyetértesz e azzal, hogy amikor a Háromság szót használjuk, az ezt jelenti. "

"Ó, akkor minden rendben, az mindjárt más," jött zavarba, "igen, ők így értik, habár semmi értelme."

"Én állítom majd, ti meg tagadjátok a meghatározást. Az igazi kérdés, hogy lehet-e így. Ha azt a meghatározást hangsúlyozzuk, hogy 'Isten egy személy', akkor ti ketten lesztek az állítók, én meg a tagadó."

"Mi a különbség?" kérdezte Richard.

"Nos, az állító kap először szót és utoljára. Ez a megkülönböztető előny azért van, mert bizonyítani valamit nehezebb, mint lerombolni és megcáfolni.

"A Társulat egyetért ezzel, azt mondja hogy a bizonyítás terhe a Háromsághívőké és mi kérjük őket, hogy bizonyítsák be nekünk. De ezek a pásztorok már képzett szónokok és érvelők, úgyhogy mért adnánk nekik ezt az előnyös pozíciót, nem tudom."

"Nos, ha a Társulat azt mondja, hogy beszéljenek ők először," egyszerűsítette le Ted a helyzetet,"akkor beszéljenek ők először."

"Igen, helyesen idézted," értett egyet sietősen Arthur. "Nos mindenkinek fél órája van, hogy előadja érveit. Ha végeztem, Bob következik, hogy előadja érveit, miért állítja hogy Isten egy személy és nem három. Ez nem arra szolgál, hogy megtámadd az érveimet, hanem hogy bizonyítsd a tieidet. De ha két legyet üthetsz egy csapásra, ám legyen. Aztán megint én jövök a te érveid cáfolatával és az enyém újbóli megfogalmazásával. Aztán Richard jön az érveim cáfolatával --- jegyzetelhetsz és felkészülhetsz az érveim megtámadására, Richard. Végül az enyém a végső ellen-cáfolat és a végső védőbeszéd. Ezek a főbb keretei vitánknak -- de megkeverjük majd és kevésbé lesz formális, majd meglátjátok. Végül Ted, akit mindannyian próbálunk meggyőzni, lesz a mi bíránk, és Mr Jandle. Kezdjük hát - és emlékezzetek ti ketten én vagyok a 'gonosz' családi pásztor aki nagyon nem szívesen látott meglepetés-vendég a Bibliatanulmányozótoknál. Az egyetlen célom, hogy visszaragadjam Tedet az Igazságtól, úgyhogy derekasan küzdök érte. Mostantól a vita végéig a kereszténység egy lelkésze vagyok."

Arthur Tedre irányította figyelmét és elkezdte az előadást. "Ted, szegény becsapott barátom, ezek a megtévesztő emberek, akikkel összeálltál sokat beszélnek Jehova Istenről és nagyon keveset, attól tartok, Jézus Krisztusról a mi Urunkról és Megváltónkról. Ugyanis nem veszik észre, hogy az Ószövetség (amit kitartóan Héber Iratoknak neveznek) Jehovája az Új Szövetség (a 'Keresztény Görög Iratok' az ő szólásmódjukkal) Jézus Krisztusa. Ez kissé bonyolult, de később részletesen kifejtem. Most azt akarom megmutatni, hogy amit mondok, igaz. Hozd ide kérlek a King James Bibliámat - az ő Bibliájuk nem pontos fordítás - lapozd fel a Jeremiás 23:6-ot és olvasd fel.

Ted felkapta a Gideon Bibliát az éjjeli szekrényről és fellapozta "így szól: ' Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, a melylyel nevezik őt: Az ÚR a mi igazságunk! '

"Köszönöm. És most kérdezzük meg Jehova Tanúit, kiről szól ez a prófécia."

"A Messiásról szól ez a prófécia," felelte Richard.

"És a Messiás kicsoda?"

"Jézus Krisztus."

"Köszönöm. Ted, lássuk, hogyan nevezi itt az Írás Jézus Krisztust. Megmondanák, kedves Jehova Tanúi, mit jelent a King James Bibliában az ÚR szó csupa nagy betűvel?"

"Azt jelenti, Jehova," felelte Richard.

"Nagyon jó. Ted, felolvasnád, mit ír a lapszéli jegyzet ehhez az Írásszöveghez? Látod, a nagybetűs szó előtt van egy utalás a lapszélre. Mi van ott?"

"Az hogy Héb. Jehova-tsidkenu'"

"Tehát a Messiás -- Jézus Krisztus Jehova nevével van megnevezve ebben az Írásszövegben. A további együtthaladás érdekében szeretném ha fellapoznátok ti is a következő írásszövegeket: Ted, kérlek olvasd fel az Ézsaiás 40:3 -t a King Jamesből; Richard, szeretném ha felolvasnád ugyanazt az Új Világ Fordításotokból; és Bob légyszives olvasd fel a Máté 3:3 -t."

Ted kezdte, miután látta, hogy a többiek is megtalálták az írásszövegeket ' Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az ÚRrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! '"

Richard végszóra folytatta. " Halljátok! Valaki kiált a pusztában: ' Tisztítsátok meg Jehova útját, ti népek! Készítsetek egyengetett utat a mi Istenünknek a pusztában.''

Végül Bob olvasott " ' Mert ez az, akiről Ézsaiás próféta által a következő szavakkal beszéltek: 'Figyeljetek! Valaki kiált a pusztában: >> Készítsétek elő Jehova útját! Tegyétek egyenessé ösvényeit << (KGI)'

"Nincs kétségem," foglalta össze Arthur, "hogy önök, uraim egyetértenek azzal, hogy ezek Bemerítő János szavai amikor bejelenti Jézus eljövetelét. És aztán úgy folytatódik, természetesen, hogy az írásszöveg Jézust Jehova Istennek nevezi, hiszen Jehova a 'mi Istenünk', akinek mint mondja János utat készít."

Arthur folytatta, "Szintén, az Ézsaiás hatodik fejezetében azt olvassuk Ézsaiástól : ' A mely esztendőben meghalt Uzziás király, láttam Jehovát ülni magas és felemeltetett székben ' és a 3. versben: 'És kiált az egyik [angyal] a másiknak, és mondja: Szent, szent, szent a seregeknek Jehovája, teljes mind a [széles] föld az ő dicsőségével! Ötödik vers: 'Akkor mondék: Jaj nekem, elvesztem, mivel [...] a királyt, a seregeknek Jehováját látták szemeim! Végül Ézsaiás az alábbi parancsot kapja:' Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon."

"A látomás beteljesedését a János 12. fejezetében jegyezték fel számunkra. A 36-45 versek érdekesek számunkra és csak a fontos részeket idézem, ami egy kommentár a hitetlen zsidóknak: ' Ezeket mondta Jézus, és elment .... De noha ennyi jelt tett előttük, nem hittek benne ... Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta "Megvakította szemüket, és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak szemükkel és fel ne fogják a gondolatot szívükkel, és meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket. Ezeket mondta Ézsaiás mert látta az ő dicsőségét, és beszélt őróla. Mégis, az elöljárók közül is sokan hittek benne ... Jézus azonban felkiáltott és ezt mondta: 'Aki hisz bennem, nem csak bennem hisz, hanem abban is, aki küldött engem, és aki engem lát, azt is látja , aki küldött engem;" (KGI)

"Nos Ted, kérdem tőled, ez az írásszöveg Jánosnál idézi az Ézsaiás szövegét és beteljesíti azt?"

"Igen."

"És azt mondja az Írás, hogy Ézsaiás Jehovát látta?"

"Így van."

"És azt mondja az Írás Jánosnál hogy Ézsaiás Jézust látta?"

"Igen."

"Na álljunk meg egy percre," fortyant fel Bob, "itt szó sincs semmiféle ---"

"Kedves testvérem", szakította félbe Arthur. "rendetlen vagy. Erről csak a te cáfolatodban beszélhetsz majd."

"Nos folytatva; tehát nyilvánvaló, amikor János azt írja, hogy 'Ézsaiás látta az ő dicsőségét', Jézus Krisztusra utal. Ha végigmentek a bekezdésen ahol János ezt írja, megfigyelhetitek, hogy az 'övé', 'őt' vagy 'ő' névmások Jézus Krisztusra utalnak. A bekezdés tárgya a Jézusba vetett hit -- a farizeusok már hittek Jehova Istenben, de nem Jézusban, mivel nem értették meg, hogy ugyanaz van itt , ahogy Jézus próbálja megmutatni nekik: 'Aki engem lát, Jehova Istent látja, aki engem küldött, és aki bennem hisz, az Jehovában is hisz'' Az egyetlen magyarázat erre a különleges jelenségre, ha Jézus valójában Jehova.

"Minthogy Ézsaiás azt mondja, hogy látta Jehovát és János azt mondja, hogy Ézsaiás Jézust látta, két lehetőség van: vagy Jézus Jehova, vagy a Biblia ellentmond önmagának. Ellentmond önmagának a Biblia, Ted?"

"Nem."

"Akkor Jézus Jehova kell legyen. A következtetés elkerülhetetlen. De van további bizonyíték is, ha ez nem volna elég. A Zsidókhoz írt levél teljes első fejezete feltárja az együttlétezés kapcsolatát az Atya és a Fiú közt. De hogy megmutassuk, hogy Jézus Jehova, koncentráljunk csak a 10-12 versekre. Richard, volnál olyan kedves, hogy felolvasd?"

"Oké. Azt mondja ' És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek; Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.'"

"És mit gondolsz, kiről szól ez?" kérdezte Arthur.

"Jehováról." felelte Ted

"Nézd meg mégegyszer, ez Jézus. Ha megnézed az előző verseket, láthatod a tényt: ' Isten ... szólott nékünk Fia által, ... a ki által a világot is teremtette, ... A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, ....... kiválóbb lévén az angyaloknál,.... Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, ' stb. Figyeld meg a nyolcadik verset:' Ámde a Fiúról [így]:' és folytatódik a 10 -ben egy egyszerű kötőszóval 'és' ahol a Richard által felolvasott vers kezdődik. Vitatná bármelyikük is uraim, hogy a vers Jézusra vonatkozik"

"Nem, egyetértünk vele," egyezett bele Richard "semmi okunk rá, hogy vitassuk, ez egyértelmű."

"Nagyszerű. De most nézzük meg, honnan van idézve a Jézusra alkalmazott vers. Ha kinyitjátok a Bibliátokat a 102. zsoltárnál és a 25-27 strófáknál, láthatjátok ugyanazokat a szavakat, amiket a Héberekhez írt levél használ, így kezdődik ' Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. ' és a vége az, hogy ' De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. ' Van e bármelyikőtöknek is kétsége, hogy ezek a versek vannak Jézusra vonatkozóan idézve a Héberekben?"

"Nincs," törődött bele Richard, "ez egy pontos idézés, rendben."

"Nagyszerű. Most Ted, felolvasnád ennek a zsoltárnak az fejszövegét, kérlek?"

"Olvasom: ' A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát Jehova elé. '

"Ki elé?" kérdezte Arthur.

"Jehova elé" felelte Ted.

"Remek. És hogyan kezdődik?"

' Jehova, hallgasd meg az én imádságomat ...'

"Jó. Megfigyelheted, hogy a 18. vers kijelenti, hogy a következő nemzedéknek íródott, amikor Jehova nevét hirdetik Jeruzsálemben. A 24. versben olvassuk ' Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.] ' és aztán jön a Héberekben idézett rész. Látható számodra, Ted, hogy a Zsoltáros ezeket a szavakat, melyeket a Héberekben idéznek Jehova Istennek címezte?"

"Kétség nélkül."

"És a Héberekhez írt levél írója szerint ugyanezek a szavak kire vonatkoznak?"

"Isten Fiára," nyelt egyet Ted, mikor felfogta, hogy ezzel teljesen elismerte a dolgot, mielőtt még Arthur a továbbiakban rámutatott volna.

"Akkor biztonsággal feltételezhetjük," következtetett Arthur, "hogy a Héberek írója és Ézsaiás Jehova - Jézusra utaltak. Vagy rövidebben, hogy az Ószövetség Jehovája az Újszövetség Jézusa."

"Ismét, amikor Jézus azt mondja (a Máté 23:39-ben), hogy ő az 'ÚR nevében jött', tudjuk, hogy ez a név a Jehova. És a Máté 28:19-ben a továbbiak megmutatják, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek ugyanazon a néven osztoznak: ' Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ' Megfigyelhetitek, a 'nevében' egyesszámban van, vonatkozik mindháromra. Nem az van, hogy 'neveiben'. Tehát Jézusé és a Szentléleké is a Jehova név miképp az Atyáé is, habár a Biblia gyakran csak a Háromság egy bizonyos személyéről beszél a 'Jehova' vagy 'Isten' névvel a másik kettő kizárásával. Ez nem egy hiba -- ez része a korábban említett állításnak -- úgy kell gondolnod, hogy Jehova az Atya, Jehova a Fiú és Jehova a Szentlélek; mégsincs három Jehova hanem csak egy. Úgyhogy amikor a nevet használjuk, a Háromság egy, két vagy mindhárom tagjára vonatkozhat."

"Ha nehézséget okoz ennek észrevétele, megtalálhatjuk a Náhum 1:2-t, ami elmondja, hogy ' Jehova kizárólagos önátadást követelő Isten' Úgy vélem, mindannyian tudjuk, mit jelent itt a 'kizárólagos' szó. De tisztázásképp Ted felolvassa az Ésaiás 42:8-t nekünk. "

Ted kikereste az írásszöveget és felolvasta: ' Én vagyok Jehova, ez a nevem! Dicsőségemet nem engedem át másnak, sem tiszteletemet a bálványoknak. '

"Mivel így van, ha találunk valakit aki 'dicsőséget' kap ami csak Jehovának jár, és Jehova jóváhagyja ezt a cselekedetet, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az a személy maga Jehova; és az a személy joggal állítja, 'Ez az én nevem'." Elmétekben tartva ezt, visszaemlékezhettek az írásszövegre a Héberekből, ami elmondja, hogy Isten Fia a teljes visszatükröződése Isten dicsőségének és az ő lényének tökéletes megjelenítése. De hogy adhatná Isten a dicsőségét az ő Fiának ily módon, hacsak nem az Ő Fia is Jehova ?"

"Hogy lehet, hogy a János 5:23 a New English Versionban azt mondja: ' Az az Ő akarata, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, a ki elküldte őt.'

"Miért olvassuk a Jelenések 5:12-ben az angyalok szavait, ' Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás." És helyénvaló, hogy így tegyenek, valójában maga Isten parancsolta nekik a Zsidók 1:6 szerint: 'És ismét, mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai. ' Nos, ha Jehova Isten kizárólagos imádatot követel meg, olyan dicsőítést, mely mást nem illet, úgy kell legyen, hogy az elsőszülött Fiú, akinek imádását ő parancsolta meg az angyaloknak, valójában nem 'más', hanem felfogásunkat meghaladó módon maga Jehova Isten.

"Ezzel vége az első bizonyításomnak" jelentette be Arthur. "Ebben bemutattam és összehasonlítottam írásszövegeket, melyek megkövetelik a Jehova = Jézus következtetést mivel nem lehet ellentmondás az Igében. A bizonyíték önmagában teljes, de három másik jön még. Előszöris, hogy Jézus egyenrangú az Atyával és a Szentlélekkel. Másodszor, hogy Jézus örökkévaló miként az Atya és a Szentlélek is. Harmadszor, hogy Jézus egylényegű az Atyával és a Szentlélekkel." Arthur behunyta szemeit néhány pillanatra, hogy elrendezze a bőséges információt elméjében, melyek a következő érvelése vázát alkotják.

"A János 5:18-ban így olvassuk: ' Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel. A zsidók megérthették a teljes értelmét annak, amit Jézus mondott nekik az anyanyelvükön sokkal jobban, mint mi ma. Ők tudták, hogy Isten fiának lenni annyi, mint 'Istennel egyenlőnek" lenni.

A Filippi 2:6 megmutatja nekünk, hogy az akkoriban élt keresztények is úgy tekintették az emberré léte előtti Jézust, mint aki egyenlő Istennel ' A ki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő, '

"A Kolossé 1:19 elmondja számunkra, hogy hálásak az Atyának, mivel Ő Jézusban ' benne lakozzott egész teljességével; '. Ha Jézus valóban birtokolta 'az egész teljességet', ez magába kell foglalja az Istenséget is. És a Kolossé 2:9 ugyanezt erősíti meg, mondván ' benne [Jézusban] lakik testi formában az istenség egész teljessége '

"A János 10:30-ban olvassuk Jézus szavait ' Én és az Atya egy vagyunk' Észrevettem, hogy Jehova Tanúi gyakran használják ezt az érvet ellenünk mint 'szalmabáb-érvet', mivel elég, ha a János 17:11-hez lapozunk és elolvassuk, hogy Jézus úgy imádkozott, hogy tanítványai 'egyek' legyenek aképpen, ahogy ő és az Atya egyek. Mivel a keresztények nem 'egyek' mint Háromság, azt állítják, hogy ezzel megdöntik azt, ahogy ezt az igeverset használjuk. Azonban éppen hogy segít mélyebben megértenünk a dolgokat. Tudjuk, hogy a mód, ahogy a keresztények 'egyek' az, hogy egyenértékű tagjai Krisztus testének. Nem számít, milyen neműek, nemzetiségűek, vagy a tisztség, melyet viselnek - egyenlőek. Ha Jézus és az Atya hasonlóképp egyek, azt jelenti, hogy egyenrangúak, még ha más 'tisztségük' is van.

"Az egyenlőség egy másik bizonyítékát találjuk a János 17:10-ben. Felolvasnád nekünk, Bob?"

Bob kissé fintorgott, hogy kimutassa vonakodását, de engedelmeskedett és fellapozva Bibliáját felolvasta: "És mindaz , ami az enyém, a tiéd, és mindaz, ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem közöttük. (KGI)"

"Köszönöm. Nos a lényeg itt az, hogy mindent, amit az Atya birtokol - ezt mondja Jézus - ő is birtokolja. Ezt csak egyenrangú partnerekről feltételezhetjük. Ha Jézus valamiben alacsonyabb rangú lenne mint Atyja, az azt jelentené, hogy az Atya birtokol olyasvalamit (pl. dicsőség), amit Jézus nem; de Jézus azt állítja, hogy ez nincs így. Egyértelműen kijelenti, hogy 'minden' ami az Atyáé, az a Fiúé is. Ez magába foglalja a hatalmat, az Istenséget, az imádat elfogadásának jogát, címeket, az emberiséggel való kapcsolatot, stb.

"Az írásszövegek összehasonlítása igazolja ezt."


Jehova a király örökkön örökké
Zsoltárok 10:16
Jézus ... uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.
Lukács 1:31-33
Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges az egész földön.
Zsoltárok 83:18
Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: "Én kaptam minden hatalmat égen és földön."
Máté 28:18
És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
Kivonulás 3:14
Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, ÉN VAGYOK.
János 8:58
Jehova az én pásztorom.
Zsoltárok 23:1
Én [Jézus] vagyok a jó pásztor.
János 10:11
Jehova az én világosságom.
Zsoltárok 27:1
Én [Jézus] vagyok a világ világossága.
János 8:12
Jehova az én kősziklám
Zsoltárok 18:2
A szikla Krisztus volt.
1Korinthus 10:4
Így szól Jehova, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.
Ézsaiás 44:6
Én [Jézus] vagyok az első és az utolsó.
Jelenések 1:17
Jehova a mi bíránk
Ézsaiás 33:22
Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött.
2Timótheus 4:1
Én, én vagyok Jehova, és rajtam kivül nincsen szabadító!
Ézsaiás 43:11
Senki másban nincs megmentés, mert nincs más név az ég alatt, ... amely által megmentést kell nyernünk
Apcsel 4:12 (KGI)

"Ennyi a Szentírásból több mint elég kell legyen számotokra. De most a Szentlélek egyenlőségét az Atyával és a Fiúval szeretném megmutatni. Előszöris, a Biblia Istennek nevezi: Az Apcs 5:3,4-ben ezt olvassuk: " Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket ... Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!"

"És ismét, az 1 Korinthus 3:16-ban: ' Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? '

"Ezekben a példákban Péter és Pál ugyanarra a dologra mutat rá: Péter megmutatja, hogy Anániás a Szentléleknek hazudva Istennek hazudott. Pál megmutatja, hogy Isten lakik a testünkben, mint templomban úgy, hogy a Szentlélek lakik bennünk mint templomban. Ebből látható tehát, hogy a Szentlélek is Isten.

"Most szeretném megmutatni a Lélek egyenrangúságát a Fiúval és az Atyával. Biztos vagyok benne, hogy egyetértetek azzal, hogy Isten három fő attributuma [tulajdonsága]: mindenható, mindentudó, mindenütt jelenvaló. Ha egy lény bír ezzel a három attributummal, az Isten kell legyen. Afelől nincs kétségetek, hogy az Atya bír ezekkel, de a Biblia megmutatja, hogy a Fiú és a Szentlélek is rendelkezik velük.

"A következő írásszövegek bizonyítják a mindenütt jelen valóságot: ' És én [Jézus] veletek vagyok mindennap, a világ végéig.' (Máté 28:20)

"Hová futhatnék Lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az Seolban tanyáznék, ott is jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le, ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana. " (Zsolt. 139:7-10)

"A következő versek bizonyítják a mindentudást: 'Uram [Jézus] , te mindent tudsz,' (János 21:17)

' a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. ' (1 Korinthus 2:10)

A következők bizonyítják a mindenhatóságra vonatkozó kijelentésemet:

' Én [Jézus] kaptam minden hatalmat égen és földön. ' (Máté 28:18)

' A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. ' (Lukács 1:35)

' Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok ' (Apcs. 1:8)

"Persze sokkal több van még, mint a három egyenrangúságára is volt, de tovább kell lépjek a következő pontra - az egylényegűségükre. Észre fogjátok venni azt a magától értetődő dolgot, hogy ezek a tulajdonságok gyakran nehezen oszthatók három részre. Némelyik érv ami igazolja az egylényegűséget, az igazolja az egyenrangúságot is, és így tovább. Úgyhogy viseljétek el tőlem ha időnként ismétlem magam. "

Bob mélyet sóhajtott és mocorgott a székén, jelezve, hogy egyáltalán nem jól viseli el ezt az egészet.

"Előszöris, akkor, ami Jézust illeti: annak érdekében, hogy bizonyítsuk, hogy öröktől fogva létezett, szükséges megmutatnunk, hogy nem volt kezdete; nem teremtették valamikor, hanem mindig létezett. Igazolhatjuk, hogy ez a helyzet, szerte a Szentírásból.

"János 3:16, sok más mellet, 'Isten egyetlen nemzett fiának' nevezi Jézust. Mit jelent ez? A Jób 38:7-ben találunk egy utalást 'Isten fiaira (többesszám)'. És ez, ezzel egyetértetek, az angyalokra utal. De hogy lehetnek azok 'fiai', mikor Jézus az "egyetlen nemzett"? Ez úgy kell legyen, hogy ezek a többi fiak (az angyalok) nem nemzettek. Egyetértetek ezzel?"

"Igen" felelte Richard, "az angyalok nem nemzettek, csak Jézus volt az."

"Az angyalokat teremtették, nemde?"

"Igen", értett egyet "őket teremtették."

"Akkor tehát a különbség Jézus fiúsága és az angyalok fiúsága közt a teremtettség és a nemzettség közti különbség kell legyen. Tehát az, hogy nemzett nem azonos azzal, hogy teremtett, vagyis Jézus nem teremtmény.

"Egy másik érvelés a fiúságával kapcsolatban hasonló következtetésre vezet: egy fiúnak rendelkeznie kell az atyja lényegével (szubsztanciájával), különben nem lenne igazán fiú, hanem csak fogadott. Az 1 János 5:20-ban azt találjuk, hogy Jézus az "igaz Fiú". Mivel a teremtés nem származik Isten szubsztanciájából, hanem 'a nemlétezőből' készült, Isten Fia nem lehet teremtmény.

"Ha ez az érvelés helyes, és Jézus nem teremtetett, nem lepődhetnénk meg, ha olyan Bibliaverseket találnánk, melyek azt mutatják, nem volt kezdete. Találhatunk ilyeket:

A Mikeás 5:2-ben azt olvassuk, hogy Jézus ' származása eleitől fogva, öröktől fogva van. '

A Zsidók 7:3-ban hogy: ' sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs ' Az Ésaiás 9:6 félelmetes módon 'Örökkévaló Atyának ' nevezi.

Szintúgy a Jelenések 2:8-ban Jézus magát nevezi 'az első és az utolsó'-nak, utalva örökkévalóságára.

"A Szentlélek örökkévalóságát illetően hadd kérdezzem meg tőletek: A Szentlelket Isten teremtette? Végignézhetitek az összes Őrtorony kiadványt és sehol nem találtok választ erre, de még a kérdés sem merül fel. Még a Holy Spirit - The force Behind The Coming New Order (A Szentlélek - az eljövendő új rend mögötti erő) c. 192 oldalas könyv is, ami állítólag a Szentlélekről szól, teljesen figyelmen kívül hagyja a problémát. Akarod tudni, Ted, miért félnek annyira Jehova Tanúi ennek a kérdésnek a feszegetésétől? Azért, mert ha a válaszuk az lenne, hogy 'Igen, a Szent Szellemet Jehova teremtette' azzal megtagadnák azt a tanításukat, hogy Jézus volt Jehova első teremtménye. (Mivel azt tanítják, hogy Isten minden dolgot, beleértve Jézust is, a Szent Szellem közreműködésével teremtett, a Szent Szellemet előbb kellet volna megteremtse Jézusnál.) Másrészt ha azt mondanák, hogy 'Nem, a Szent Lelket nem teremtette Jehova' ez bizonyítaná kijelentésemet, hogy a Szentlélek örökkévaló miként az Atya is. Az világos, hogy akár így, akár úgy, a Szellemet illető álláspontjuk tarthatatlan; vagy arra kényszerít, hogy örökkévalónak mondd, vagy arra hogy ne is foglalkozz vele. Pál egyetért velem a Héberekhez írt levelében a 9. fejezet 4. versében ahol 'Örökkévaló szellem"-nek nevezi.

"Végül a három egylényegűségét illetően: előszöris tudnotok kell, hogy a héber 'Isten' szó, az Elohim többesszámban van, jelezve hogy Isten egynél több személy.

"Másodszor, tudjátok, hogy az ember Isten képmására lett teremtve. De a Teremtés 1:26 s más Szentírás versek megmutatják Isten többességét: ' Isten [Elolhim] újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. ' És hogyan vagyunk az ő képmása? Pál elmondja nekünk az 1 Korinthus 2:10-ben, hogy mi három együtt létező entitás vagyunk: 'szellem, lélek és test'.

"A Teremtés 18:1,2-ben Jehova három személyként jeleníti meg magát ' Jehova megjelent neki .. és feltekintvén íme, három férfi állt előtte.'

A János 8:16-ban, mint más versekben is, Jézus elmondja nekünk, hogy az Atya benne van ' mert én [Jézus] nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.'

"A 2 Korintus 5:19 megerősíti ezt, mondván: ' Isten ugyanis Krisztusban lévén '

"A Szentlelket illetően az Őrtornynak ismét nincs valódi kifogása az Atyával való egylényegűség elutasítása mellett. A kiadványaitok Isten karjaként tekintik a Szentlelket, ami természetesen egylényegű kell legyen a testtel. Hogy a Szentlélek egylényegű a Fiúval is, azt megmutatják a következő írásszövegek:

"Róma 8:9: ' De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. ' Az Isten Szelleme és a Krisztus Szelleme felcserélhetően van használva, kétség nélkül azért, hogy megmutassa, ők egyek ugyanabban Szentlélekben és befejezi az érvelést, vagyis hogy szellemben kapcsolódnak Istenhez.

"A Galata 4:6-ban azt olvassuk: ' Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! ' Látjátok, a Szentlélek tesz minket Isten fiaivá, pontosan azért, mert ő Isten Fiának Szelleme.

"Amikor az egyenrangúságot vizsgáltam, emlékeztek, használtam Jézus csodálatos kijelentését: 'Én és az Atya egy vagyunk'. Most ismét használom az egylényegűség bizonyítására. Ez nem csak annyi, hogy két ember nem lehet 'egy' más módokon (például egy férj és feleségi is egyek - még az ő 'egyességesség"-ük is magába foglal némi egyenrangúságot), de a mód, ahogy a Biblia bemutatja Jézust, az ő azonosságukat (oneness) mutatja. A keresztények, mint megegyeztünk, ugyanúgy egyek, mint az Atya és a Fiú egyek. Úgyhogy engedjük, hogy a Biblia értelmezze saját magát és mondja el nekünk, hogyan egyek a keresztények: "A Róma 12:5 -ben ennek megfelelően azt olvassuk ' Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [vagyunk.] '

"Úgyhogy mivel a keresztények 'egy test' Krisztusban, így Krisztus és az Atya is egy test. Ha ez igaz mindazokkal az igazságokkal együtt amiket a Háromságról tanultunk, ez azt jelenti, hogy a keresztének tagjai a Szentléleknek és az Atyának is, hiszen mind egylényegűek egymással. Ezért olvasunk ilyen dolgokat a Korinthusi első levél hatodik fejezetében ' Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? ... Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek ?'

"Végül szeretnék idekapcsolni öt különféle cselekvést, melyben felismerjük az Atya, a Fiú és a Szentlélek együttmunkálkodását egy testként, örökkévaló egyenrangú partnerségben:

Először: a teremtésben

Atya "Te vagy, Jehova, az Egyetlen! Te egymagad alkottad az eget... , a földet"
Nehemiás 9:6
Fiú "Minden általa [az Ige által] lett, nélküle semmi sem lett, ami lett."
János 1:3
Szentlélek "Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek"
Zsolt. 104:30, ÚF

Másodszor: a megszentelésben

Atya "Én vagyok Jehova, a ti megszentelőtök."
3Mózes 22:32
Fiú "megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében"
Szentlélek "...és a mi Istenünk Lelke által"
1 Korinthus 6:11

Harmadszor: a tanításban

Atya "Fiaid mindnyájan Jehova tanítványai lesznek."
Ézsaiás 54:13
Fiú "Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól."
Efézus 4:21
Szentlélek "A Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre."
János 14:26

Negyedszer: a feltámadásban

Atya "[Jézus], Kit az Isten feltámasztott"
Apcs 2:24

"Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti,...
Fiú "...úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít"
János 5:21

"Jézus [...] monda nékik: 'Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.' Ő pedig az ő testének templomáról szólt."
János 2:19,21
Szentlélek "annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból"
Róma 8:11

Ötödször: a tudásban

Atya "senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya;..."
Fiú "...az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú"
Máté 11:27
Szentlélek "a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is."
1Korinthus 2:10

"De most látom, letelt az időm és átadom a terepet Morrow testvérnek " zárta le Arthur.

Bob hátradőlt székében és mindkét kezét a feje fölé nyújtva, kifújta a levegőt felfújt orcával inkább, mintha ásítana és azt mondta: "Fiú, azt gondolom, soha nem kéne foglalkoznod ezzel a lehetetlenségel. Hol szedted össze ezt a sok halandzsát?"

"Csak vesztegeted az értékes idődet azt várva tőlem, hogy válaszoljak az ilyen lekicsinylésekre," felelte Arhur gyengéden, lecsukva szemeit.

"Nos, biztos nem lesz szükségem annak bebizonyítására, hogy Isten egyetlen személy. Főleg mert nincs válaszom az álokoskodásaidra."

Ekkor bejött ugyanaz az ápolónő, akit az előző héten láttak. "Ó, felébredt", jegyezte meg Mr Jandle-nek a széke mögé lépve és kitapintotta a pulzusát. "Hogy érzi magát?"

"Köszönöm, jól." felelte nagyfokú utálattal hangjában hogy a többiek ne gondolják, hogy ilyen nagy odafigyelésre van szüksége.

"Na-na. Tudja, hogy az orvosok utasítása, csak megmérjük újra a vérnyomását. Remélem, nem zavartam meg semmit, " tette hozzá fura tekintettel körülnézve a szobán, mintha puszta jelenlététől ledőlhetne Arthur könyv-fala. Soha nem volt még ilyen sok látogató, és hirtelen nem odaillőnek, érezte magát, mint aki betolakszik valami családi beszélgetésre egy magánlakásba.

"Egyáltalán nem," nyugtatta meg Arthur, "Bob épp most mondta nekünk, hogy nem kell neki ez az idő." Ennyiben hagyta, kinyitotta szemeit, hogy lássa a a nővér zavarodott arckifejezését, melynek eltávolítását másra hagyta.

"Csak a Szentháromság témájáról vitatkozunk, kedveském," magyarázta Jandle.

"Ó, értem. Az nekem magas, azt hiszem," vallotta be miközben gyakorlottan pumpálta Jandle karján a vérnyomásmérőt.

"Egyáltalán nem, " zihálta Arthur miközben újra lecsukta szemeit és ravaszul elmosolyodott, "remélem, Bob nagyon - nagyon egyszerűvé teszi számunkra."

"Ehem," köszörülte meg torkát Bob, amint felállt, hogy elfogadja a kihívást és a kínálkozó alkalmat a tanúskodásra, ránézett az ápolónőre és megszólalt." Hálásak lennénk, ha szíveskedne figyelni a mi kis vitánkra. Szükségünk van egy harmadik bíróra az ügyben, itt egy nyakkendő."

"Nos, hát maradhatok egy ideig, úgy vélem. Háromig nem kell ránéznem Weber asszonyra."

"Örömünkre szolgál, hogy marad," mosolygott rá. "Mi, Jehova Tanúi úgy véljük, egyetértésben az isteni értelemmel és kinyilatkoztatással, hogy Jehova Isten egyetlen személy. Nem beszéljük be magunknak, hogy a Legfőbb Lény attól a mentális betegségtől szenved, melyet 'többszörös személyiségnek' neveznek. Sem nem kényszerítjük magunkat, hogy átugorjunk olyan egyértelmű kijelentéseit Isten igéjének, mint amit a Zakariás 14:9-ben találunk. Ted talán volna olyan kedves, hogy kikeresné és hangosan felolvasná."

Tednek eltartott egy kis ideig, mire megtalálta ezt a kissé jelentéktelen kisprófétát. Amikor meglett, odahajolt az ápolónőhöz, aki mellette ült és megmutatta neki az írásszöveget. Gondolta, hogy megkérdezi a nevét -huszas évei közepén járónak látszott- de inkább felolvasta: ' És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.'

Bob mosolygott és megkérdezte: "Hány személynek jelenti majd ki magát Jehova, Ted?"

"Egy."

"De ahelyett, hogy várnánk addig a napig," merengett el Bob, "jobb, ha ma elfogadjuk ezt a bizonyítékot! Talán Zakariást túl nehéz a Háromsághívőknek, nylván soha nem olvasták ezt a Bibliaverset - mert hogyan maradtak volna Háromsághívők?"

"Olson úr," emelte gyorsan magasra hangját Bob, amitől úgy hangzott, mint egy régimódi szónok, mikor valami nagyon fontosat mond (és szándékosan megragadva a helyzeti fölényét 'leurazta' Olson testvért mutatva iránta való apacson értékelését) "az ön hatalmas könyvgyűjteményében netalán megtalálható az Amplified New Testament?"

"A teljes Amplified Bible meg van," felelte Arthur. "Ted, hozd ide a harmadik polcról Morrow úrnak."

"Igen, ide vele," mondta dühösen Bob, hogy Arthur olyan gyorsan visszavágott gúnyolódására, és ez még egy oktávval megemelte hangját "és ha már nálad van, olvasd fel a Galaták 3:20-t."

Ted engedelmesen felolvasta " Egynek azonban nem kell közvetítő, az Isten pedig egy személy. Ám Isten csak egy személy és ő volt az egyik fél (az Ábrahámnak adott ígéretben, de a Törvény kettő közt köttetet, Isten és Izrael közt, a megtartása mindkettőn függött) "

"Nagyon köszönöm," mondta kárörvendőn Bob, amint visszaült, "nincs mit hozzátennem. Úgy vélem, lezártnak tekinthetjük az ügyet, hacsak nem akarják, hogy ezt az Írásszöveget többtucatszor felolvassam, míg letelik a rendelkezésemre álló idő. Bocsánat, Mr Háromsághívő, ez ugyanazt mondja, -- hogy Isten egyetlen személy. Megfigyelhettük, hogy harminc perces szómenésében egyetlen írásszöveget sem mutatott ami kijelenti, hogy Isten három személy, -- nem is tudna, mert a Biblia nem mond ellent önmagának, amint azt ön is elfogadta. Ha visszatekint a maga által összehordott félreértelmezett-írásszöveg-hegyre, láthatja, hogy mind elhelyezhető úgy, hogy összhangban legyen ezzel az írásszöveggel, amely azt mutatja, hogy Isten egyetlen személy. De szerencsére ez a feladat Johnson testvérre hárul."

Egy percnyi csend volt, amit végül Arthur tört meg, "Nem használtad fel a rendelkezésedre álló időt a cáfolatra, pedig jobban tetted volna. Biztos vagyok benne, ki tudnál találni még valami mondanivaló Isten egységéről ezen a két versen kívül."

"Igen, de fölösleges, " felelte Bob, kétségbeesetten próbálva eltitkolni idegességét a folytatást illetően, "az egész dolog igazolható ezzel a két igeverssel, és nem kell semmit hozzátenni. Ha Richard szeretne hozzátenni valamit, tegyen."

"Igen, nos, azt hiszem, jó célra használnám az időnket," mondta Richard "habár szorgalmasan jegyzetelek is a cáfolathoz. Meglátom, mit mondhatok pozitív érveléssel Jehova egy-volta mellett."

"Előszöris szeretném észrevétetni, hogy Jézus az Atyát 'Istennek' nevezte, de az Atya soha nem szólította a Fiút 'Istennek'. Megfigyelhetitek ezt a Jelenések 3:12-ben -- " Richard - nem rendelkezvén Arthur különleges emlékezőképességével - kénytelen volt nehézkesen utánanézni minden említett igehelynek, "ahol Jézus még az ő dicsőségében is azt mondja ' Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában ... és felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának nevét. az új Jeruzsálemét, mely ... az én Istenemtől száll alá... (KGI) '

"Ha Jézus egyenlő lenne az Atyjával, azt várnánk, hogy az Atya is Istennek nevezi őt. Persze mondhatnátok, hogy ezt teszi, csak kimaradt a Bibliából. Rendben, megengedve ezt, nemde a Szent Szellemet is 'Istennek' kéne nevezniük? Természetesen igen. De mit is tennének ekkor? Hogy neveznétek azt a személyt, akinek egynél több Istene van? Lekicsinylően politeistának neveznétek. Az Atya elismervén, hogy a Fiú Isten és a Szent Szellem is Isten, és ezt kölcsönösen megtennék, akkor mindannyian politeisták lennének!"

"Mily távolt áll mindez az egyszerű bibliai tanítástól; Jézus Krisztus tanításától, aki az Atyát 'egyetlen igaz Istennek' nevezte.

"Az 1 Korinthus 8:6-ból megtudjuk, 'valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és e g y Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden és mi őáltala ' (KGI) Itt egy nagyszerű lehetősége lett volna Pálnak, hogy kifejtse a Háromságtant! Mondhatta volna: 'Valójában egy Istenünk van: az Atya, a Fiú és a Szent Szellem' , de nem tette. Azt mondta, hogy a mi Istenünk csak az Atyát foglalja magába.

"Az 1 Timóteus 2:5-ben ismét azt látjuk, hogy Jézus nem Isten: ' Mert e g y Isten van, és e g y közvetítő Isten és az emberek között: egy ember, Krisztus Jézus ' (KGI) Jézus itt sem nem 'ember', sem nem 'Isten'; ő a közbenjáró a kettő közt.

"A János 1:18 elmondja, hogy Jézus az egyetlen, aki 'szolgált felőle [Istenről] magyarázattal ' (KGI) Ez a magyarázat a zsidóknak szólt, akik nem hittek semmiféle Háromságban, úgyhogy ha Isten Háromság, akkor azt várnánk, hogy Jézus sok időt töltött Isten ezen aspektusának megmagyarázásával. Hogy egyáltalán nem beszélt erről a témáról, elég erős bizonyíték a tantétel ellen. Ámde hogy valójában ennek az ellenkezőjét tanította - ugyanazt az 'egy az Isten' tantételt, amit addig is vallottak - a kétség árnyékát is eloszlatja Isten természetét illetően.

Amikor a Márt 12:29-ben megkérdezték tőle, hogy melyik a legnagyobb parancsolat, azt felelte 'Hinnetek kell, hogy Isten egy Háromsága az egyenrangú, egylényegű tagjainak?" Nem, azt mondta 'Az első ez >> Halld, ő Izrael, Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova!<< (KGI)' Az Írásszöveg, amire válaszként utalt ez: ' Ő E g y és nincs más csak Ő ' Úgyhogy vagy Jézus bukott meg küldetésében, hogy 'megmagyarázza Istent', vagy Isten nem Háromság.

"Az Efézus 4:4-6-ból megtudjuk, hogy ' e g y Istene és Atyja mindenkinek, aki mindenek fölött és mindeneken keresztül és mindenekben ott van.' Ha az Atya 'e g y Isten', ez kizárja, hogy a Fiú is az legyen. És ha az Atya 'mindenek fölött' van, akkor a Fiúnak is felette áll. Bizonyítandó ezutóbbi kijelentést, azt olvassuk a János 14:28-ban, ahol Jézus nyiltan kijelenti: ' az Atya nagyobb nálam' (KGI). Ha egy személy nagyobb egy másiknál, hogyan lehetnének egyenlők? Ez nyilvánvalóan lehetetlen.

"De - érvelhetnétek -, ő ezt a földönléte alatt mondta, alacsonyabb emberi formában léve. Igaz, de mit olvasunk az 1 Korinthus 3:23-ban, ami a teljes dicsőségbe való felemelése után íródott? ' Krisztus pedig Istené ' (KGI) és az 1 Korinthus 11:3-ban ismét: ' a Krisztus feje pedig az Isten ' (KGI)

"Tudjuk, hogy Jézus nem Isten, mivel tudjuk, hogy amikor Jézus a földön tartózkodott, ember volt, megkisértetett és meghalt. Tudom, semmi kétségetek ezzel a kijelentéssel kapcsolatban, kivéve talán a megkisértés; ha megnyugtatásra van szükségetek ebben, nézzétek meg a Lukács 4:13-t és a Héberek 4:15-t. Csakhogy a Biblia világosan tanítja, hogy Isten ezen dolgok egyikét sem teheti:

" Igen, de hát valóban az emberek közt lakik az Isten a földön? Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, " (1 Kir 8::27)

" Istent e g y ember sem látta soha" (János 1:18, KGI)

" Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent" (Jakab 1:13, KGI)

" Nem te vagy-e Uram, ősidőktől fogva az én Istenem, Szentem, aki nem hal meg?" (Habakkuk 1:12, Rkat).

"Nyilvánvaló hát, hogy Jézus nem lehet Isten, hiszen sok olyan dolgot tett, amiről a Biblia azt mondja, hogy Isten nem teheti.

"Mivel amiket most megmutattam, abszolút megcáfolnak bármiféle tantételt az egyenrangúságot vagy egylényegűséget illetően az Atya és a Fiú viszonyában, most szeretnék egy kis időt az örökkévalóságuk tantételének cáfolatára szánni." Richard olyannyira csodálta Arthur stilusát, hogy most bámulatosan utánozta azt.

"Pusztán a megnevezés 'Isten Fia' bizonyítja, hogy Jézus nem örökkévaló, mint az Atya. Lehet e a Fiú ugyanolyan korú, mint az Atya? Nemde, a fiú mindig, kivétel nélkül fiatalabb az apjánál? Úgyhogy ha egyáltalán a szavak jelentenek valamit, amikor a Biblia használja azokat, az hogy Jézust Isten 'Fiának' nevezi, automatikusan kizárja hogy mindigis létezett, mivel akkor ugyanannyi idős lenne, mint az Atya - ami abszurdum! Ezzel összhangban teljesen világosan olvashatjuk a Bibliában, ahol Jézus mint Bölcsesség van megszemélyesítve, hogy ' Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. ' (Példabeszédek 8:22) A Kolossé 1:15-ben azt olvassuk róla, hogy ' Ő ... az egész teremtés elsőszülötte ' (KGI) és a Jelenések 3:14-ben pedig hogy ' Isten teremtésének kezdete ' (KGI)

"Ugyanezt érvelést lehet levezetni abból a tényből, hogy Jézus a Főpap közbenjár Isten és az emberek közt. Egy pap soha nem ugyanakkora, mint az Isten, akit szolgál.

Ugyanez mondható el a felkenetését illetően. 'Krisztus' és 'Messiás' azt jelentik: 'felkent', és az nyilvánvaló, hogy a felkent nem ugyanakkora mint a felkenője. Aki a tisztséget adja neki, az nagyobb kell maradjon annál, aki kapja.

Ekkor Richard fogta az aktatáskáját és pár pillanatig tartó turkálás után egy spirálozott jegyzetfüzetet húzott elő, amit átlapozva ezt mondta: "Van itt pár idézet, amit az évek során gyűjtöttem az Őrtornyokból és különféle segédkönyveimből. Némelyikük a Háromsággal kapcsolatos és érdekes lehet a részünk lezárásában."

Az első a Micropaedia Encyclopedia Britannica-ból való, a Háromság címszó: "Sem a 'háromság' szó, sem a kifejezett tantétel mint olyan nem található az Újszövetségben. Sem Jézus sem a követői nem szándékoztak ellentmondani az úszövetségi Shemá-nak:"Halld ó Izrael, a Úr a mi Istenünk, egy Úr." (Deut. 6:4) A tantétel fokozatosan fejlődött ki századok alatt és sok vitán keresztül. " Később azt mondja :" szükséges volt a Biblia tanítását a görög-római pogánysághoz értelmezni.'

"A Vallás eredete és kifejlődése c. könyvben (The Origin and Evolution of Religion (1923, p. 336-348) Prof. E. Washburn Hopkins írásában ezt olvassuk:

"Jézus és Pál számára szemmel láthatóan ismeretlen fogalom a Háromság dogmája; egyáltalán semmit sem mondanak erről. A 'háromság' szót nem használták 180-200 előtt ... Plotinus (205-270) fejlesztett ki egyfajta Platonizmust melynek eredménye egy háromság ami nem tér el az orthodox Buddhizmustól és Brahmanizmustól. Teológiája, amit Platonikusnak nevezett, csekély befolyással volt a kereszténység vezetőinek nézeteire."

A "The New Catholic Encyclopedia, Vol, 14, a 'Trinity, Holy,' (Háromság, Szent) címszó alatt elismeri:

"Csak ekkor (a negyedik században) beszélhetünk tulajdonképpen a Szentháromság dogmája "egy Isten három személy" beszivárgásáról a keresztény életbe és gondolkodásba. Az eddigiekből az a benyomás alakulhat ki, hogy a Trinitárius dogma végsősoron a 4. század végének találmánya. Bizonyos értelemben ez igaz. ... Nincs, mint már láttuk, egyenesen és közvetlenül Isten Igéjében."

"Végül a The Formation of Christian Dogma (A keresztény dogma kialakulása) Martin Werner (1957) műve, ahol ezt olvassuk:

"Az eredeti keresztény elképzelés a Messiásról mint főangyali lényről szinté megmagyarázza nekünk azt a tényt, amelynek nagy tantételbeli fontossága van, hogy az eredeti keresztény korvan semmi jele nem volt semmiféle Háromságtan problémának vagy vitának, melyek később erőszakos konfliktusokat okoztak az egyházban. Ennek oka kétségtelenül abban a tényben keresendő, hogy az ősi kereszténység számára Krisztus .... egy magasabb angyali világ lénye volt, akit Isten teremtett és választott ki. "

"A választás úgy tűnik a következő: Jézus, Pál és a korai keresztények az egyik oldalon, a hitehagyott Háromsághívők a másikon. Mi Jehova Tanúi szeretnénk visszatükrözni az egyszerű keresztényiséget minden hitnézetünkben miként prédikálótevékenységünkben is inkább, mint azokat akik keveredtek a görög és római pogánysággal és megpróbálták elegyíteni tanaikat a Szent Bibliával. Ez volt minden mondandóm, és a többi észrevételemet majd inkább a cáfoló hozzászólásban teszem meg. De szeretném, ha emlékeznétek az utolsó idézetre Jézus angyalkénti létéről, mivel visszatérek rá később."

"Nos hát, mivel önök, uraim leléptek a színről," biccentett könyörületesen Arthur miközben kinyitotta szemeit befejezve a szavaikra való koncentrálást, " Itt az ideje első cáfolatomnak. De előbb szeretném megkérdezni Tedet, mi a véleménye az eddigi vitáról."

"Nem, nem. Nem kéne. " szólt közbe Mr Jandle, "befolyásolna minket a továbbiakban. Inkább beszéljenek a bírák míg végeznek, aztán a végén hozzon itéletet."

"Igen, igazad van, elnézést. De kedveském," mondta a nővérke felé fordulva, "úgy vélem önnek van egy kis dolga Mrs Weberrel, három óra van."

"Ó igen, valóban. Nos utána fogok nézni, ha nem tudok visszajönni kicsivel később, hogy mire jutottak végül. Elég érdekes, és próbálok nyitott lenni az ilyen dolgokra" mondta miközben kiment a szobából."

"Hogy az elején kezdjem," vágott bele Arthur, "Zakariás 14:9 volt az első írásszöveg, amit elcsavartál a magad vesztére. Mit jelent valójában, mikor azt mondja, ' És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy '? Figyeljük meg, nem mondja hogy 'egy személy', habár megpróbáltátok belelátni. Nézzünk meg egy párhuzamos írásszöveget a beszámolóban, amire már gyakran hivatkoztunk: ahol Jézus imádkozik azért, hogy tanítványait "egyek legyenek, miként mi is egyek vagyunk." Senki nem állítja, hogy a keresztények egy személy. Úgyhogy az, hogy Jézus és az Atya 'egy', nem jelenti azt, hogy ők egy személy, hanem hogy egyenrangúak és egylényegűek, miképp már bizonyítottam. Azt is megmutattam, hogy Jézus az Jehova. Úgyhogy most, amikor feljött ez az írásszöveg, ami azt mondja, hogy Jehova be fogja bizonyítani, hogy 'egy', mindannyian elménkben kell tartsuk, amiben már egyetértettünk, hogy az 'egy'ség meghatározása hogy egy Isten, nem hogy egy személy.

Hogy a neve lesz egy, az könnyen megérthető egy másik dologból, amiről már beszéltem: az Istenség három tagja mindannyian ugyanazt a nevet viselik megosztva egymással: Jehova.

"Nagyon csapnivaló volt, amit a Galaták 3:20-al műveltél, Bob. Nevetséges, hogyan folyamodtál egy körülíró fordításhoz azért, hogy az a te következtetésed támogassa. A 'személy' szó csak abban a fordításban található meg, és a zárójelben léte mutatja, hogy nem része az eredeti kéziratnak. Ha megnézzük ennek az Írásszövegnek a szövegösszefüggését, láthatjuk, hogy a mózesi törvényről beszél, és hogy hogyan lett átadva ' angyalok által, közbenjáró kezében. '. Miért közbenjáróval? Ha csak egy fél vagy 'személy' van benne, akkor nem kell közbenjáró. Vagy ha az egyik fél fektet le egy törvény a másik számára, akinek nincs beleszólása a dologba, akkor sem kell közbenjáró. Ez volt a helyzet, amikor Isten az igéretet tette Ábrahámnak, de a Törvény Izraelnak adásakor szükséges volt az ő tevékeny részvételük az egyezség rájuk eső részének kivitelezésében.

"Úgyhogy végigolvasva a Galaták 3:20-t ezt látjuk: " Egynek azonban nem kell közvetítő, az Isten pedig egy (személy). Ám Isten csak egy személy és ő volt az egyik fél (az Ábrahámnak adott igéretben, de a Törvény kettő közt köttetet, Isten és Izrael közt, a megtartása mindkettőn függött) "

"Milyen nehézséget jelent ez egy Háromsághívőnek? Semmifélét. Mint már mondtam, a 'személy' nem szerepel az eredeti görög szövegben, itt egyszerűen az van, hogy 'egy' és vége. De még ha megengedjük is a szabad fordítást, a 'személy' szó könnyen kiüthető: az igéretet Ábrahámnak Jehova, az Atya tette, vagyis egyetlen személy.

"A Szentírás kifejezetten állítja, hogy nem volt közbenjáró, ezért Jehova másik két személye nem volt tevékeny részese. Végül figyeljük meg a ' fél ' használatát kétszer is a 'személy' helyett. A 'fél ' utalhat egynél több személyre. Ez nyilvánvaló, hiszen Istenről és Izraelről mint 'kettő'-ről és 'mindkettő'-ről beszél, amikor tudjuk, hogy Izrael több ezer egyénből állt (és ezáltal nem lehet ellenérv az ellen, hogy hasonlóan utaljon Istenre, ha ő több, mint egy személy).

"Richard, te felhoztál néhány érdekes érvet, miután Bob feladta. Felhívtad a figyelmünket a tényre, hogy Jézus az Atyját Istennek nevezte több esetben. Elfelejtetted kimutatni, természetesen, hogy ezt téve nem lehet megcáfolni a Háromság tantételét. De folytattad a gondolatmenetet, hogy 'ha Jézus egyenlő volna az Atyával, akkor azt várnánk, hogy az Atya is Istennek szólítsa őt. A tények azt mutatják, hogy megtette. Elég csak ismét fellapoznunk a Héberek első fejezetében a nyolcadik verset, hogy lássuk ezt. Ted, mivel még nálad van az Amplified Bible, mért ne olvasnád fel abból?"

Ted odalapozott a vershez és felolvasta: ' A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője. '

"Köszönöm," szakította félbe Arthur, ' az Authorized King James Version szerint: ' Ámde a Fiúról [így]: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. ' Szóval láthatjuk, hogy Jézust az Atya Isten megszólítással illeti, vagyis egyenlők ebben a tekintetben.

"Azt jelenti ez, hogy politeistákká tettük őket, miként folytattad? Bajosan. Egy politeista több össze nem függő istenben hisz. Ámde a Háromság magába foglal egy titokzatos kapcsolatot a tagjai közt, amit mi hús-vér lények nem tudunk felfogni: három személy, mind egyenként Isten, és mégis csak egy Isten van. Azonban ez az egyetlen mód, ahogy felfoghatjuk a Szentírásból anélkül, hogy ellentmondást találnánk benne.

"Azt mondtad, hogy Jézus nem Isten. Ez elképesztő! Hogy állíthatod, hogy elolvastad az egész Bibliát és tehetsz ugyanakkor ilyen kijelentést?! Nem hoztam fel ezt a témát a legutóbbi beszédemben, mivel úgy véltem, ez magától értetődő. Ezért mutattam meg, hogy Jézus volt Jehova, aki jól dokumentáltan és -tudottan Isten. Úgy látom, újra kell kezdenem az alapoktól. "

"Készséggel egyetértesz a János 1:1-el, hogy Jézus mint Ige 'egy isten' volt, nemde?'

"Igen," felelte Richard, "ezt mondja, 'egy isten' volt."

"Igen, ezt mondja itt, " ismételte Arthur, "és te Tanúként kitartóan vesztegeted a lelkészeink idejét az itt lévő 'egy' szócskán vitatkozva. Teljesen mindegy, ott van vagy nincs. Megengedem, legyen neked ott az 'egy'."

"Nagyon szépen köszönöm, " gúnyolódott Bob.

"Bob, annyira igyekvő vagy megint, hogy beleszólj a vitába, úgyhogy lapozd fel az Ézsaiás 43:10-et és olvasd el ezt a nagyon ismert írásszöveget. És miközben ő megkeresi, megkérdem tőled, Richard, helyes-e az 'egy' használata ott, neked a 'János'-t adom, jelezve a különbséget aközt, hogy 'Isten' volt az Ige, vagy 'egy isten'?

"Helyes. Jézus volt az Ige, isten volt, de nem Isten, aki '-vel' volt, ami lehetetlenség volna."

"Most olvassam a bibliaverset?" kérdezte Bob.

Arthur odabiccentett Bobnak, hogy kezdje.

" Ti vagytok az én tanúim - ezt mondja Jehova - szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megtudjátok és higgyetek bennem és megértsétek, hogy én vagyok az egyetlen, előttem Isten nem alkottatott és utánam sem lesz."

"Nos, Richard," folytatta Arthur, "mondhatnád, hogy Jézus 'egy isten'-- de várj csak, ezzel már egyetértesz, és nincs visszaút - Jézus egy isten akkor szerinted, aki Jehova után teremtetett. Ezt mondjátok ti, akik Jehova Tanújának mondjátok magatokat, de ha hagyjuk, hogy maga Jehova szóljon, ő mit mond? Azt mondja, hogy nem teremtetett Isten őelőtte vagy utánna, ami ellentmond az egész elméletednek. És ha visszalapozol az Ézsaiás 44:8-hoz Bob, azt fogod látni, hogy Jehova ismét szól tanúihoz eképp: 'Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok' Az elméletedet hát, hogy Jézus másféle isten, mint Jehova, maga Jehova utasítja vissza. Jobb volna, ha az ő Tanúi jobban megfigyelnék amiről állítólag tanúskodni kell, vagyis hogy Jehova az egyetlen Isten. Mi van akkor a János 1:1 istenével? Maga Jehova kell legyen az, hogy illeszkedjék az Ézsaiás ezen kijelentéséhez. És ne vágj vissza a hangsúlyozással: a ti saját fordításotok nevezi a Messiást nagybetűs Hatalmas Istennek és Örökkévaló Atyának az Ézsaiás 9:6-ban."

Ted ezutóbbi kijelentést nehezen hihetőnek tartotta és belemélyedt Bibliájába, hogy megnézze, tényleg úgy van-e.

"Mi van akkor azokkal az írásszövegekkel, amiket előhoztál, ahol Jézus az Atyát 'egyedül igaz Isten'-nek nevezi, amikor azt mondta, hogy 'az Atya nagyobb nálam', és amikor azt mondja 'Istent soha senki nem látta'? Mindezek megmagyarázhatók, ha tekintetbe vesszük, hogy Jézus ember volt ekkor, és mint ember mondta az embereknek. Mivel megfosztotta önmagát a dicsőségtől, amivel Istenként bírt (miként a Filippi 2:5-7 és a János 17:5 elmondja), az Atyja megőrizve eredeti dicsőségét természetesen nagyobb volt nála.

Azt illetően, hogy 'soha senki nem látta Istent' tudjuk, hogy nem igaz szószerint, hiszen Ézsaiás nagyon világosan elmondja nekünk, hogy látta Jehovát. A magyarázat hasonló ahhoz, mint amikor Mózes azt mondta, senki nem láthatja az Istent élve, és közvetlen utánna látja Isten hátát a 2 Mózes 33:20-23-ban.

"Végül, Jézus beszélhetett az Atyáról mint 'egyedül igaz Isten'-ről, hiszen valamilyen rejtélyes úton kapcsolatban volt az Atyával, így az 'Atya' megjelölés nem teljesen zártja ki a Fiút (mint már láttuk az Ézsaiásból, ahol a Fiút 'Örökkévaló Atya'-nak nevezi) és ez leszámol a legtöbb problémás versetekkel, mint ' Egy Isten van és egy Úr' Mivel tudjuk, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek mind teremtett minket, összhangban az Írásokkal amiket idéztem a legutóbb, tudjuk, hogy őket mind magába foglalja ez a cím 'mindannyiunk atyja '. És mégis ' csak egy Isten van, az Atya ' ahogy kimutattad az 1 Korinthus 8:6-ból. Ez a Háromság misztériumának világos kijelentése.

"Azt illetően, hogy ' Jézus az Istené ' láthatjuk, hogy ez teljesen helyénvaló. Például én tartozom egy bridzs-klubhoz. Vagyis tagja vagyok annak a bridzs-klubnak. Jézus tartozik az Atyához. Vagyis tagja az Istenségnek. Az Atya és a Szentlélek is tagjai az Istennek.

"Arra használtad 'Krisztus feje Isten ',-t hogy megmutasd nem egyenlő voltukat. De mit mond Pál a test tagjairól? ' Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy. A szem nem mondhatja a kéznek: "Nincs rád szükségem" vagy a fej a lábnak: "Nincs rád szükségem." ... Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben,hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. '

"Szóval ha az Atya Isten a test feje, és a Szentlélek a 'kar' és a Fiú valamilyen más jelképes testrész, ettől ők még egyenlők; csak különféle feladat van rájuk bízva, miként a keresztény gyülekezetben is.

"Ha azt mondod, hogy az 1 Timótheus 2:5 bizonyítja, hogy Jézus nem Isten, ugyanazon az alapon azt is bizonyítja, hogy nem volt ember sem, hanem valahol a kettő közt. De akkor mi volt vagy mi most számodra Jézus? Nem-létező? Valami kell hogy legyen. A mi nézőpontunk szerint, mely gyönyörű összhangban van az összes Bibliaverssel, melyek neked oly sok fájdalmat okoznak, Jézus ember és Isten is volt. Ezért lehetett közbenjáró a kettő közt.

A zárómegjegyzéseid - melyek a tiéid voltak - érdekesek az egyaránt örökkévalóság szempontjából. Példabeszédek 8:22, Kolossé 1:15 és Jelenések 3:14 voltak az általad használt írásszövegek, azt hiszem. A Példabeszédek részt illetően helyesen jegyezted meg, hogy Jézus volt megszemélyesítve Isten Bölcsességeként. Nos, hadd kérdezzem meg tőled: volt olyan időszak, amikor Isten nem volt bölcs?

Természetesen nem," felelte Richard.

Tehát nem volt olyan időpont sem, amikor Isten megteremtette a maga bölcsességét. Mondhatjuk, hogy az ő bölcsessége egyformán örökkévaló és egylényegű volt vele, nemde? - érvelt Arthur.

"Szerintem akár így is lehet ennek alapján," mosolygott Richard hogy elrejtse a helyeslés miatti zavarát.

"És ha már egyetértettél azzal, hogy ez a megszemélyesített Bölcsesség nem más volt, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus, akkor mondhatjuk azt is, hogy Jézus is örökkévaló és egylényegű az Atyával, Istennel.

"De mi van" kérdezte Arthur "azzal, hogy ' az ő útjainak kezdetéül szerzett' meg ' a teremtés elsőszülötte?' Éppen ezek a szavak vezettek téged arra a következtetésre, hogy Jézus egy teremtett lény, nemde?

"Igen, ezek' felelte Richard.

"Ted, hadd lássuk, milyen gyorsan keresel ki egy bibliaverset; legyen mondjuk a Jób 40:19, ha volnál oly kedves."

"Rendben, de melyik fordításból?" kérdezte Ted.

"Ó, gondolom, az Új Világ-ból, abban találod meg a leggyorsabban."

"Rendben, olvasom ' Isten teremtésének kezdete '

"Köszönöm, de van itt valami érdekes: ugyan azok a szavak, melyek Richard számára biztosan igazolják, hogy Jézus volt az első teremtmény, vannak alkalmazva ... nos Ted olvasd el a 15. verset, hogy lássuk, kire."

" ' Nézd a Behemótot! Éppúgy füvön él, mint a szarvasmarha.'"

"Egy növényevő állat!" kiáltott fel Arthur." A Társulat a vízilóval azonosította. De hogy lehet ez Isten teremtésének kezdete, ha Jézusnak ugyanezt a címet adományozzák ugyanezekkel a szavakkal? Egy kiút van ebből a problémából, uraim, habár lehet, hogy fájdalmas lesz önöknek. Az, ha elismerjük, hogy az 'Isten útjainak kezdete' kifejezés nem utal az első teremtménységre. Csak egy 'első' teremtmény lehet, úgyhogy nem adhatjuk ezt a megnevezést Jézusnak és a vízilónak egyszerre. Azt kell jelentse, hogy egy magasabb rangú lény. Jehova dicsőíti a vízilovat, mely hatalomban felette áll az állatoknak. Amikor azt olvassuk, hogy Jézus 'Isten teremtésének kezdete' ez azt jelenti, hogy felette áll az egésznek (és így egyáltalán nem lehet teremtmény). 'Elsőszülött' a görögben 'prototokos; ez a szó magában hordozza az elsőbbség és a szuverenitás gondolatát is. Ha Pál arról akart volna beszélni, hogy Krisztus teremtmény, a 'protoktistos' szót használta volna. Hogy nem ezt a szót használta, azt mutatja, hogy nem akarta azt a gondolatot közvetíteni, hogy Jézus volt az első teremtmény, hanem hogy ő volt az elsőszülött az egész teremtés felett. A bibliai időkben az elsőszülött volt a háztartás vezetője az atya alatt, ő volt az egésznek a feje. Ha Pál ezt szerette volna elmondani Jézusról anélkül, hogy a teremtményi voltát sugallná, ez volt a legmegfelelőbb szó.

"A Jelenések 3:14-ben az Új Világ Fordításban egy nagyon súlyos és szándékos hiba van. Ezt olvassuk: [angolban] ' Isten általi teremtésnek kezdete ' holott ' Isten teremtésének ' kellene legyen. [ a magyar nyelvű KGI-ban nem érzékelhető a hiba -- a ford. megj.] Leellenőrizhetitek ezt a Kingdom Interlinear Translation-ben, ahol az 'of' nem pedig a 'by' szó szerepel. Ha Jézus kijelentését pontosan olvassuk, 'Isten teremtésének kezdete', egy pillanatnyi gondolkodás után meglátjuk, hogy ez megengedi azt az értelmezés, hogy Isten teremtésének elkezdője. A görög szó a kezdetre az 'arkhe'. A Thayers Lexicon szerint a szó azt jelenti, hogy ' ami által valami elkezdett lenni, az eredet, aktív ok'. Jézus tehát magáról nem mint Isten első teremtményéről beszél, hanem mint aki által az egész teremtés elkezdődött, a teremtőről, nem teremtményről.

"Azt illetően, hogy a fiú mindig fiatalabb, mint atyja: lehetséges kivétel, ha a fiúság nem csak földi, anyagi természetet foglal magába, hanem egy intellektuális emanáció a Legfőbb Szellem részéről. Jézus származása valami lehetetlenség számunkra, hogy megértsük ha az atya és fiú viszonyáról csak az emberi szaporodás fogalmaival tudunk beszélni -- ami bebizonyosodott a ti esetetekben. De természetesen nem ez az útja, hogy megértsük. A teológus Aquinói Szent Tamás közelebb jutott a megértésben, amikor mint intellektuális emanációról beszélt róla. Az Ige 'öröktől nemzett' az Atya által, és ez megmagyarázza, hogyan lehetett nemzett és még sincs kezdete.

A kapcsolat az Atya és a Fiú közt valamiképp hasonlít a naphoz és sugaraihoz; egyik sem létezik a másik nélkül. Megkülönbözhetetlenek abban, hogy senki sem láthatja a napot anélkül, hogy lássa a sugarait is. Mégis a sugarak a nap emanációi, mivel a nap a forrásuk. Szintén, a sugarak addig léteznek, amíg a nap ragyog (amíg nap lenne ezáltal). Ezzel vége is a párhuzamnak, amit a természetben találsz. De visszatérve az értelemhez, találunk egy pontosabbat, habár bonyolultabbat.

Bármi érzékelt dolog abban van, aki érzékeli. Ez Aquinói első tétele. Egyszerűen azt jelenti, hogy amikor érzékelem Mr Jandle éjjeliszekrényén a lámpát, az 'bennem van', az elmémben. A szemeim bizonyos idegi impulzusokat küldenek az agyamba és ez kialakít egy ideát az elmémben amit én 'lámpának' nevezek. Ilymódon az érzékelés valami olyasmi, ami felfogható, mint a dolgok asszimilálása az intellektusodba. Tudjátok követni?

Azt hiszem - felelte Richard - egyszerűen azt mondod, hogy a vélemények a fejünkben vannak, hogy leegyszerűsítsem.

Pontosan. De továbbvíve ezt, mit mondhatunk, ha megforgatjuk ezt az ideát és megnézzük más oldalait is? Próbáljuk meg és mondjuk, hogy ez a szó az elmémben, a 'lámpa', a lámpa megértése. Követhető, ugye?

"Igen, de kell legyen néhány olyan szó az elmédben, aminek nem ismered a jelentését" kommentálta Richard meglepően világosan. "Ha azt mondanám Tednek, hogy 'kapacitív reaktancia', ő nem lévén villanyszerelő, ott lenne a szó az elméjében, de aligha mondhatná, hogy 'értem a kapacitív reaktanciát'.

"Kiváló!" ragyogott fel Arthur. "Jó vénné válhatsz - ez alakult ki elmémben egyszer s mindenkorra." Szünetet tartott és összeszedte magát. "De elfelejtettem, ki is vagyok. " Szünetet tartott, megköszörülte torkát és visszavette lelkészi szerepét: " Ellenvetésed szép és elfogadható, de én szeretném mindezt Isten elméjére alkalmazni, és ott nincs semmi olyasmi, amit ő ne értene, az érvelésed itt nem helyénvaló.

"Gondoljunk meg még egy dolgot, mielőtt Isten felé fordulnánk. Ha egy külső objektum internalizálódik az elmében a megértés által, vajon mi történik, amikor az elmét magunkra irányítjuk? Ha megértjük magunkat, hol lehetne máshol ez a megértés, mint az elménkben? Igen, az elme belsejében van az elme fogalma, miként elme fogalma is egy fogalom az elmében, a végtelenségig. Amit mondani akarok ezzel: mindannyiunknak van egy képe önmagunkról az elménkben, amely magába foglalja, amit gondolunk arról és mit értünk az alatt, hogy 'én'.

"Amikor azt mondom: 'Én, Arthur Olson', mit értek azon, hogy 'én'? A szám kelti a hangot, ezt az 'állítást'; akkor hát a szám Arthur Olson? Vagy elmém parancsa, mely irányítja a számat? Vagy az egész testem? Nem, ezek egyike sem. A parancs az agyamból a beszédre nem én vagyok, különben csak akkor léteznék, amikor kimondom: 'én, Arthur Olson' holott teljesen meg vagyok győződve róla, hogy máskor is létezem. Nem is az egész testem, hiszen egyetlen atom sem volt része a testemnek évekkel ezelőtt, melyek most alkotják. És ha elveszteném a karjaimat vagy lábaimat vagy valamiféle átültetést végeznének, akkor is Arthur Olson lennék. Be kell látni hát, hogy 'én' önmagam teljes belső megértése vagyok, gondosan eldugva elmém belsejében. Én önmagam megértése vagyok, és Arthur Olson egy intellektuális kép, mely önmaga intellektusában van.

"Mikor jött létre ez az 'én' ? Akkor 'teremtetett' amikor az intellektusom először fogta fel önmagát. A pszichológusok a gyermek fejlődésének ezt a lépcsőfokát 'autonomiának' nevezik: amikor elkezdi megkülönböztetni a 'nem én'-t -- eleinte mindent differenciálatlanul egynek lát -- és elkezdi kialakítani az énképét mind független élőlényét.

Végre készen állunk, hogy Isten elméje felé forduljunk és kérdezzük meg, mikor fogta fel először önmagát. Válaszként azonnal eszünkbe juthat rácsodálkozásunk Isten Bölcsességére: Isten mindig bölcs volt, mindig tudatában kellett legyen önmagának.

Tehát mikor vette kezdetét Isten megértése önmagáról, az 'énjéről'? Mindig keletkezett, öröktől fogva nemzett. Az Ige Isten elméjének belsejében ami Önmaga - ez Jézus. Egyetértettünk, hogy a szó az elménkben a megértés tárgya; tehát Isten Igéje Isten elémjében önmaga megértése, és az Ige Isten - a teremtett Isten. Ezért nevezi a János 1:18 Jézust ' egyetlen nemzett Istennek' . Látjátok, Isten miden gondolata tiszta cselekedet. Az Isteni Intellektus nem korlátozott, mint a mi elvont gondolkozásunk. Ezáltal Isten Igéje nem csak gondolat volt, hanem mint személy keletkezett. Hogy ez így van, Hogy Isten autonómiája az Ige Jézus, maga Jézus mutatta meg, amikor azt mondta: ' Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem ' Emlékezzetek erre, és akkor meglátjátok, milyen hatalmas dolgot érzékeltet az Írás, mi számotokra mindig oly idegenül hangzott: ' Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige.'

Nos az időm már majdnem letelt, és szeretném gyorsan kommentálni az utolsó két dolgot. Megfigyelhetitek, hogy egymás után használom az Írásszövegeket állításaim megerősítésére. De ti emberi írások sokaságát használjátok inkább. Ez megmutatja neked, Ted, ki követi a Bibliát, és ki követi emberek írásait.

"Megtörténhetett szerinted," folytatta Arthur, "hogy a Háromságtan megszövegezése azért tartott addig amíg, mert az igazság ez alatt az idő alatt fejlődött ki - Úgy értem 'a világosság egyre nőtt'? Jézus azt mondta, hogy el fogja küldeni a Szentlelket, hogy tanítsa őket minden dologra. A Szentlélek tanította nekik a Háromságtant, amiről oly gyorsan kimutattátok, hogy Jézus elmulasztotta teljesen elmagyarázni. A viták és ellenvetések melyek kirobbantak körülötte, a radikálisoktól voltak, akik tagadták az egyház főbb hittételeit. De fennmaradt a századokon át, a vitákon át, mert igaz. A Trinitárius teológusok nem hülyék, ismerik az érveiteket, de nagyobb okot látnak a tanok fenntartására. Az egyik idézetetek, például, azt állítja, hogy a korai keresztények azt hitték, hogy Jézus egy angyal volt.

"Igen, " kommentálta Bob, "és ezt hiszi ma Jehova népe is."

"De emlékezz vissza, hogy akkoriban szekták és szakadások voltak még az igaz hívők közt is. Olvastad-e valaha Pál levelét a Korinthusiakhoz, a Thessalonikaiakhoz és Timóteushoz? János elmondja nekünk, hogy már akkor 'sok Antikrisztus' volt, az 1 János 2:18-ban. Más források tájékoztatnak, hogy már az apostolok idejében 90 szekta volt. Hogyan bízhatunk hát valamiféle halvány utalásban azzal kapcsolatban, hogy mit hittek 'a korai keresztények'? Könnyen rábukkanhatunk valami ritka szekta tantételeire és vehetjük azokat az igaz kereszténységtől származóknak! A tanítás, hogy Jézus egy angyal volt, például, nyilvánvalóan hibás tekintve a Hébereknek írt levél első fejezetét, mely szerint Jézus ' annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk Vajon melyik angyalnak mondta valaha: "A fiam vagy, ma szültelek? ... Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tűzlángokká. A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, ... Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: Jobbom felől foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet? " A megkülönböztetés nagyon határozott a Fiú és az angyalok közt.

De ha a korai keresztények hitnézeteit akarjátok idézni, mért nem idézitek Ignatust, aki i.sz. 110 körül halt meg? Az élete átfogja az Újszövetség megírásának idejét, és írásaiban Krisztust Istennek nevezi teljesen szabadon. Az efézusiaknak és a rómaiaknak írt levelei ilyen kifejezéseket használnak: Jézus Krisztus, a mi Istenünk; a mi Istenünk, Jézus Krisztus; a mi Istenünk Jézus Krisztus Mária méhében fogant, Isten ember formájában jelent meg; Engedtessék meg nekem, hogy utánozzam Istenem szenvedését.

"De most látom, elfogyott az időm és te jössz, Richard, hogy megcáfolj engem. "

"Nem is tudom, hogy kezdjem,", ismerte el Richard, "annyi érdekes dolgot hoztál fel, amiről még nem is hallottam korábban. De jegyzetet készítettem az általad használt összes írásszövegről, és úgy vélem, az elején kezdem, ha valaki emlékszik még, mi is volt az."

"Ez a cáfolás nehézsége," emlékeztetett Arthur.

Az ápolónő kukucskált be a szobába: "Visszajöhetnék?" kérdezte.

"Természetesen, már hiányoltuk." üdvözölte Arthur. "Éppen idejében jött, hogy meghallgassa hogyan szed ízekre Richard mindent, amit mostanáig mondtam."

A nő visszaült korábban használt székére, amiről Ted gyorsan lepakolta a halomban álló bibliafordításokat.

Richard jegyzetei tanulmányozásával kezdte, gondosan kihúzva azokat, amiket megcáfoltnak gondolt. Hatásosan kifejezte így cáfolatát.

"A legelső dolog amit előhozott, annak bizonyítása, hogy Jézus volt Jehova, és kérte Tedet, hogy olvassa fel a Jeremiás 23:6-ot, mely Jehova-tsidkenu -nak nevezi őt. De ha ezt szó szerint vesszük mint próféciát, akkor megbukott: Jézust soha nem nevezték Jehovának. Úgyhogy valami mást kell jelentsen. A tény: nem szokatlan a Bibliában, hogy dolgokat Jehova nevével neveznek. Például Ted, olvasd fel a következő írásszövegeket: Teremtés 22:14 'Ábrahám így nevezte a helyet: Jehova - jire (Jehova gondoskodik), ezért mondják mind a mai napig: "a hegyen, ahol az Úr gondoskodik". '

"És most a Kivonulás 17:15-t légyszíves."

"Mózes oltárt épített és Jehova-Nisszinek nevezte,"

"És a Bírák 6:24-t"

"Gedeon erre oltárt emelt ott az Úrnak, és ezt a nevet adta neki: az Jehova shalom."

"És végül Jeremiás 33:16."

"Azokban a napokban megszabadul Júda, és biztonságban él Jeruzsálem. És ez lesz a név, ahogyan a várost hívják: "Az ÚR a mi igazságunk!""

És mit mond," kérdezte Richard próbálva a lehető legjobban utánozni Arthur stilusát " a széljegyzet erről a névről?"

"Azt írja:'Héb. Jehovah-tsidkenu.'"

"És nemde ez ugyanaz a név, amit a Messiásra alkalmazott, melyet korábban félreértésből úgy értelmeztünk, hogy Jézus ezáltal Jehova?"

"Minden bizonnyal az, " felelte Arthur, immár csukott szemmel.

"Akkor a Messiás 'Jehova-tsidkenu'-nak nevezése nem teszi őt Jehovává, hiszen a Biblia hasonló névvel illeti az egész Izraelt, és nem gondolom, hogy ellenfelem egyetértene azzal, hogy Izrael is Jehova.

"Miképp első 'bizonyítéka' annak nem ismerésén alapult, ahogy a Biblia a Jehova nevet használja, második 'bizonyítéka' a figyelmetlenség eredménye, két rövid, de fontos rag eltérésének észre nem vételének. A Biblia nem azt mondja, hogy Alámerítő János JehováNAK készített utat, hanem hogy Jehova útJÁT készítette. [Az angol eredetiben a 'for Jehovah' és az 'of Jehovah' közti eltérésről van szó - a ford. megj.] És az út, melyet Jehova elhatározott a mi megmentésünkre, az ő Fián át volt; ezt készítette elő János.

"Ismét bajba került a szavakkal az Ézsaiásban. A gond itt a 'látni' és a 'látás' szavakkal van. Tudjuk, hogy Ézsaiás nem látta Jehovát, mert a Biblia elmondja nekünk, hogy senki sem látta az Istent. Mit látott akkor Ésaiás? A János 12:41 szerint ' az ő dicsőségét'. Ezt látta Ézsaiás: Isten dicsőségét. De a Héberek 1:3 elmondja nekünk, hogy 'Isten Fia Isten dicsőségének visszatükröződése', így teljesen valószínű, hogy Ézsaiás ezt a visszatükröződését látta Isten dicsőségének, vagyis Jézus Krisztust. Ez a nézet teljes összhangban van a két írásszöveggel és mégse teszi Jézust Jehovává. Ezutóbbi kijelentésem oka az, hogy a Biblia több esetet is bemutat, amikor az angyalok 'Jehovának' vannak nevezve, holott természetesen nem Ő voltak. A két angyal, aki figyelmeztette Lótot városa közelgő pusztulására 'Jehová'-nak van nevezve a Teremtés 19:18-ban, holott világosan kijelentik a 13-as versben, hogy Jehova által lettek kiküldve, tehát nem lehettek Jehova.

A Kivonulás 16:10 feltárja, hogy a zsidók látták Jehova dicsőségét a felhőben. Ez nem tette a felhőt Jehovává, ugye? De miképp a többi hírnöke és jelképes megjelenése Jehovának egyszerűen hivatkoznak Jehovára, éppúgy mint mikor Ézsaiás látta Jehova dicsőségét, amikor Jézus volt ott az ő képviseletében, teljes indokkal nevezhette őt Jehovának a korábbi bibliaversek alapján.

De a Biblia a 'látni' szó használatával nem csak a fenti bibliaversek megértését segíti, hanem azt is, melyben Jézus azt mondja, akik őt látták, az Atyát is látták. A 'látni' ebben az esetben azt jelenti: 'megérteni'. Mindha azt mondaná 'látom már' ahelyett, hogy 'értem'. Etekintetben kérlek Ted olvasd fel az Efézus 1:18-at."

"Olvasom: 'világosítsa meg értelmetek szemeit, '"

"Köszönöm. Szóval mint látjuk, amikor valaki azt mondja, hogy a szemei látták Jehovát magát, tudjuk, hogy csak arra utal, hogy ' értelmének szemei' látták"

"Az egyik legmeggyőzőbb érvelése volt a Héberek 1:10-12 összevetése a Zsoltárok 102:25-27-tel, ahol az első verset Jehovára alkalmazza, majd később Jézusra. De ennek a zsoltárnak az olvasásakor fontos az elménkben tartani, hogy valószínűleg Dávid írta imádságként Jehovához. A Héberek első fejezetében az olvassuk, hogy Isten mond bizonyos dolgokat a Fiának. De azt találjuk, hogy ugyanezeket a dolgokat mondta már másoknak is.

"A kijelentés az ötödik versben ' én atyja leszek' Dávidnak fiának, Salamonnak lett mondva az 1 Krónika 17:13 és 2 Sámuel 7:14-ben.

A hatodik vers, melyben Isten azt mondja 'Imádja őt Isten minden angyala." 'közeli másolata a Zsoltárok 97:7-nek 'meghajolnak előtte mind az istenek'. Ennek a versnek a beszélője Dávid ismét, és akikről szól, azok a hamis istenek.

A hetedik vers, idézem ' Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tűzlángokká. ' a Zsoltárok 104:4-ből van, és innentől minden idézet a Zsoltárokból van és a zsoltáros érzéseit fejezik ki. Ami figyelemereméltó az egészben, hogy Isten nem azt mondaná 'és angyalait szelekké teszi', hanem hogy "angyalaimat szelekké teszem'. Mindezeket az idézeteket tehát inkább lazán kell alkalmazni, amennyire a pontos megszövegezésük megengedi. Pál arra volt ihletve, hogy meglássa, hogy amit Salamonról mondtak, az elmondható Jézusról is, és amit Jehováról lett mondva, az elmondható Jézusról is ugyanúgy.

"Jehovává teszi ez Jézust? Nem jobban, mint ahogy az ötödik vers Salamonná tenné. A kérdéses írásszöveg, ami a teremtésre utal, alkalmazható mind Jehovára, mind Jézusra abból a tényből eredően, hogy Jehova teremtette a világmindenséget Jézuson keresztül. Maga Pál is így látta ezt a kérdést, ami meglátszik az 1 Korinthus 8:6-ból ''valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és e g y Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden és mi őáltala ' (KGI) '. Tehát Pál itt megkülönböztetést tesz Isten a forrás és Jézus az eszköz között a teremtésben.

"Mivel ezek az írásszövegek, melyek annak 'bizonyítékai' hogy Jézus Jehova, ennyire nyilvánvalóan valami mást jelentenek, a teljes érvelésed összeomlott. Mindannyian emlékszünk, mekkora hangsúlyt adtál ennek a bizonyításnak, és valójában a teljes vita ekörül forog: olvassuk el a Zsoltárok 83:18-t : ' Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges az egész földön. '. Mivel csak Jehova a legfenségesebb, senki más nem lehet egyenlő vele. Te is elismerted látva szükségét, hogy Jézust Jehovává tedd hogy ő nem lehet egy 'másik'. De mit mond maga a Biblia? Lapozzunk a Zsoltárok 2:2-höz és meglátjuk. Ted?"

Ted egy pillanat alatt megtalálta, eltérően az ásítozó Bobtól ő egyre erősebb érdeklődést mutatott minden fordulat iránt. Nem gondolta, hogy lehetséges ellenszegülni bárminek, amit Arthur mondott, annyira teljesnek és logikusnak látszott. De Richard most még hősibb fényben tündökölt, ahogy brilliánsan harcol az Igazságért. "Olvasom: ' A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak Jehova ellen és az ő felkentje ellen:'" (Egy American Standard Translation-t vett le jóval ezelőtt a polcról és azt használta a változatosság kedvéért).

"Megfigyelhettétek," folytatta Richard, "hogy itt két személyről van szó: Jehova és aki úgy van azonosítva mint felkent. Ebből soha nem feltételeznénk, hogy a felkent maga Jehova, ugye? Nem, mert akkor azt olvasnánk: 'Jehova a felkent ellen'. De nem ez van. Van itt egy rövid de fontos szócska ami nem lehet mellőzni: 'és'. Az 'és' szó használata a 'Jehova' és a 'felkentje' között azt mutatja, hogy két személyről van szó. Továbbá 'az ő felkentje' névvel van, ami mutatja Jehova tulajdonjogát felette, vagyis nem egyenlők. Mondja, Olson úr, mi a görög szó a 'felkent'-re?

"'Krisztus', felelte Arthur, hozzátéve: 'héberül Messiás'."

"Tehát ez a 'felkentje' nem más, mint Jézus Krisztus. Olvassuk el a Cselekedetek 4:24-47 verseket:

" Szuverén Úr, te vagy az, aki alkottad az eget, a földet ... és aki a szent szellem által Dávid ősatyánknak a te szolgádnak a szája által ezt mondtad:" ... Állást foglaltak a föld királyai és az uralkodók ... Jehova ellen és az ő felkentje ellen ... Éppígy Heródes és Poncius Pilátus egybegyűltek a nemzetekből valókkal és Izrael népével ebben a városban a te szent szolgád Jézus ellen, akit felkentél " (KGI)"

"Nos gondoljatok bele; ez abszolút bizonyítéka, hogy Jézus nem lehet Jehova. Ezek a korai keresztények nyilvánvalóan abban hittek, hogy ők két különböző személy. Nem alkalmazták a zsoltárt Jézusra és valakire akit Jézus felkent; Jézus szerintük a felkent szerepét töltötte be inkább mint Jehova szerepét. Ezáltal ő nem Jehova. Ezek a keresztények 'a Szuverén Úr'-hoz intézték imáikat. Azt hitték, hogy Jézus az? Nem, mert Jézust 'szent szolgád, akit te (Szuverén Úr Jehova) felkentél ' jelzővel nevezték. Jézus így tehát nem lehet a Szuverén Úr Jehova (a felkenő), hanem csak a szolga (a felkent).

"Egy másik példa a Zsoltárok 2:7. Felolvasnád, Ted?"

" 'Jehova végzését hirdetem; így szólt hozzám: fiam vagy te; ma nemzettelek téged. ' "

"Itt ismét két különálló személyről beszél. De az alkalmazását nézzük meg az Apcsel 13:33-t. ' Isten .... Jézus feltámasztása által; mint ahogy meg van írva a második zsoltárban >> Te vagy az én fiam; én Atyáddá lettem neked a mai napon.<< (KGI) ' Isten feltámasztotta Jézust; életet adott neki ismét, újra Atyja lett. Jézus Jehova Fia, nem az Atya, Jehova.

"Végül még egy példa: Zsoltárok 110:1 melyben ezt olvassuk: ' Azt mondta az Úr az én Uramnak: "Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!" ' Dávid itt látomásban látta a távoli jövő eseményét, amikor Jehova ezt fogja mondani fiának. Jézus maga azonosítja, ki kicsoda a próféciában; nem úgy, hogy ő Jehova, hanem hogy ő az, akit Dávid 'az én Uram'-nak nevez. A Márk 12:35-37-ben így olvassuk: ' Hogyhogy az írástudók azt mondják, hogy a Krisztus a Dávid fia? A szent szellem által maga Dávid mondta: >> Így szólt Jehova az én Uramhoz: 'Ülj a jobbomnál, míg lábad alá nem vetem ellenségeidet. Maga Dávid >>Úrnak<< hívja őt ... (KGI) << '

Úgyhogy Jézus tanítja azt itt nekünk, hogy ő nem Jehova, hanem az, akihez Jehova beszél és akit Dávid 'az én Uram'-nak nevezett.

"Ezután próbáltad elcsavarni az írásokat, hogy azt mutassák, Jézusé Jehova dicsősége és a neki járó imádat. Ez egész egyszerűen nem így van. Jézus - természetesen - dicsőséges, lévén mennyei lény, miként az angyalok is mind dicsőségesek. De a 'dicsőség' azt is jelenti, hogy 'imádatot gyakorolni', úgyhogy amikor azt mondjuk 'dicsőséget ad Istennek' -- ez nem azt jelenti, hogy növeljük dicsősége kisugárzását--" erre a furcsa gondolatra Arthur csendesen felnevetett, "hanem hogy magasztaljuk őt. Ebben a második féle dicsőítésben Jézus nem osztozik. Figyeljük meg, mit mond a János 5:41 szerint: ' Dicsőséget emberektől nem fogadok el '

"Amikor a János 5:23 azt mondja, hogy úgy tiszteljük Jézust, mint azt aki elküldte őt, egyszerűen arra gondol hogy a képviselőt tiszteljük. Olyan, mint ha egy nagykövettel úgy bánnának, mint az általa képviselt ország királyával. Senki sem következtethetne helyesen ebből a tiszteletből arra, hogy a nagykövet valójában országának vezetője. A Filippi 2:11 a másik oldalról mutatja meg ezt mondván: ' Minden nyelv nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Istennek, az Atyának dicsőségére. (KGI)" Úgyhogy Jézus iránti tiszteletünk Isten dicsőségére van; ez nem teszi őt Istenné.

"És amikor azt olvassuk, hogy az angyalok nyilvánvalóan imádják Jézust, azt kell gondolnunk, hogy ez csak viszonylagos hódolat. Ismét: az Atya tisztelete a képviselőjén át. Van egy példa erre az 1 Krónika 29:20-ban. Talán Ted felolvasná az Új Világ Fordításból."

" Azután Dávid így szólt az egész gyülekezethez: "Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket!" Erre az egész közösség magasztalta az Urat, atyáik Istenét. Arcra borultak és hódoltak az Úr előtt és a király előtt. "

"Megfigyeltétek?" kérdezte Richard."Nem csak Jehova előtt borultak le, hanem Dávid előtt is! Miért? Mert ő mint király Jehova látható kinevezett uralkodója volt. És hasonló az eset amikor úgynevezett 'imádatot' mutatunk Jézus felé.

"Végül, tudjuk, hogy még ha elfogadjuk is, hogy Jézus imádva volt, ez nem bizonyítja, hogy ő Jehova Isten. Ha bebizonyítanánk, hogy Isten elrendelte valaki másnak az imádatát, aki nem Isten, nemde cáfolná az Ön következtetését, Olson Testvér?" "Olson úr, bocsánat," helyesbített. "

"Igen, cáfolná a következtetésem; végre a helyes nyomon jár."

"Nos, akkor minden rendben. Ted, fogj egy másik fordítást és olvasd fel nekünk a Jelenések 3:9-t."

Ted ismét Bibliát váltott és felolvasta ' Nézd, hozok néhányat a sátán zsinagógájából, olyanokat, akik zsidónak mondják magukat, noha nem azok, hanem hazugok. Kényszerítem őket, hogy jöjjenek, boruljanak lábad elé, és tudják meg, hogy téged szerettelek. '

"A hetedik verstől" magyarázta Richard, "megtudjuk, hogy ez a vers a Filadelfiai gyülekezet angyaláról szól. Mivel ez az angyal nem Isten és mivel Isten rendelte el az angyal imádatát, ez cáfolja az ön következtetését, hogy Jézus Isten, mert imádták."

"Azután próbálta megmutatni, hogy ők egyenrangúak, ellentétben Jézus saját kijelentésével 'Az Atya nagyobb nálam.' Amikor a zsidók mentek hogy megkövezzék őt a János 5:18-ban, azért volt, mert úgy gondolták, Istennel egyenlőséget igényel magának. Igazuk volt? Emlékezhet, hogy a zsidók elvetették Jézust mint Messiásukat annak ellenére, hogy teljesen tudtak a csodáiról és a többi bizonyítékról. Lehetnek a zsidók szaktekintélyek számunkra Jézusnak az Atyával való igaz kapcsolatát illetően? Ugyanazok a zsidók, akik biztosak voltak benne, hogy megszegte a szombatot, holott nem? Nem, nem fogadhatjuk el eltorzított érvelésüket mint Evangéliumot.

"Más írásszövegek amiket használt annyira hibásan alkalmazottak vagy hibás fordításból valók voltak, hogy egyáltalán nem szükséges reagálnom rájuk."

"Minden hasonlóság amit mutatott Jézus és az Atyja és a Szent Szellem között a teremtésben, ítéletben, rangokban és a többiben valóban azok: hasonlóságok. Két személy lehet hasonló sok szempontból, mégsem lesznek soha egy személlyé. Lehet azonos házszámuk, ugyanolyan tipusú autójuk, végezhetnek azonos munkát, lehet ugyanaz a nevük sőt még ikrek is lehetnek. De még ha összeír is valaki egy listát a hasonlóságokról e két ember közt és gyorsan elhadarja azt (ahogy tette az Atyával és a Fiúval), ez egyszerűen nem teheti őket ugyanazon személlyé. Habár könnyű belátni, hogy egy a tényeket nem ismerő személy, csupán a te hasonlóság - listát meghallgatva könnyen erre a következtetésre juthat.

A szent szellemet illetően: nem teremtmény, hanem Isten ereje. Lehetetlen, hogy személy legyen. A Biblia 'az' ként beszél róla számos helyen, amit természetesen soha nem tenne egy személlyel kapcsolatban. A keresztényekről úgy beszélnek, mint akik a szent szellembe lettek bemerítve. De el tudja képzelni, hogy fogok egy személyt és önre helyezem, hogy belemerítsem abba? Nem, a szent szellem egy erő, és ezért az írásszövegekben, melyeket idézett, az erő van összekapcsolva vele. Emlékezhet, Jézus mondta, hogy minden ellene való bűn meg lesz bocsátva, de a szent szellem elleni bűn nem lesz. Hogy van ez? A szent szellem nagyobb a Fiúnál? Ez kiütné a maga Háromság-dogmáját. De tisztázódik a dolog, ha mint erőt tekintjük. Láthatjuk hogy jóval komolyabb bűn ellenállni ennek az erőnek amikor arra indít minket, hogy megtegyünk valamit mint amikor a mi kis vacak szándékainkat visszük véghez.

Viszont Jézus egyértelműen teremtmény. A Biblia ezt oly félreérthetetlenül mondja el nekünk. Egyetértek, hogy valamiféle megkülönböztetést kell tenni Jézus kezdete és az angyalok teremtése közt. De ez nem jelenti azt, hogy a kezdet az valami más, mint a teremtés. Valójában mindez azt igényli, hogy a kezdet az valami másféle teremtés legyen: egy kizárólagós módja a teremtésnek, melyet az Atya csak egyszer használt az ő Fiával kapcsolatban, és azután egy másik módot alkalmazott. Valójában ezt találjuk. Számos helyen olvassuk, már idéztük, hogy Isten mindent Jézuson át teremtett. De természetesen nem teremthette a Fiút a Fiún át, és ez a különbség! Jézus közvetlen teremtés: egy 'kezdet' Jehovától, míg minden mást a Fiú, az Ige közvetítésével teremtett Jehova. Ez ténylegesen az, ahogy az 'első és az utolsó' címet igényelheti: nem az, hogy ő mindig volt és mindig lesz (habár az utóbbi kijelentés igaz), hanem hogy ő volt az első és az utolsó, akit Jehova Isten közvetlenül teremtett.

De megkivánja ez, hogy a Fiú az Atya 'szubsztanciájából' (lényegéből) származzon, ahogy állítása szerint szükséges ahhoz számára, hogy az 'igaz Fiú' legyen? Bajosan. Ha valaha is időt szakított Lukács evangéliuma elolvasására, akkor átsiklott a harmadik fejezet utolsó verse fölött, ami elmondja, hogy Ádám és Éva 'Isten fiai' voltak. Minthogy a Biblia nem hazudik amikor ezt mondja, helyesen nevezhetjük Ádámot az Atya 'igaz fiának'. Ön szerint ez azt jelenti, hogy Ádám Isten 'szubsztanciájából' kellett legyen, viszont a Biblia szerint a föld porából származott.

"Az utolsó támogató bizonyítékát illetően annak , hogy Jézus teremtmény volt (mivel nincs időnk a többire) keressük ki a Héberek 2:11-t, ahol ezt olvassuk:

' Hiszen az is, aki megszentel, és azok is, akiket megszentelnek, mindnyájan egytől vannak, s ez okból nem szégyelli "testvéreknek" hívni őket ' (KGI)'

Mivel abban senki sem kételkedik, ez Jézusra utal, el kell fogadjuk hogy ' egytől vannak': miként a földi testvérei is: ő is teremtmény. Ezért az Atya az Atyja és Isten az Istene, ahogy azt a János 20:17-ben mondja.

Ezután az együtt-létezőség felé fordult olyan ismerős érvelést használva, mint hogy az 'Elohim' többesszám és Isten azt mondta 'teremtsünk embert a magunk képmására'. Ezek az érvek könnyen megválaszolhatók. 'Elohim' többesszám ugyanúgy, mint az angolban a 'sheep'. Ez használható többesszámúként és egyeszámúként, jelentheti az egész nyájat vagy egyetlen juhot is. Ugyanez van az Elohim-mal is. Mindenki egyetért azzal, hogy az zsidók monoteisták voltak és amikor ezt a szót az Istenükre használták, egyetlen Istent jelentett. Amikor azt mondta 'teremtsünk' a Fiúhoz beszélt, aki mint az előbb elmagyaráztam, a teremtés munkása volt és Isten képmása, lévén 'visszatükröződése' (és a tükörkép nem a visszatükrözött személy, miképp a képmás sem azonos az ábrázolttal.)

"Végül válaszolnom kell néhány dologra, amit a cáfolatában mondott."

"Megpróbálta eltorzítani a Galata 3:20-at mintha valami mást mondana, mint hogy 'Isten egyetlen személy.' Úgy vélem, szánalmasan téved ebben, és egyszer meglátja majd, hogy nincs benne a lehetőség a kibúvóra, hogy el ne ismerje, hogy valójában egyetlen személyről szól. De azt állítja, hogy ha egy személyről szól, akkor csak az Atya Istent jelenti -- hogy ő volt az egyetlen személy aki az igéretet tette Ábrahámnak és nem használt közbenjárót. Tényleg ezt mondta, vagy rosszul emlékszem?"

"Pontosan ezt mondtam," felelte Arthur, "amit ön elfelejtett azonban, hogy mennyire helyesen cáfoltam meg a Bob által használt fordítást."

"De frissítse fel az emlékezetemet," vált izgatottá Richard miközben egy kezdődő mosoly bujkált szája szegletén, " mit is mondott a Teremtés 18 -ról, ahol ---'

"Azt mondtam," szakította félbe Arthur sietvén segíteni Richard gyönyörteli gúnyolódásának kivitelezését, "hogy Isten jelent meg Ábrahámnak mint három személy, bizonyítva hogy ő egy Háromság."

"És ez alkalommal tette az igéretet Ábrahámnak?"

"Igen."

"Na hozzuk ezt egyenesbe," folytatta mohón Richard. "Annak érdekében, hogy a Háromság tantétele összhangban legyen ezekkel az írásszövegekkel, Jehova Isten lejött teljes erejében, miként ön mondja, a Teremtés 18-ban a Háromság három személyeként és igéretet tett Ábrahámnak. De a Galata 3:20-ban annak elkerülésére, hogy csak egy személy legyen, Isten ezt az igéretet Ábrahámnak mint a háromság egyik tagja teszi: az Atya egyedül! A maga tévtanítása által a Háromságtanról így értelmezte a Bibliát kikényszerítve, hogy az ellentmondjon önmagának!

"Látja, milyen lehetetlenséget művel a Háromság tantétele a Bibliával? Ahelyett, hogy elfogadnánk az egyértelmű kijelentést, hogy Isten egyetlen személy és hogy ember nem láthatja Istent soha, és nem találnánk semmi ellentmondást! Ez a három angyal aki megjelent Ábrahámnak Jehovának volt nevezve, egyszerűen azért mert Isten képviselői voltak. Csak ha elfogadja az igazságot, hogy Isten nem egy háromság, nem talál majd ellentmondást ezek közt az írásszövegek közt.

"A másik érdekes pont ami felhozott cáfolatában az volt, hogy Jézus iisten. Természetesen az! A legutolsó dolog ami eszünkbe jutna, hogy tagadjuk ezt! De ugyanilyen távol áll tőlünk azt állítani, hogy ezáltal ő Jehova Isten lenne. Hogy békíthetnénk össze ezt Isten saját szavával, hogy isten nem teremtetett előtte, sem utánna? Nos, hogy békíti össze azzal a ténnyel, hogy az angyalok is istenek? Ha egy érv használható mindkét nézet ellen, helytelen lenne felhozni vitánkban, hiszen nem segíti megoldani a különbözőségeket hanem teljesen oda nem illő. Bebizonyítandó, hogy az angyalok istenek, lapozzunk a Zsoltárok 8:5-höz. Szerintem Ted olvassa fel először a King James fordításból, aztán a Revideált Standard fordításból."

Ted ismét a könyvespolchoz rohant és megkereste a Revideált Standard Versiont. Kinyitotta mindkét Bibliát és így szólt: "Oké, először a King James": ' Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem angyali lénnyé tetted [angolban], dicsőséggel és fönséggel koronáztad. '

" A Revideált Standard-ban ezt olvasom: ' Micsoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé Istennél , és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! '

" "Megfigyelhettétek, hogy azt egyik azt mondja 'angyalok' - mutatott rá Richard - és a másik 'Istenek'. Melyik a helyes? Mindkettő! Ez a lényeg: az angyalokat itt Istennek mondja itt."

A héber 'Elohim' szó, mint már elmondtuk, hogy Istent vagy isteneket jelent. Hogy lehet megbizonyosodni, hogy itt az 'Elohim' az angyalokra van alkalmazva? A Héberek 2:7-ben Pál idézi a verset. Ted, olvasd fel a Revised Standard-ból (amelyik 'Isten'-t ír az 'angyalok' helyett a Zsoltárok 8:5-ben.)"

" Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá? Az angyalok alá csak kevéssel aláztad, dicsőséggel, tisztességgel koszorúztad. "

"Tehát Pál teljesen világosan azt mondja nekünk, hogy az 'Elohim' a Zsoltárokban az angyalokra utal (a görög 'aggelos' szót használja, ami 'angyal'-t jelent, nem pedig a 'theos'-t ami 'Isten'-t.). El kell ismerjük hát, hogy az angyalok mindannyian Jehova, mivel a Biblia Istennek mondja őket? Van egy jobb út is ennél, biztosíthatlak titeket. Az 'Isten' szó csak egy cím. Egyszerűen azt jelenti 'hatalom' vagy 'hatalommal bíró egyén'. A szótár úgy határozza meg, mint 'egy lény aki emberinél nagyobb erővel/hatalommal bír'. Az angyalok feltétlenül beleillenek ebbe a leírásba. Ha megnézzük, hogyan használja a Biblia mint egész az 'elohim' kifejezést és származékait, méginkább megerősödik ez a nézetünk.

A Teremtés 23:6-ban Khét fia Ábrahámra mint ' Istentől való fejedelem' -re utal és az itt használt szó az 'elohim.' Más előfordulások: 1 Sámuel 14:15, Teremtés 30:8, Zsoltárok 36:6, Ezékiel 32:21 és Teremtés 31:29. Ezek a különböző változatokban mint 'nagy', 'erős', 'hatalmas' vannak fordítva. Az egyesszámú alakja ('el') 'hatalom' és 'hatalmas' fordítással van az 5 Mózes 28:32 és a Zsoltárok 29:1 versekben. A következtetés tehát az, hogy a Biblia helyénvalónak tartja másoknak, akik nem Jehova, az Isten címmel való illetését. Nincs tehát ok azt hinni, hogy Jézus Jehova, pusztán azért mert őt is Istennek nevezik. Akkor lennénk meglepve,ha nem neveznék Istennek!

"Megcáfoltam minden érvét és van még egy kis időm egy pozitív bizonyítására álláspontunknak. Ha azt szeretnénk bizonyítani, hogy Jézus egy angyal volt, ez annak bizonyítása lenne, hogy nem lehet Isten, hiszen az angyalok kisebbek Istennél."

"De már bebizonyítottam a Héberek első fejezetéből," emlékeztette Arthur "hogy Jézus különbözött az angyaloktól."

"De Isten ezeket a dolgokat a Héberek első fejezetében Jézusnak az alámerítkezésekor mondta. Amikor a földre jött, egy angyal volt és még mindig viseli a 'Mihály arkangyal' nevet az ő dicsőségében."

Arthur felnézett, mintha szeretne valamit mondani erre, de visszafogta magát. Ekkor Ted próbálta kitalálni, mi lett volna az. Pár pillanatnyi gondolkodás után rájött: amit Richard elismert, visszautal arra amit Arthur mondott korábban Jézus Istennél kevesebbé létéről amikor emberré lett a földön, és hogy visszaszerezte Istenségét mikor a mennybe ment. Ha Richard elismeri, hogy Jézus elvesztette angyali címét ilymódon azért, hogy érvénytelenítse a Héberek teljes erejét a Jézus és az angyalok közti különbségtételben, akkor hogyan érvelhetne jogosan Arthurnak, ha ő ugyanezt az érvelést használja az Istensége elvesztésére hogy érvénytelenítse Jézus szavainak erejét, mikor azt mondta: 'az Atya nagyobb nálam'?

Richard folytatta: "Nem vagyunk egyedül ezzel a nézettel, hiszen a kereszténység általában hiszi, hogy amikor a Héber Iratok 'az Úr angyalát' említi, azon Jézus értendő.

A Jelenések 20:1-3 -ban egy angyal leveti Sátánt a mélységbe, beteljesítve a Teremtés 3:15 próféciáját. Ez az angyal Jézus kell legyen, mivel tudjuk, hogy a prófécia rá utal. Továbbá, amikor a földön volt, a démonok felismerték, hogy ő az, aki a mélységbe veti őket (amint a Lukács 8:30,31-ben olvassuk). A kereszténység egyetértene, úgy vélem, hogy ez az angyal Jézus. Ez az angyal előbb meg kell küzdjön a démonokkal, mielőtt a mélységbe veti őket. És ezt találjuk a Jelenések 12:7-ben, hogy ' Mihály és angyalai harcra kéltek a sárkány ellen '

Ismét, ez ugyanaz az angyal, aki leveti őket a mélységbe, név szerint Jézus. A vers, megfigyelhetitek, az angyalokat 'Mihály angyalai'-nak nevezi. Ki az, aki az angyalok felett van és az ővék ezáltal?

Nos, hasonlót olvashatunk a Máté 13:41-ben: ' Az Emberifia elküldi angyalait ' Az Emberfia Jézus, és így Mihály. Az angyalok nem szolgálnak két úrnak; tehát Jézus Mihály az arkangyal.

"A Dániel 11. fejezet elmondja nekünk, hogy Mihály felállt (ami azt jelenti, hogy átvette a királyság hatalmat, amint azt a Dániel 8:22,23-ban használják) és a nyomor és a feltámadás idejét okozza. Tudjuk, hogy Jézus 'leült az Atya jobb keze felől' míg eljön a 'felállásának' ideje, hogy átvegye a királyság hatalmat. Megtéve ezt és kihajítva Sátánt a mennyből a földre elhozta a 'nagy nyomorúság' idejét. Jézust 'a feltámadás és az élet' névvel is illetik. Ezáltal Jézus teszi mindazokat a dolgokat, amik Mihály arkangyalnak vannak címezve, úgyhogy Jézus kell legyen Mihály arkangyal és nem lehet Jehova, aki felette áll minden angyalnak a teremtésében. Még amikor Jézus eljön teljes dicsőségében, akkor is úgy mutatja be a Biblia mint arkangyalt, nem mint Istent: ' Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből ' (1 Thess.4:16)

"Ez a következtetése?" kérdezte Arthur felnyitva véraláfutásos szemeit.

"Ez." felelte Richard.

"Úgy látszik, emlékeztetnem kell a felhozott legérdekesebb pontra. Érdekes volt, "ismerte el Arthur, "nem maga a tartalma, hanem az a tény, hogy arra használta, hogy érvelésem legnagyobb részét megcáfolja. Az volt ez, mikor azt mondta, hogy a két egyén közti hasonlóság nem bizonyítja hogy azonos személyek. Emlékszik rá?"

"Igen, természetesen," felelte Richard.

"Igen? Akkor hogyan, - mondja meg nekünk, kérem - bizonyította épp most, hogy Jézus azonos Mihály arkangyallal?"

Egy kis szünet volt, míg Richard hiábavalón keresett egy választ ami nem érvénytelenítette az érvelését.

Végül Arthur folytatta válaszolva saját kérdésére; " Nemde valójában azáltal, hogy rámutatott a hasonlóságokra Jézus és Mihály között? Jézusról állította, hogy megtesz bizonyos dolgot és aztán olvastuk, hogy Mihály tette - igy volt?"

"Igen," felelte Richard félénken.

"Mondja, mért bizonyítják a hasonlóságok az azonosságot ebben az esetben és nem bizonyítják egy nagyobb esetben Jézus és Jehova esetében?"

"Nos ... ööö, nem vagyok egészen biztos benne."

"Tudnál segíteni neki, Bob?"

Bob megrázta a fejét, szomorúan csalódva, hogy ez az erős érv a Háromságtan ellen a sárba lett taposva.

"Vagy meg tudná mondani nekem valamelyikőtök," folytatta Arthur "hogy miért vagytok olyan biztosak abban, hogy mivel az angyalok csak egy urat szolgálnak, Jézus kell legyen Mihály; és ugyanezzel az érveléssel, hogy Jézus nem Jehova? Nemde az angyalok elismerik Jehovát uruknak? Nemde a Héberek és a Zsoltárok nevezik őket ' Isten angyalainak'? Ha így van, és ha nem szolgálhatnak két úrnak -- a ti érvelésetek által Jézus kell legyen Jehova.

"Amikor Jakab hasonlóképp azt írja, hogy ő 'Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája," ők egyek kell legyenek, hiszen Jézus mondta, hogy senki sem szolgálhat két úrnak. Egyetértetek ezzel?"

"Nem, természetesen nem," felelte Richard.

"Akkor hogy magyarázod?"

"Jézus úgy kellett értse, hogy a két úr szemben áll egymással."

"Akkor hogyan használhatod az érvelést, hogy bebizonyítsd hogy Jézus az Mihály? Csak követed azt, amit a Watchtower tanít és mivel azt tanítják, hogy Jézus nem Isten, figyelmen kívül hagynál minden ezzel ellentétes bizonyítékot, de mivel azt tanítja, hogy Jézus az Mihály buzgón használnál ugyanazt a fajta bizonyítást az Őrtorony tanítás támogatására?

"Például azt mondtad, egyetértesz a kereszténység azon tanításával, hogy 'az Úr angyala' az Ótestamentumban Jézus. És itt meg is állsz - éppen ott, ahol az Őrtorony is megáll. Elmulasztod levonni a logikus következtetést. Az Úr Angyala határozottan Jehovának van nevezve!

"Láthatjuk ezt a Kivonulás 14:19 és 13:21 összehasonlításából.: 'Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták csapata előtt járt, megváltoztatta helyét és mögéjük vonult. A felhőoszlop eljött előlük, mögöttük ereszkedett le,' 'Jehova nappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy mutassa az utat, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik ' Más esetekben az Úr Angyala mint 'Isten', vagy 'Igaz Isten' van említve (mint a Teremtés 31:71, 13; 32:30 és Bírák 13:21, 23 versekben). Vegyünk egy ilyen esetet, amikor Manoah meglátta az Úr Angyalát így szólt: ' És monda Manoah az ő feleségének: Meghalván meghalunk, mert az Istent láttuk. ' Pedig bizonyára ismerte Manoah Jákob birkózását az angyallal, és másokat akik angyalt láttak és nem haltak meg. Arra kellett gondoljon, amit Isten mondott Mózesnak: ' Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén. ' (2 Móz 33:20) Szóval Manoah az Úr Angyalát Jehova Istennel magával kapcsolata össze. Helyesen tette ezt. Akkor mért nem halt meg? Mert nem Jehova az Atya, akiről igaz az írás: ' A ki elküldött engem, maga az Atya ... Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok. ' (János 5:37) Az Atya az, akit nem láthat ember élve. Az ember láthatja Jehovát a Fiút és élhet, mivel a fiú mint angyal öltött testet hogy megjelenjen neki. Ez magyarázza a régi problémánkat az Ésaiás 6:5-tel: ' Jaj nékem, elvesztem, mivel ... a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!'

Ésaiás életben maradt, miután látta Jehovát - ami lehetetlenség, kivéve ha elfogadjuk, hogy Ésaiás Jehovát a Fiút látta - és ez történt, összhangban a János 12:41-el.

"Szándékomban áll kihagyni érvelésének nagy részét mivel azok mind azt bizonyítják és minddel annak bizonyítása volt szándéka, hogy az Atya nem a Fiú. Mi Háromsághívők egyetértünk ezzel teljes szívünkből; úgyhogy fölöslegesen koptatta a száját. Az Atya és a Fiú két különálló, elkülönült személy. Mindegyikük önmagában teljes egyéniség. Az Atya nem a Fiú és a Fiú nem az Atya. És mégis együtt léteznek a Szentlélekel mint egyetlen Isten.

"De ezt lehetetlenség megérteni," szakította félbe Bob "Előszöris, ellentmondásos a kifejezésekben. Ezért hagyja ott sok ember a hagyományos vallásokat; azoknak 'misztériumai' vannak mint ez, melyek megmagyarázhatatlanok, még kevesebben gondolkoznak ezeken vagy hisznek bennük. Jehova szervezete ellenben a leggyorsabban növekvő vallás a világon, mert elvetettük az ilyen lehetetlenségeket. Nem állítjuk, hogy bármi olyasmiben kéne hinni, amit nem értünk. A mi hitünk egyszerűen az igazság; tiszta és közvetlen, könnyen igazolható a Bibliából anélkül, hogy egy rakás középkori teológust kéne előrángatnunk.

"Bocsásson meg kedves testvérem," feddte meg Arthur,"de már megint az én időmet fogyasztja. De hadd ismételjem meg, amit most mondott, mielőtt folytatnám Richardnak adott viszontválaszom. Az ön kijelentése az következő három részből állt: (1) hogy ön nem hisz és nem tud hinni semmilyen felfoghatatlan dolgot (2) hogy a Watchtower tanításai semmi ilyesmit nem tartalmaznak; mindegyik egyszerű és lényegre törő és (3) hogy a maguké kell legyen az igazság, mivel a maguké a leggyorsabban növekvő vallás.

"Az első pontra válaszolva: Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy nincs itt semmiféle 'ellentmondás" a Háromság tantételében. Nem mondjuk, hogy Isten három személy egyben és mégsem három személy egyben, vagy bármi ilyesmit. A mi nézetünk következetes önmagában. Ön feltételezi, hogy ez lehetetlenség csupán azért, mert mi emberek nem tudjuk felfogni teljesen a fogalmat. Mégis ellentétben az ön gyengén átgondolt kijelentésével, sok dolog van a világmindenségben, amiben hiszünk ám mégsem értünk teljesen. Ön hisz a világmindenség végtelenségében, nemde?"

"Igen, természetesen, " felelte Bob.

"Képes felfogni az elméje a végtelenséget? Amikor próbálja elképzelni a világűrt, aminek nincs vége, nemde elképzel először valamekkora teret és aztán hozzáad bizonyos nagyságú teret és így tovább, tehát az elméje nem képes az egészet egyben felfogni, hanem csak végtelen sok részletben?"

"Valami ilyesmi, igen."

"Szóval a mi elménk nem igazán tudja elképzelni a végtelenséget, sem nem képes elképzelni valamiféle végét az űrnek. Ezáltal arra következtetünk, hogy hinnünk kell benne, hogy végtelen holott korlátozottak vagyunk annak elképzelésében."

"Vagy vegyük az örökké létező Istent mint másik példát. Nem vagyunk képesek visszagondolni évmilliárdokra és elgondolni, hogy akkor csak Isten létezett és már milliárd évmilliárdok óta létezett azelőtt is. És ha visszagondolnánk arra az időre, még tovább kéne visszagondolnunk, egészen a végtelenségig. Nem vagyunk képesek felfogni Isten kezdet nélküli létezését, mivel mindannyiunknak van kezdete. De még azt az időt sem vagyunk képesek elgondolni, amikor semmi más nem volt csak Isten. De mégis hisszük, hogy Isten létezik, hogy a világmindenségnek nincs vége, és hogy nincs olyan hely ahol ne lenne világűr. Hiszünk mindezekben, de nem vagyunk képesek a felfogásukra. Ezek a dolgok túl vannak rajtunk, mégis hiszünk bennük, mert a legigazabb lehetőségek.

"Nos amikor eljutunk Isten létezéshez, hirtelen valami furcsának gondoljuk azt, hogy nem teljesen fogjuk fel őt? Miért látja úgy, hogy lehet nekünk mindenféle rejtélyünk a világmindenséggel és a fizika törvényeivel kapcsolatban, ámde amikor a Legfőbb Lényhez jutunk, őt tökéletesen meg lehetne értenünk? Ha a mi Isten-fogalmunk annyira egyszerű lenne, az anyagi törvényeknél egyszerűbb, jó okunk volna úgy vélni, hogy ez a kép téves. Ha megpróbálnánk felépíteni valamiféle tantételt amit készséggel elhisznek a tömegek, természetesen valami egyszerűt választanánk, egy Istent, aki olyanféle személy mint az emberek. Miért menne át a kereszténység mindenféle nehézségen próbálván hordozni a Háromság misztérikus és nehéz tantételének terhét, hacsak nem mert az igaz és a lehető legjobb megközelítés amire valaki eljuthate Isten Lényét illetően?

"Most rátérve a második pontra a Watchtower tanításairól: Ha idézhetem az önök Őrtornyát az éppen szóbanforgó témát illetően, úgy értem a Háromságról, látni fogja, hogy pontosan azt tanítja amit én mondtam önnek két nagyon fontos pontot illetően. Az első, hogy Jézus Isten:

"Így van az Ő feltámadása óta, hogy a kijelentés elhangzott -- "Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön." (Máté 28:18). Ebből következően csupán azóta lehet őt Mindenhatónak nevezni. "

"Nem hiszem el ," vetette közbe Bob, "a Társulat soha nem hitte, hogy Jézus mindenható. Már Russell birtokolta az igazságot erről a legkezdetektől fogva."

"Állandóan félbeszakítasz, " mondta Arthur haragosan. "Magyarázd meg nekem, mit jelent, amikor Jézus azt mondta hogy az övé 'minden hatalom'? Nemde azt jelenti, hogy mindenható? Az idézet az 1893 évi Watchtower 115. oldaláról van, ha szeretnéd ellenőrizni. Idézték a Finished Mistery (Befejezett titok) 15. oldalán is, ahol a Jelenések 1:8 (amit most a ti embereitek Jehovára alkalmaznak) Jézus Krisztusra van alkalmazva.

"Az imádatot illetően ismét egyetért velem a Watchtower és ellenetek szól. Figyeljétek meg az 1989. július 15-i és 1880 októberi Watchtowert, ahol ezt olvassuk:

"Kérdés: Tényleg imádták őt, vagy ez fordítási hiba? Válasz: Igen, mi hisszük hogy Urunk miközben a földön járt, valóban imádatban részesült, és helyénvalóan, mivel illő volt Urunknak elfogadni az imádatot." "Nem helyteleníthető imádat tárgya volt mint csecsemő, mikor a bölcsek mentek hogy lássák az újszülött királyt. Soha nem utasította vissza az imádat egyetlen cselekedetét sem, amit Felé mutattak ki. Nem lévén több mint ember ugyanez az ok megakadályozta volna az imádat elfogadásában."

"Természetesen annak elismerése, hogy Jézus mindenható és hogy elfogadta az imádatot, elvezet minket az egyetlen lehetséges nézetre az Egyetlen Mindenható Istenről, aki kizárólagos önátadást követel meg : ő több mint egy személy. Kétség kívül ezért utasítjátok vissza ezeknek a dolgoknak az elismerését, és valójában az Őrtorony ezért tesz a korábbiakkal ellentétes kijelentéseket ma. Ez bizonyára 'egyszerűbb' az ő szempontjából -- és ezért 'a leggyorsabban növekvő vallás? Te magad mondtad ezt mint harmadik és végső bizonyítékát az igazságának, de úgy vélem, soha nem olvastad a Máté 7:13, 14-t vagy a Máté 21:11-t. Keresd ki majd ha hazamentél; megvilágosítónak fogad találni. De most már nem vesztegetek több időt a témára.

"Gyorsan visszatérnék az imádat témájára," folytatta sietősen Arthur, " és tájékoztatnám nagyra becsült ellenfelemet, hogy Krisztus szavainak pontos fordítása a János 5:41-ben "Nem kapok emberektől imádatot' ahelyett, hogy 'nem fogadok el'. Természetesen elfogadta; ezeket az embereket azért szidta le, mert nem adták, tehát elfogadhatta azt. Elutasította István mártír imádatát, akit megköveztek és közvetlenül hozzá imádkozott, ahogy az Apcsel 7:59-ben olvashatjuk: ' Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!'

Mivel egy kereszténynek egyedül Istenhez helyes imádkoznia, és mivel Jézus azt mondta nekünk, hogy bármit kérünk az ő nevében, ő meg fogja tenni azt; István akkor a nagy próba alatt csak a Mindenhatóhoz imádkozhatott - aki Jézus, a Mindenható Jehova Isten!

"Mégis azt mondjátok, hogy az általa elfogadott imádat 'viszonylagos'! Ez majdnem mulatságos, amikor arra gondolok, mit mondtok a Katolikus Egyház viszonylagos imádatáról. Ted, vedd elő a Make Sure (Győződjetek meg...) könyvedet és olvasd el mi van a 249. oldal tetején az Idoltary (Bálványimádás) címszó alatt"

"Olvasom: '"Viszonylagos" imádat, fizikai 'áhítatot segítő eszközökkel, ellentétes az imádat keresztény alapelveivel.'"

"És most olvasd el ugyanennek a hasábnak a felső címét."

"Imádatban meghajolni emberek vagy akár angyalok mint Isten képviselői előtt - tiltott."

"Azt mondjátok, hogy Jézus mint Isten képviselője járt el, hogy ő csak ember volt földönléte alatt, és hogy most egy angyal. Úgyhogy a tilalom a képviselők, angyalok és emberek imádatára bizonyára alkalmazandó rá is. De ha előtte meghajolni tiltott volt, miért tették. Miért tették a tanítványok és a nők a Máté 28:9,17-ben, és miért teszik a vének a mennyben a Jelenések 5:14-ben? Ha ez 'viszonylagos imádat' ahogy állítjátok, és a viszonylagos imádat bálványimádás, ahogy a Társulat állítja, akkor Jézus tanítványai bűnösek bálványimádásban és ezért ő nem feddte meg őket. Mégis, a Biblia szerint, Jézus bűn nélküli volt. Ennek következtében, hogy elfogadhasson imádatot anélkül, hogy bűnt követne el, ő kell legyen Jehova Isten a Mindenható.

"Felolvastad az előbb a Zsoltárok 83:18-at, ami kijelenti, hogy csak egyedül akinek neve Jehova felséges Mindenható az egész föld fölött. De a Filippi 2:9-ben azt olvassuk. hogy Jézus neve minden más névnek felette van. Ezáltal az ő neve Jehova kell legyen, különösen mivel tudjuk, hogy az övé minden hatalom mennyben és földön."

"De az egész rendszeretekből, ami elismeri, hogy Jézus isten volt (nem kéne vacakolnotok a nagy "I" miatt, hiszen az Új Világ Fordításotokban is Isten Jézus nagy "I"-vel az Ézsaiás 9:6-ban) mégis tagadjátok, hogy ő Jehova Isten, akit imádunk, úgy tűnik, hogy Jézus valamiféle ál- vagy látszat-isten. Mintha azt mondanátok, hogy 'ő Isten, de nem igazán.' Egyszerűen nem járhattok mindkét úton. A Filippi 2:6,7-ben azt olvassuk, hogy Jézus Krisztus Isten formájában volt, de letette és emberi formát vett föl. Nos, kérdem tőletek Bob, amikor Jézus 'emberi formában volt' egy látszat-ember volt, egy mintha-ember, vagy igazán ember.

"Ő igazán ember volt."

Ebből következik hát, hogy amikor 'Isten formájában volt', ő igazán Isten volt amiként igazán ember volt amikor ember formájában volt.

"Ez az utolsó pont, és aztán kész vagyok. A Szentlélekkel kapcsolatos: az Istenség legbecsméreltebb személyével. Azt mondjátok, tévesen gondolkodom felőle, mint személyről, hogy ő valójában egy személytelen 'erő', így van?

"Így igaz," felelte Richard.

"Nos, akkor volnál oly kedves és felolvasnád nekünk a Róma 8:26-t?"

"Hogyne. Olvasom: 'Hasonlóképpen a szellem is segítségére siet gyengeségünknek; mert hogy mi az, amiért imádkoznunk kellene, mint ahogy kell is, nem tudjuk, de a szellem maga emel szót érdekünkben ki nem mondott sóhajtásokkal. '"

"Nem nevetséges," kérdezte Arthur, "azt mondani, hogy egy erő közbenjár Istennél a mi érdekünkben? Csak egy személy teheti ezt. Hogy tudhatná egy értelem nélküli erő, mire van szükségünk hogy imádkozzon érte és ismertté tegye ezeket a szükségeinket Isten előtt?

"Ted, fogd a Revised Standard fordítást újra és olvasd el az 1 Korinthus 12:11-t

' De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja.'

"Ez világosan kijelenti, " magyarázta Arthur, "hogy a Szentléleknek akarata van. El lehetne ezt mondani egy erőről? Az erő irányítható, de a vers nem azt mondja, hogy valaki irányítja; azt mondja, hogy a Szentlélek a saját akarata szerint cselekszik."

"De lehet azt mondani egy személyre, hogy 'az'? Nemde az a tény, hogy a Biblia a Szentlélekről 'az' ként beszél, cáfolja a nézetemet, hogy személy? Lezárandó a kérdést olvasd el a Máté 2:11,13-t"

Richard és Ted egymásra néztek, és pillantásukkal eldöntötték, hogy Richardnak kéne olvasnia, mivel Arthur nem határozta meg. Fellapozta a verset és olvasta, ' És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek annak ... Mikor pedig azok visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba, és maradj ott, a míg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket.'

"Jézus személy volt?" kérdezte Arthur.

"Igen, természetesen," felelte Richard.

"Akkor miért mondja őt a Biblia 'az' nak ötször egymás után [angolban]? Hasonlóképp odalapozhatunk az Ezékiel 18:4-hez ahol a lélek 'az' ként van említve és tudom, ti azt mondjátok, hogy a lélek 'a személy maga'. Egy személy 'az' -nak nevezni akkor teljesen elfogadható a Bibliai szóhasználatban.

"És most végeztem," szünetet tartott és sóhajtot. "A szokásos ékesszóló kérelemtől eltekintek az igazság elfogadását illetően; túl nehéz valakinek a szívébe tenni egy ilyen elvont tantételt. Átadom a szót az itéletnek. Nancy, először te jössz, szerinted ki nyerte meg a vitát? Beszélj őszintén, senkinek az érzéseit nem bántod meg, biztosíthatlak."

"Szóval Nancy a neve," gondolta Ted. "Jó tanúskodást hallott ma az Igazságról."

"Úgy vélem, ez nem kérdéses, hogy nektek" és fejével Richard és Bob felé intett "van igazatok. Ha azt mondja Isten, hogy egyetlen személy, akkor mit kell még mondani?" Kissé erőltetetten felnevetett a végén, tompítva valamelyest az elmondottakat, ha valaki nem értene egyet vele és visszahatása lenne.

Az egyet nem értéssel kapcsolatos aggodalma megalapozottnak bizonyult amikor Mr Jandle mondta el véleményét. "Először is," kezdte megpödörve bajuszát, " Nem gondolnám, hogy a nővérke alkalmas az ítélkezésre, mivel a vita legnagyobb részét elmulasztotta, és a kihagyott rész Arthur érvelése volt a Háromság mellet. Gyakorlatilag csak az egyik oldal érveit hallotta, kivéve a végén ezt a kis részt. Úgy vélem, ha az egészet hallotta volna az elejétől, az állítóra szavazott volna, miként én."

"Rendben, " vetette közbe Arthur, "van egy szavazatunk a tagadó egy egy az állító mellet; rád vár, Ted, az ügy eldöntése."

"Ha az olyan egyszerű volna," mondta Ted miután elállt és a széke mögé ment, megragadta erősen annak támláját. "Én oda-vissza pattogtam mint valami teniszlabda köztetek. Amikor Arthur beszélt, biztos voltam benne, hogy igaza van, és aztán mikor Richard beszélt, biztos voltam benne, hogy igaza van. De most, " elment a széktől és elkezdett idegesen fel-alá járkálni, csak akkor beszélve, amikor az ablakhoz ért, "most úgy tűnik, hogy mindketten tévedtek. És hogy talán az igazság a kettő közt van, úgy értem aközt hogy Isten Háromság vagy nem Háromság. Talán valami ami ezeken túl van. Isten annyival felette van a mi gondolatainknak, hogy ---"

"Na álljunk meg," figyelmeztette Arthur erős hangon, amitől Ted megfordult az ablaknál és feléjük nézett. "Isten vagy Háromság, vagy nem az. Ne vesd el az abszolút igazságot a misztériumért; vagy az egyik, vagy a másik --"

"Ne feledd," tette hozzá Bob, "a jövő héten alámerítkezel, és nem merítünk be Háromsághívőket."

Ted nyelt egy nagyot. Úgy érezte, valami "misztérikus" határán van, amire Arthur utalt, és utálta elvetni teljesen anélkül, hogy teljesen megízlelte volna. De a bemerítés tény volt. Hónapokon át dolgozott érte és nem volt rosszabb, mint kockáztatni valami megfoghatatlan dologért, akármilyen szabad is. "Akkor," kezdte lassan, mérlegelve a szavakat: " 49 és fél százalékot adok szavazatomból az állítónak és 50 és fél százalékot a tagadónak."

"Úgy látom, a nem nyert," ragyogott fel Arthur, "Isten nem Háromság végülis! Jól van," mondta és kezetrázott Richarddal.

"Nem tudunk látogatóba jönni jövő vasárnap," emlékeztette Richard mintha elfelejthette volna, " mindannyian a kongresszuson leszünk. De gondolni fogunk rád."

"Adjátok át üdvözletemet mindenkinek, és mondjátok el nekik, hogy megemlékezem róluk imáimban."

"Rendben," mondta Bob "és elhozzuk neked az összes jegyzetet,"

"Köszönöm, de nem kéne, ha egy testvér felvenné nekem az egészet." Ránézett Tedre elérzékenyüléssel ráncos szemeiben, "És te, fiatalember, alá fogsz merítkezni!"

"Jehova akaratából," felelte Ted és Arthur szélesen mosolyogva biccentett.

<<< Vissza a tartalomjegyzékhez Tovább >>>