Az Őrtorony-zarándoklat

1. fejezet: "Ismeretet szerezni"

A nappalinkban ültem és Mahareshi Mahesh jógi egyik könyvét olvastam, amikor Steve, a két évvel idősebb bátyám bejött.

"Mit csinálsz igazából, amikor meditálsz,?" kérdezte tőlem.

"Nos", feleltem, " Mahareshi szerint amikor egy személy meditál, létrehoz egy speciális hatást a szellemi birodalomban. Ez felkelti az ott élő szellemi lények figyelmét, azok hozzá jönnek és segítik a tudatossági szintjének emelkedését."

"Honnan tudod, hogy ezek nem démonok, akikkel kapcsolatban vagy? " kérdezte

"Amennyire tudom, ott nincsenek olyan lények, mint a démonok. Amikor eléred a szellemi lények szintjét, ott nincs semmi gonosz. Csak jó szellemek lakoznak a szellemi birodalomban"

"Nos", mondta Steve, "a Biblia elmondja, hogy a démonok valóságosak. Jézus gyakran űzött ki démonokat emberekből. Amit te hiszel, az nem egyezik a Bibliával"

Igaza volt, természetesen. Akkoriban nagyjából egy éve olvastam a Bibliát és emlékezhettem az olvasott esetekre, amikor Jézus démonokat űzött ki emberekből.

'Én abbahagytam a meditációt" mondta Steve "és azt hiszem, neked is így kéne tenned".

Abbahagyni a meditációt! Iszonyatos volt a gondolat! Az előző két évben mélyen benne voltam a keleti tanításokban, és az elmúlt évben a Transzcendentális Meditációt gyakoroltam naponta kétszer. Jól haladtam! Most már képtelenség lenne abbahagyni a meditációt.

Egy kicsivel később aznap Steve újra odajött hozzám. "Gyere fel az emeletre" mondta, "Akarok mutatni valamit neked." Utána mentem a lépcsőn és leültünk az ágyára. Kinyitotta a Bibliáját és elém tartotta.

"Olvasd el ezt" mondta. "Huszonnegyedik fejezet, kezd a hármas verssel.

Elkezdtem olvasni a Máté 24. fejezetét:

"Míg az olajfák hegyén ült, a tanítványok külön odamentek hozzá, és ezt mondták: 'Mondd meg nekünk: mikor lesznek ezek és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének? ' Jézus pedig így válaszolt nekik: 'Vigyázzatok, senki ne vezessen félre titeket; mert sokan jönnek majd az én nevemben és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus és sokakat félrevezetnek. Hallani fogtok háborúkról és háborús hírekről; vigyázzatok, ne rettenjetek meg. Mert ezeknek meg kell lenniük, de ez még nem a vég." (Máté 24: 3-8 Új Világ Fordítás)

"Mi van ezekkel a jelekkel, amikről Jézus beszélt? " kérdezte Steve. " Háborúk. Éhínségek. Földrengések. Nem olyannak tűnik, mint ami a világban történik napjainkban? És nézd meg, mit jelent ez. A harmadik vers elmondja, hogy ezek a jelei "a dolgok rendszere befejezésének". Mi az utolsó napokban élünk! A "dolgok rendszere befejezése" nagyon közeli kell legyen!

Ez egy kissé megrázott. Bibliaolvasásomból úgy ismertem meg Jézust, mint csodálatos tanítót. Habár nagyon keveset értettem meg az Ő szavaiból, egyszerre éreztem lenyűgözöttnek és megfélemlítettnek magam az Ő tanításai által. Másfajta tanító volt, mint azok akik engem tanítottak. Jézus tanításának ereje és hatalma volt, a legmélyebb tiszteletet parancsoló. És itt Ő a XX. századi történelemmel kapcsolatban előre szól, elmondva hogy ezek a dolgok lesznek az előjelei ezen világrend végének!

Steve ezeket a dolgokat Jehova Tanúitól tanulta. Már nagyjából hat hónapja tanulmányozott velük, és most javasolta, hogy én is tegyem azt. De mielőtt jobban belemennék a történtekbe, hadd magyarázzam el, hogy jutottam idáig.

Nagyon csekély vallási háttérrel nevelkedtem. Korai éveimben hittem, hogy "bármi betöltheti a hiányt" és hogy " a vallás csak azoknak van, akiknek szükségük van rá". Templomban egyszer voltam nagykoromig, amikor úgy 12 éves voltam.

A középiskolában kipróbáltam a drogokat. Ez egy erős érdeklődéshez vezetett a természetfeletti felé és elkezdtem olyan "megvilágosodottak" könyveit olvasni mint John C. Lilly, Carlos Castaneda, G.I. Gurdijjef, P.D. Ouspensky és Bagwan Shree Rajnesh. Elkezdtem kipróbálni különféle elmekontroll technikákat, beleértve a hindu meditációt és az önhipnózist.

Mire első éves lettem az egyetemen, teljesen odaszántam magam a "magasabb tudatosság" iránti keresésnek. Beiratkoztam egy jóga csoportba az egyetemen és elkezdtem gyakorolni a Transzcendentális Meditációt.

Ezidőtájt kezdtem el olvasni a Szentírást is. Nagymamám küldött nekem egy New American Standard Version Bibliát közvetlenül azután, hogy felvettek az egyetemre. Ahogy elkezdtem olvasni, úgy találtam, a Biblia nagyon érdekes és rejtelmes könyv. Olyan nehéz volt megérteni! Jézus számos tanítása megegyezőnek tűnt azzal, amit a magasabb tudatosság keresése során tanultam, mégis voltak ott más dolgok, amiket Jézus tanított, melyek teljesen ellentétesek voltak azokkal a tanításokkal. Némely ezek közül a dolgok közül nagyon nyugtalan érzést keltettek, mint Jézus tanítása az örök ítéletről és a "sírásról és fogak csikorgatásáról", az "örök tűz, mely készíttetett az Ördögnek és az ő angyalainak", stb. Azt is kezdtem látni, hogy ha a Biblia valóban Isten Szava, és Jézus valóban az, akinek mondta magát, vagyis Isten Fia, akkor valóban "Nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk. " (Cselekedetek 4:12)

Így jöttek be a képbe idővel Jehova Tanúi. Megértem rájuk. Egymagam olvastam és próbáltam megérteni a Bibliát, de nagy nehézségeim voltak vele. Hova máshova fordulhattam volna segítségért?

Volt egy keresztény a koleszban az egyetemen, Donnak hívták. Több alkalommal találkoztam vele, remélve hogy tud segíteni nekem. De habár nyilvánvalóan keresztény volt már egy kis ideje, a bibliamegértése nem volt sokkal jobb, mint az enyém. Emlékszem, egy nap megkérdeztem ki volt Máté, mert azon a héten Máté evangéliumát olvadtam. Gőze sem volt róla. Mit tehettem?

Akkorra Steve bátyám már tanulmányozott Jehova Tanúival egy pár hónapja. Nem tagadhattam, hogy sok csodálatos dolgot tanult tőlük a Bibliáról, és én nem tettem nagy előrehaladást egymagamban, Lehet, hogy végül meg kellene próbálnom JT-t?

Végül beleegyeztem, hogy találkozzam a Tanúkkal. Nagyjából egy héttel később, Steve bátyám, a legjobb barátom Paul és én találkoztunk Larryval és Bobbal, két vénnel Jehova Tanúi helyi Királyság Terméből szülővárosomban, a New Yorki Hide Parkban. Azonnal "nekimentem" a Tanú vének irányítása mellett a Bibliának. Soha nem láttam senkit így uralni a Bibliát! Úgy tűnt, mindenre tudják a választ! Még nem is mondtam végig a kérdést, mér lapozták a Bibliájukat és jött a Szentírási válasz. Lenyűgöztek! És mivel nem tagadhattam már, hogy a Biblia Isten szava, a következő lépésem egyértelmű volt. Elkezdtem tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival.

Néhány héttel később elhajtottam 260 mérföldnyire északra a második évemre a Clarkson University-n, (Potsdam, N.Y). Amint megérkeztem, írtam egy levelet a helyi Királyság Terembe, kérve hogy valaki tanulmányozza velem a Bibliát.

A következő héten felhívott telefonon Marshall, az elnöklő felvigyázó a Potsdami gyülekezetből. Elmondta, hogy örülne, ha tanulmányozhatna velem, és megemlítette, hogy azon a héten mennek Jehova Tanúi Kerületkongresszusára Lake Placidba. Meghívott engem is, és mondta, hogy keressem meg őt, ha elmegyek. Úgy döntöttem, elmegyek. Elhajtottam a 100 mérföldre Lake Placidba várakozással telten. Milyen embereket találok ott, ahová megyek? Talán mind nagyon szellemi, Isten - tudatos emberek, amilyeneket kerestem az Igazságot kutatva?

Megérkeztem a gyülekezeti központba és az ajtóban háromrészes öltönyben lévő úriemberekkel találkoztam, akik a kezembe nyomtak egy példányt a gyülekezeti programból. Bementem, és ami volt, döbbenésemre teljesen kiábrándított. A gyülekezet úgy nézett ki, mint valami nagy üzleti összejövetel. Mindenki nagyon hivatalosan volt öltözve. Kb. 2000 ember ült csendben a helyén, hallgatva egy idősebb úriembert aki a dobogóról tanított különböző szervezeti utasításokat. Hallgattam a beszédet néhány percig és körülnéztem az embereken, akik a székeken ültek. Rendes, átlagos embernek néztek ki. Kimentem az előtérbe és egy ideig sétálgattam. Ha ezek Isten népe, gondoltam magamban, nehéz időknek nézek elébe, hogy ehhez alkalmazkodjak!

Marshall megkért, hogy találkozzunk, de elvesztettem minden vágyamat eziránt. Kevesebb mint tíz perc ottlét után elhagytam a gyülekezetet és visszaautóztam Potsdamba. Habár a következő három évben Marshallal tanulmányoztam és nagyon közel kerültem hozzá, soha nem vitt rá a szívem, hogy elmondjam, ott voltam az összejövetelen.

Marshall és felesége, Meryll csodálatos emberek voltak. A következő három egyetemi év alatt második családommá váltak. Minden héten vagy Marshall jött az én kollégiumi szobámba, vagy én menten az ő házukba a Biblia tanulmányozásra. Gyakran ebédeltem velük otthonukban és nagyon közeli kapcsolatba kerültünk. Marshall gondnok volt a Potsdami középiskolában és egy kis lakókocsiban éltek vidéken Meryllel és két gyerekükkel. A Potsdami telek nagyon hidegek, és a meleg és a szeretet amit otthonukban találtam, csodálatos volt. Bibliatanulmányozásaim Marshallal és közösségem családjával nagyszerű mód volt, hogy elmeneküljek az egyetemi élet nyomásából és technikai tanulmányaim hidegségéből. De a legjobb volt mindebből, hogy sok dolgot megtanultam Teremtőmről, Jehova Istenről.

Nyaranta, amikor otthon voltam Hyde Parkban, Larryval tanulmányoztam, a két vén egyikével, akikkel korábban találkoztam a Királyság Teremben, és Dottival a feleségével. Az ő otthonukban tanulmányoztunk minden héten több órán át. Az egyik ilyen tanulmányozáson Dotti a teljes idejű "úttörő" , mondott valamit, ami igazán a szívembe döfött. Elmondta nekem, hogy ha valaha rájönne, hogy nem Jehova Tanúié az Igazság, elmenne. Ő Isten szolgája, nem embereké.

Szintén a nyarak során Steve bátyám és én gyakran autóztunk át a Hudson Riveren az Őrtorony Farmra 45 percnyi úton, meghallgatni az ottani Királyság Teremben a különleges előadásokat. Zónafelvigyázók, misszionáriusok távoli helyekről, és még a Vezető Testület tagjai is (a 13-17 tagú testület, amely irányítja Jehova Tanúi minden ügyét) tartották ezeket a beszédeket. Micsoda kiváltság! Kedvenc előadásom a Raymond Franz által tartott volt, aki akkoriban a Vezető Testület tagja volt. Mélységeiben beszélt az első századi korinthusi gyülekezetről; az emberekről, a kulturális háttérről, a Pál leveleire ható körülményekről stb. Felvettem ezt az előadást magnókazettára és sokszor meghallgattam az autómban a nyári munkámba menet a Poughkeepsie-i IBM-be és vissza. Egy dolog amit elmondott a beszédben igazán mély benyomást tett rám. Elmondta, hogy amikor a testvéreit buzdítja, jobb a kereszténynek egy kis, szívből jövő kifejezését adni hitének, mint nagy Bibliaismeretét fitogtatni. Néhány évvel később összetört szívvel hallottam, hogy Ray-t kiközösítették "hitehagyásért".

Ez alatt a három és fél év alatt, míg tanulmányoztam Jehova Tanúival, átlag napi két órát töltöttem a Biblia és a válogatott Őrtorony Társulati kiadványok olvasásával. Az egyetem alatt gyakran töltöttem öt vagy hat órát egyvégtében a Potsdami Állami Egyetem könyvtárában tanulmányozva ezeket a könyveket. Mire megkeresztelkedtem 1981. tavaszán, elolvastam több, mint 30 Társulati könyvet, minden Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratot azokból az évekből és többször elolvastam a Biblia Új Világ Fordítását.

1980 tavaszán végeztem a Clarksonon mint gépészmérnök, a természettudományok kandidátusa. Ekkorra elfogadtam a Társulat nézetét a felsőfokú oktatásról és eldöntöttem, hogy nem megyek el a "világi" diplomaosztó ceremóniára. Valójában, az utolsó egyetemi évek során, és azután néhány évig, azon találtam magam többnyire, hogy magyarázkodom a Tanú barátaimnak, miért járok egyetemre. Az egyetemi végzettség Jehova Tanúi közt általában gyanakvással tekintett. A "világi bölcsesség" megnehezíti, hogy alázatos maradjon és alárendelt az "anya" szervezetnek.

A diplomázás után összecsomagoltam és Colorado Springsbe költöztem, Colorado államba, A Digital Equipment Corporation által mentem Colorado Springsbe egy állásinterjúra. Habár a Digital nem adott később állást, de megtetszett Colorado és elhatároztam, hogy mindenképp oda költözök. Sok számítógépes és elektronikai cég költözött Colorado Springsbe, és úgy számoltam, hogy nagyobb gond nélkül kapok mérnöki munkát.

De volt egy még nagyobb oka a Colorado-ba költözésemnek. Az otthoni élet elviselhetetlenné vált. Ekkorra abbahagytam a születésnap, karácsony és minden más "pogány" ünnep megünneplését. Ismertté tettem álláspontomat a vérátömlesztés ügyében (Jehova Tanúi nem fogadnak el vérátömlesztést, még életveszélyes helyzetben sem.) Ennek eredményeként anyám rendkívül frusztrált lett velem és gyakran tört ki könnyekben, amikor próbált érvelni. De mivel nagyon kevés bibliai ismerete volt, és mert teljesen Szentírási támogatás nélkül érvelt, eldöntöttem, hogy inkább Istennek engedek mint embernek.

Apám semmivel sem volt kedvesebb a Tanúkkal mint anyám. Később megtudtam, hogy amikor Jehova Tanúi tervezték, hogy Királyság Termet építenek a mi utcánk végén, apám egy bizottságot hozott létre megpróbálva távol tartani a Tanúkat szomszédságunkból. Nem csak hogy ez az erőfeszítése, hogy megállítsa a Királyság Terem építését, vallott kudarcot, hanem most két fia megy az új Királyság Terembe hetente háromszor az összejöveteleikre!

Egy napon két testvérnő a "szántóföldi szolgálat" során az ajtónkhoz jött. Miután válogatott szitkokat ordított le a lakrészükből, apám lejött a földszintre, fogott egy festékszprét, odahívta Steve-t a bejárati ajtóhoz. "Mondd meg ennek a két nőnek" mondta" hogy ha még egyszer idejönnek, egy szót sem szólok hozzájuk, de lefújom őket ezzel a festékkel" és letette a flakont az ajtó mellé. A festéket soha nem használta, úgy tudom.

Legjobb barátom, Paul nem segítette a dolgokat, sőt. Megkapta William Schnell "Thirty Years a Watchtower Slave" (Harminc év az Őrtorony rabszolgaságában) c. könyvét és odaadta anyámnak. Ő elolvasta és sírva mondta el nekem, hogy olvassam el. Nagyjából félig elolvastam és visszaadtam Paulnak. Úgy tűnt nekem, Schnell úr neheztel a Társulatra és ezzel a könyvvel vezette le a dühét. Nem sokat jelentett nekem.

Ekkoriban meggyőződésem volt, hogy az üldözés amit tapasztalok otthon, bizonyos jele, hogy "Isten szervezetébe" jöttem. "Az embernek ellenségévé válik a háznépe is" (Máté 10:36). De akkor, mindezekben egyszer sem üldöztek Jézus nevéért. Ez évekkel később jött el. Mielőtt Colorado Springsbe kötöztem, imádkoztam Jehovához, hogy ő irányítson a megfelelő gyülekezetbe. Tizenhárom gyülekezete volt Jehova Tanúinak Colorado Springsben. Biztos voltam benne, hogy Ő irányítja a lépteimet.

Végül Jehova Tanúi Foothills-i gyülekezetében kötöttem ki, Manitou Springsben. Csalódásomra, az első összejövetel, amin részt vettem, a vasárnap délelőtti nyilvános előadás és Őrtorony - tanulmányozás, visszahozta a csalódás emlékeit arról a Lake Placidi első Körzetkongresszusról. Az összejövetel rémes volt! A nyilvános előadás, amit egy gyülekezteti vén tartott, szörnyen unalmas volt és az Őrtorony - tanulmányozás még rosszabb. A heti tanulmányozási cikk egy vagy két bekezdését monoton hangon felolvasta egy testvér a dobogóm, az Őrtorony - tanulmányozás vezető felolvasta a lap alján lévő kérdést, és a gyülekezet robotszerűen visszamondta a választ, melyet aláhúzott a folyóiratban. Miféle összejövetel volt ez? A kapcsolatomból néhány "Farm - testvérrel" New Yorkban, megszoktam, hogy a testvérektől szívéből jövő válaszokat hallok, akik igazán szerettek volna adni valamit az összejövetelhez. De ez az összejövetel egyáltalán nem olyan volt, mint az. Tényleg ez a gyülekezet az, amit Jehova akart nekem? Megfontoltam, hogy írok egy levelet a Társulatnak, hogy tudassam velük, ennek a gyülekezetnek segítségre van szüksége. De akkor lehet, hogy Jehova rendezte így ezt az egészet. Lehet, hogy azért vagyok itt, hogy segítsek feléleszteni a dolgokat? Lehet, hogy Jehova azért plántált engem ide, hogy buzdítsam a testvéreimet. Legyen meg Isten akarata, nyugodtam bele.

Az első hónapot a Foothillsi összejövetelek látogatásából azzal töltöttem, hogy kerestem valakit, aki örömmel tanulmányozna velem és én is vele. Volt a Foothills gyülekezetben egy fiatal ex-Bétheles (valaki, aki a Bethelben dolgozott, Jehova Tanúi világméretű főhadiszállásán a New Yorki Broooklynban), Dean-nek hívták, aki a legmegfelelőbb jelöltnek látszott. Odamentem Deanhez egy este,a heti Szolgálati Összejövetel után és megkérdeztem, volna e kedve tanulmányozni velem. Készségesen beleegyezett, és hamarosan baráti kapcsolat alakult ki köztünk.

Egy évig tanulmányoztam Deannel. Akkor, egy terepmotorozáson Colorado Rockies-ban egy szép tavaszi napon 1981-ben, három és fél év szorgalmas tanulmányozás, meditálás és intenzív imádkozás után átadtam életemet Jehova Istennek. Aznap este tájékoztattam Deant a vágyamról, hogy alámerítkezzem. Nem sokkal ezután három külön alkalommal találkoztam a Foothills-i vénekkel, akik áttekintették velem a "80 kérdés alámerítkezésre jelölteknek" részt a "Szervezetten szolgálatunk elvégzésére" könyvben. Akkor, Jehova Tanúi 1981-es "Királyság - lojalitás" körzetkongresszusán Denverben bemerítettek. Ekkor végre teljesértékű, bemerített Tanúja lettem Jehovának!

<<< Vissza a tartalomjegyzékhez Tovább >>>