Az Őrtorony-zarándoklat

5. fejezet: Növekvő kétségek

1982 nyarán, kiállva az "újjászületett" keresztények öt évnyi bizonyságtételét, két és fél éve aktív tagja voltam a Foothills-i gyülekezetnek. Mindamellett szellemileg völgymenetben éreztem magam. Újra, mint a kezdetekben, kérdések jöttek felszínre. Még hittem, hogy a mi Őrtorony tantételeink támadhatatlanok, de ismét gondban találtam magam az irodalommal.

Az anyag a tanulmányozási cikkeinkben mindig szélsőségesen egyoldalú volt; mindig a merev, megingathatatlan Őrtorony nézőpontból mutatta be a témát. Elkezdtem tűnődni, vajon ez az egyoldalú megközelítése tanulmányainknak, kínálja - e nekünk valamennyire is, hogy értékeljük az ellenkező nézetek érvényességét? Nem volt e nekünk, ténylegesen szigorúan tilos elgondolkodni bármilyen nézőponton, ami ellentétes lehet az Őrtoronyéval? Az Őrtoronynak és ezáltal nekünk is az volt a célunk a tanulmányozásban, hogy egyszerűen igazoljuk a magunk igazságát. Hogyan bizonyosodhatunk meg teljesen "Az Igazságról" ilyen körülmények közt? Egy kis egyenlőtlenséget éreztem.

Egy példa meg fogja mutatni az Őrtorony közeledését "Az Igazsághoz". Sok évvel megkeresztelkedését követően bátyám Steve, egy intelligens és nagyon művelt személy, kezdett kérdéseket feltenni az Őrtorony Háromságról szóló tanításai pontosságát illetően. Hogyan járt el ebben a helyzetben? Néhány hónap alatt összeállított egy több száz oldalas tanulmányt a témáról. Ez a tanulmány akkor elméjének megnyugtatását szolgálta a Háromsággal kapcsolatban. A tanulmány azonban kizárólag Őrtorony kiadványokból vett idézetekből állt össze! A jó hírű Háromsághívő tudósok is csak úgy voltak idézve, ahogy az Őrtorony anyag tartalmazta. Nem volt függetlenül kikutatott anyag a tanulmányában. Ez volt az út, melyre tanítottak, hogy gondolkodjunk: Ha problémánk vagy kérdésünk van, tekintsünk a mi "anya" szervezetünkre biztonságért. Csak "anya" gondoskodhat rólunk.

A mi "szellemi táplálékunk" mindig a "hű és bölcs szolga" által előemésztve került felszolgálásra. Ezen férfiak értelmezése a Szentírásról mindig mint megdönthetetlen tény volt megjelenítve az irodalomban. Így volt, még ha az ő nézetük is változott időről - időre bizonyos témákban, mint a megértésük a Római levél 13. fejezetéről, a védőoltás elfogadhatósága, és a Tanúk helyénvaló viselkedése azokkal, akik kiközösítették magukat a Szervezetből. Nem volt szabad kétségbe vonnunk a szervezetet a tantételeknek ezen vagy más pontjaiban, hanem arra tanítottak, hogy "ne előzzük meg Isten szervezetét". Emlékszem, egy vasárnap reggeli Őrtorony tanulmányozáson a Szervezet egy hajóhoz volt hasonlítva, mely "lavírozik a szélben", változtatgatva az irányt, de előre haladva a végső cél felé. "A világosság egyre fényesebb és fényesebb." [magyarul: Az Őrtorony 1982-1983 (reprint 1997) 82.8.1.15.o - ford.megj.]

Így ezután a két és fél év után a Foothills-i gyülekezetben, kezdtem látni, hogy talán hiba volt ilyen hosszan Foothills-ben maradnom. Nem illeszkedtem be igazán egyik régi klikkjébe sem a gyülekezetnek, és végül eldöntöttem, hogy ideje elmennem. Elkezdtem a Mesa gyülekezet összejöveteleit látogatni, melyeket egy hasonló Királyság Teremben tartottak, és valamivel jobban otthon éreztem magam ott. De újabb hat hónap után a dolgok elkezdtek nem valami jól menni. Nagyobb változásra volt szükségem. Egyre jobban belefáradtam az autóbelső javító vállalkozásba, és ősszel eldöntöttem, hogy elmegyek. Eladtam vállalkozásomat egy "úttörő" testvérpárnak a Mesa gyülekezetből, és San Diegoba költöztem, Kaliforniába. A Colorite két éves működtetése alatt kidolgoztam egy új módszert a törött sárhányók javítására, majd sok ima és egy a területen tett felfedező motor-utazás után elhatároztam, hogy sárhányó javításból fogok élni San Diego területén.

Rémületemre még nyomorúságosabb helyzetben találtam magam San Diegoban. Senkit nem ismertem a környéken és nagyon hiányoztak Coloradoi barátaim. Igazán itt akar Isten látni engem? Miért nem voltam boldog itt? A sárhányó üzlet egész jól ment, az állam egyik legkívánatosabb városában éltem, Jehova Tanúi egyike voltam, és mégis valami még nem volt rendben!

Egy novemberi estén, az első San Diegoi hónapom vége felé, egyedül sétáltam a Mission Beach-i parton. Ez volt, ahol végül elértem a töréspontomat. Egyedül a sötétben a fövennyel és a tengerparttal, letérdeltem a parton és és kiöntöttem a szívemet Istennek. "Jehova", imádkoztam bánattól nehéz szívvel " igazán ott vagy? Miért nem válaszolsz soha, amikor imádkozom? Nem tudod, hogy életem utóbbi hat évét neked adtam? Nem ismered a megaláztatást, amit elviseltem érted, a nehézségeket szüleimmel és barátaimmal, az elutasítást az emberektől az ajtóknál, a férfit az ollókkal, a késő éjszakai tanulmányozásokat? Jehova, nem látod ezeket a dolgokat? Nem viselsz rám gondot? Nem szeretsz engem? Én olyan keményen dolgoztam neked az elmúlt hat évben, és nem kaptam egy szó bátorítást sem tőled. Nem kerestem elsőbb a királyságodat? Miért nem adsz nekem bizonyosságot, hogy rendben vagyok veled? Jehova, ha tudsz, ha akarsz, kérlek segíts" Kétségbeesve a magam- és a Jehova iránti hitem és bizalmam elvesztésén, odavetettem magam az ő kegyelmébe. A következő lépést, ha lesz, Ő fogja megtenni.

Néhány nappal később egy telefonhívást kaptam édesanyámtól Hyde Parkból. Beszélgetésünk alatt megemlítette, hogy az egyik kereskedő a Taylor Manufacturingnál Poughkeepsie-ban kilépett a cégtől. Érdeklődtem az üres állás iránt, és néhány nappal később apám, a Taylor alelnöke és eladói managere visszahívott. Miután egy kis ideig beszélgetett velem, apa beleegyezett, hogy megvizsgálja a lehetőségét, hogy velem töltsék be az üresedést a cégnél.

Amíg vártam apa válaszára, a San Diegoi élet elviselhetetlen lett. Hamarosan felpakoltam és Denverbe mentem, ahol Steve-nél (a barát, aki eladta nekem a Colorite-t) és családjánál maradtam egy pár hétig. Ekkor megjött apa válasza. Az állás felajánlva! Néhány nap elmélkedés és ima után elfogadtam. Talán ez Jehova válasza San Diegoi kérésemre? Úgy véltem.

Visszatérve New Yorkba új állásom volt és az erős Hyde Parki gyülekezet része lettem. Bátyám, Steve is ott volt, akkoriban időlegesen áthelyezve a Brooklyni Béthelből az Őrtorony Farmra Walkillbe, mint másik tizenöt vagy húsz erős "farm testvér" is, legtöbbjüket ismertem korábbi Hyde Parki éveimből. A dolgok jobban néztek ki! 1983 decemberében költöztem vissza New Yorkba, telve várakozással.

Sajnos a remény a gyors szellemi megújulásra nem sokkal Hyde Parkba való megérkezésem után odalett. A testvérek és testvérnők a gyülekezetben csodálatosak voltak és jó volt újra együtt lenni Steve-vel, de nem ment minden simán számomra. A szűnni nem akaró kérdések a Társulat tanítási módszereiről még bennem voltak, és ráadásul kezdtem különös kényelmetlenséget érezni néhány Társulati tantételi kijelentés miatt is.

Ezidő tájt négyszer olvastam el elejétől a végéig az Új Világ Fordítást, és kezdtem különösen szeretni a "Görög Iratokat", az Újszövetséget. Ahogy folytattam mindennapi tanulmányozásomat és Biblia olvasásomat, kezdtem látni, hogy a korai keresztények nagyobb hangsúlyt helyeztek Jézus személyére, mint Jehova Tanúi. Hogy meggyőződjek, ez e a helyzet, némi összehasonlítást tettem és azt találtam, hogy Jehova neve és Jézus neve használatának az aránya az Őrtorony irodalomban tízszerese volt, mint az Új Szövetségben. (Ekkor még hittem, hogy az Új Világ Fordítói Bizottság korrekt volt, amikor Jehova nevét 273-szor beírta az Új Szövetségükbe). Ugyanekkor felfedeztem, hogy az Őrtorony irodalom 27-szer nagyobb hangsúlyt helyez a prédikálásra, mint az Új Szövetség.

Egy másik dolog, ami bosszantott engem: a Társulat mindig magasztalta az évenkénti 6%-os növekedési arányt, mint erős bizonyítékot Jehovának a Szervezeten lévő áldására. De biztosan így volt? Most az eladáson dolgozva még inkább szembeszökőnek tartottam az Őrtorony Társulatot üzleti szempontból tekintve. Egy céget láttam, mely termeli a termékét (nyomtatott anyagokat) szinte ingyenes munkával és világ szerte szétszórja három millió buzgó terjesztővel, akik ingyen dolgoznak! Ennyi tevékeny toborzóval és a két millió dollár hetenkénti bevétellel, mely pusztán a folyóiratok eladásából folyik be, 6% évi növekedés mint az isteni áldás erős bizonyítéka? Nem éppen helyénvaló következtetés.

Kezdtem nyugtalankodni az Őrtorony Tantételek általános önzése miatt. Ezidőtájt nagy számban olvastam a Társulat "mélyebb" könyveit, mint a "A nagy Babilon leomlott" és a "Befejezett titok" c. magyarázatokat a Jelenésekhez és "A nemzetek meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova" c. magyarázatot Ezékiel könyvéhez. Ezekben a könyvekben sajátságosan azt találtam, hogy az Őrtorony értelmezése a próféciáknak gyakran nagyon erőltetett és mindig kimutatja a beteljesedést "Isten modern kori szervezetén", Jehova Tanúin. Elmém gyakran visszatért egy évekkel korábbi tanulmányozásra az "Isten ezer éves királysága elközelgett" könyvből, melyben Pál 2 Korinthus 12-ben feljegyzett látomását vizsgáltuk meg. A Társulat szerint mikor Pál elragadtatott a harmadik égig a Paradicsomba, és "kimondhatatlan szavakat, hallott, melyeket embernek nem szabad szólania" (UVF), a "szellemi paradicsomot" mutatták meg neki, a modernkori állapotát Jehova Tanúinak a földön! Erről nem volt szabad beszélnie! Soha nem voltam képes elfogadni ezt a képtelen magyarázatot. Miért - gondoltam - nem képes a Társulat hagyni, hogy a Pál Istentől való látomásában érintett dolog jóval csodálatosabb legyen, mint amit mi ismerhetünk most? Miért kell a Szervezetet belekeverni?

Kezdtem látni az Őrtorony önzését más emberek, különösen a keresztények tekintetében is. Az Őrtorony szerint mindazokból, akik hallják Jehova Tanúi által való prédikálását"a jó hírnek Jehova (1914 óta) felállított királyságáról", senki nem menekül meg, csak azok akik kedvezően reagálnak tanításukra. Mennyire eltér az első századi tanítványoktól, akik szerint egyszerűen "higgy az Úr Jézusban" (Apcs 16:31) a megmentéshez!

Mint a "nagy sokaság" tagja, azt tanultam, hogy a "Keresztény Görök Iratok" nem nekem lettek írva; azokat közvetlenül csak a "144000"-re lehet alkalmazni. Szívünkben tartva ezt a "Görög Íratok" olvasása különösen bonyolult. Nagyon kis része alkalmazható rám közvetlenül, és bíznom kell a Szervezetben, hogy beossza, melyik Írást lehet és melyiket nem rám alkalmazni. Én nem voltam az "új szövetségben" Krisztus vérének értéke által, és tudtam személyes tapasztalatból, hogy nincs semmiféle személyes kapcsolatom Krisztussal mint az első századi tanítványoknak. A Társulat nézőpontjából pontosan ott voltam, ahol lennem kellett. De, mi van akkor ha, Isten ments, a Társulat téved? Tudtam, hogy nem vagyok első-századi-típusú keresztény. Nem születtem újjá. Nincs "mennyei reménységem".

Olvasva a Szentírást, kezdtem látni, hogy az Új Szövetség Krisztus-tevékeny volt, ellenben az Őrtorony Krisztus-tétlen. Az Őrtorony szerint, Jézus eljött a földre és meghalt Ádám bűnéért, befejezte a munkáját, most a mi dolgunk, hogy megtegyük a miénket. Valahogy ez a "Jézus hiány" a Királyság Teremben kezdett jobban zavarni mint bármi más. Ezen gondolkodva az egyik esti összejövetelen kinyitottam az új énekeskönyvünk (Énekeljetek dicséreteket Jehovának) indexét és felfedeztem, hogy csak hét a kétszázhuszonöt énekből szólt Jézusról. Csak három százalék! (84) Nincs itt valami egyensúlytalanság?

Végül elkezdtem gondolkodni az Őrtorony kronológián, különösen a tanításon, hogy Krisztus láthatatlanul visszatért 1914-ben. A kronológiánk azon az elméleten alapult, hogy a Jeruzsálemieket Babiloni fogságba Nabukodonozor ie. 607-ben vitte el, de hallottam Steve bátyámtól és másoktól, hogy a legtöbb tudós húsz évvel későbbre, ie 587-re teszi. Aztán bibliaversek, mint "Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is." (Mt 24:27) és "Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen." (Jel 1:7) kezdtek zavarni. Ezekkel a kérdésekkel és más elmémben keletkezőkkel, a "szántóföldi szolgálatom" szenvedés volt. Emlékeztem a közeli házra a Hyde Parkban a testvéremmel Steve-vel, és gondolkodtam magamon, "Hogyan taníthatnám ezeknek az embereknek, hogy Jézus eljött láthatatlanul 1914-ben láthatatlanul, amikor én sem vagyok abszolút biztos benne?" A Jakab 3:1 kísértett engem "Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen."

Természetesen mindezeket a kérdéseket és kételyeket megtartottam magamnak, mint teszi azt minden hithű Jehova Tanúja. Inkább a "szellemiségemet" szerettem volna előtérbe helyezni, mint "botláskő" lenni testvéreimnek ezekben a dolgokban. Ráadásul ott volt a kiközösítéstől való iszonyú félelem, a büntetése azoknak, akik elfogadnak az Őrtorony tanításokkal ellentétes gondolatokat.

Végül ezek a belső konfliktusok túl nehézzé váltak, hogy elhordozzam. Kérésemre Bob és Jamie, két vén a Hyde Parki gyülekezetből, és bátyám Steve, találkoztak velem Steve szobájában a Farmon. Miután kérdéseket tettem fel és elmondtam fenntartásaimat a véneknek, meglepő választ adtak: "Nem tudunk válaszolni a kérdéseidre. Te egy intelligens személy vagy és őszintén szólva legalább annyira ismered az Igazságot, mint mi. Nem szolgálhatunk neked semmivel, amit ne kaptál volna meg már a Társulattól. Aggódunk, hogy magad vagy, el fogsz jutni oda, hogy kitaláld ezeket a dolgokat magad."

Rettenetes helyzetben voltam! Nyilvánvalóan kimerítettem a Társulat tanításait a tantételek főbb pontjaiban és függőben maradtak dolgok. Mit tegyek most?

Nagyjából egy héttel később Steve és én egy keresztény könyvesboltban voltunk. Véletlenül felvettem egy "The Companion Bible"-t és belelapoztam. "Állítólag jó kis Biblia" mondta Steve. "A Társulat is idéz belőle néha." Csak erre a buzdításra volt szükségem! A Biblia tele volt jegyzetekkel és úgy gondoltam, hogy persze nagy figyelemmel olvasva, ezek a jegyzetek segítenek kijutni a helyzetemből. Megvettem, hazavittem és elkezdtem olvasni.

Ezidőtájt testvérem Brad elhívta Jon-t, a pásztorát, hogy találkozzon velem a Háromságtan megvitatására. Szívesen beleegyeztem a vitába, gondolva hogy jó lesz Bradnak, ha látja a pásztorát bénáskodni megpróbálván megvédeni a "Babiloni" Háromságtant. Kétszer jöttünk össze, először csak Brad, Jon és én voltunk ott, másodszor Steve is csatlakozott hozzánk. Számomra a találkozások két hihetetlen dolgot teljesítettek. Először, láttam, hogy néhány embernek a Háromságtan nem csak valami, amit a kereszténység átvett a Babiloniaktól gondolkodás nélkül, de olyan tantétel, mely kiválóan védhető a Szentírásból. Ezek előtt az összejövetelek előtt úgy véltem, mint minden Jehova Tanúja, hogy a Háromságtanban hinni egyszerűen tiszta hülyeség. A pásztor világos védelme után nem mondhattam többé ezt. Jon egy férfi volt, újjászületett keresztény férfi, akinek érvei voltak a Háromságban való hit mellett. Másodszor, a pásztor mondott valamit elmenőben, egy szokatlan gondolatot számomra, ami valahogy beékelte magát eltávolíthatatlanul a szívembe, soha el nem mozdíthatóan. Elmondtam a pásztornak, milyen önteltség a keresztényektől azt mondani "meg vagyok mentve", mintha bármit is tehetnének még életükben és megmentettek maradnak." "Mennyivel nagyobb önteltség azt mondani," felelte Jon" hogy nekünk hozzá kell tennünk valamit Krisztus munkájához, mintha amit a kereszten bevégzett, nem volna elég számunkra."

Végül, mindezek a kérdések megválaszolatlanok maradtak, és a nagyon erős nyomással az Őrtorony tanításokhoz alkalmazkodásra az egyik oldalon, és az "újjászületett" keresztények bizonyságaival a másik oldalon, végül eljutottam arra a pontra, amikor megtettem azt, ami Jehova Tanúi számára nagyon alapvető döntés. Elhatároztam, hogy lefolytatok egy teljes, tárgyilagos személyes Biblia tanulmányozást az Őrtorony kiadványok segítsége nélkül. Meggyőződésem volt, hogy ha az Őrtorony Társulat tényleg Isten szervezete, ahogy azt még hittem, Jehova Isten maga mutatja meg ezt nekem világosan az Ő Szavának egy becsületes, tárgyilagos tanulmányozásából.

Tudattam a döntésemet Steve-vel, aki azonnal tájékoztatta a Hyde Park-i véneket. Azon a vasárnapon a Királyság Teremben Bob, az egyik vén, akivel a Farmon találkoztam, megkért, hogy menjek vele a parkolóban álló kocsijához. A kocsiban megkérdezett arról, amit tenni terveztem, és én szabadon elmondtam neki a kérdéseimet. " Nem tilthatom meg neked a tanulmányozást, Kevin" mondta nekem " de mindannyiunk biztonsága érdekében ügyelj rá, hogy gyorsan végezz". Így aznap este elkezdtem legmeredekebb, legnehezebb szakaszát fiatal életemnek. A következő öt hónapban az Írásokat vizsgáltam napi négy - tizennégy óra hosszan, my eternal destiny all the while hanging in the balance.

Jegyzetek:

(84) Az Őrtorony bizonyára nagyon büszke erre a tényre. Az újabb Őrtorony könyvben "A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel!" címűben, a 36. oldalon ezt a kijelentést találjuk: " Jehova népe 1905-ben készült énekeskönyvében kétszer annyi ének dicsőítette Jézust, mint amennyi Jehova Istent [...] A legutolsó 1984-es kiadású énekeskönyvben viszont négyszer annyi ének adott tiszteletet Jehovának, mint amennyi Jézusnak."

<<< Vissza a tartalomjegyzékhez Tovább >>>