Első fejezet

1958 nagyon eseményteli esztendeje volt fiatal éveimnek. Június volt, épphogy megünnepeltem tizenhetedik születésnapomat és anyám írásos engedélyével beléptem az Egyesült Államok Haditengerészetéhez. Előző év júniusában abbahagytam az iskolát és úgy találtam, hogy a munka nem valami bőséges, így a Haditengerészet jó lehetőségnek látszott a kalandra és izgalomra, valamint a pénzkeresetre a megélhetéshez. Majdnem két évvel később, 1960-ban, miközben a hadsereggel elhagytam szülővárosomat, az Indianai Indianapolist, megismerkedtem és alig három hónap múlva összeházasodtam feleségemmel, lánykori nevén Linnie Jane Gilreath -tal. Többszöri áthelyezés után a Haditengerészet Légi Állomására (Naval Air Station) helyeztek, a Floridai Jacksonville-be.

1963 kora nyara volt és Linnie meg én már büszke szülei voltunk két gyönyörű szőke kisfiúnak: Daniel Patrick két éves és Anthony Scott öt hónapos volt. Családomat és engem áthelyeztek Jacksonville-be a Kaliforniai Long Beachből, ahol a U.S.S. Bayfield fedélzetén állomásoztam, a Tengeri csapatszállításnál. Éppen hogy beköltöztünk a Lavin Roadon lévő az újrafestett lévő házba, nem messze a Haditengerészet Légi Állomásától. A házat készpénzfizetés nélküli hitelre vettük, kisösszegű havi törlesztéssel. Feleségem és én nagyon emelkedett hangulatban költöztünk az első teljesen saját otthonunkba. Házasságunk addigi három éve során vándorló katonai életmódot folytattunk, bérelt vagy állami lakásokban lévő kis szobákban laktunk növekvő családunkkal. Addig négyszer voltunk áthelyezve és elköltöztetve, itt előreláthatólag olyan tengerparti álláshelyre kerültem, ahol, úgy reméltük, legalább két évig maradok. Nagyon boldogok voltunk, hogy előre léptünk a viszonylag normális életmód felé, ahol szinte minden este lehetőségem volt hazamenni és a családommal egy kis időt eltölteni.

Ám nem lettünk volna ilyen boldogok, ha tudjuk, mit tartogat számunkra a jövő. Még nem tudtuk, de ez volt az utolsó szolgálati helyem, és ígéretes haditengerészeti karrierem vége. Ez volt a gondok és nehézségek kezdete is, melyek egész családomat gyötörték a következő harminc évben.

Egy délután a Légi Bázisról munkából hazatérve arról beszélgettünk feléségemmel, hogy aznap korábban volt ott két nő, akik állítólag valami szolgálatot végeztek. Elmondták a feleségemnek, hogy egy "nagy szétválasztó munkával" foglalkoznak Isten számára, tájékoztatják az embereket egy küszöbön álló csapásról, mely az egész földre kiterjed majd. "Armageddon", így nevezték, "a Mindenható Isten ama nagy napjának háborúja". Tájékoztatták feleségemet, hogy a kizárólagos út a megmentésre az, ha Isten szervezetének tagjává válik, amely Jehova Tanúi Őrtorony Biblia és Traktátus Társulata. Mindenki, aki nem tartozik a szervezethez, mondták, el lesz pusztítva. Mondhatom, ez ijesztő és félelmetes volt feleségem számára. A hölgyek ragaszkodása miatt feleségem vissza hívta őket a következő hétre, hogy tanulmányozzák velünk a Bibliát egy esti időpontban, amikor már hazaérek a munkából. Én elleneztem ezt a ránksózott Bibliatanulmányozást, sem nekem, sem feleségemnek nem volt egyáltalán semmilyen tapasztalata vallásos témákban. Linnie és én csak huszonkét évesek voltunk akkor, és soha nem olvastuk a Bibliát. Kaptuk egy King James Szentírást nászajándékba, a kávézóasztalon feküdt a nappaliban, porral borítva. Egyikünk sem származott olyan családból, ahol nagy fontosságot tulajdonítottak vagy hangsúlyt adtak a templomba járásnak, vagy "vallásosnak" lettek volna mondhatók. Mindketten hittünk valamiféle Felsőbb Létezőben. De mint annyi más ember, nem sokat gondolkodtunk ezen.

Nem akartam tiszteletlen vagy rosszindulatú lenni ezekkel a hölgyekkel, akik Isten szolgáiként mutatták be magukat. De a Bibliatanulmányozás sem érdekelt. Azt mondtam a feleségemnek, hogy ő azt tesz, amit akar. Ám ha azt választja, hogy tanulmányoz a hölgyekkel, akkor nélkülem tegye. Úgy véltem, jobb, ha akkor teszik, amikor nem vagyok otthon.

A következő héten eljött a nap, amikor a hölgyek tanulmányozni kezdtek volna velünk. Épp mielőtt a megérkezésükre kijelölt idő eljött, kimentem a kocsihoz, hogy elmenjek. Szakadt az eső és amilyen szerencsés voltam, az autó nem indult. Még az kocsiban ültem és próbáltam beindítani, amikor a két hölgy befutott mögöttem, elzárva a menekülési utat. Tagadhatatlanul csapdába estem, és lehet mondani, a legjobbat igyekeztem kihozni belőle. Szívélyesen üdvözöltem a hölgyeket és behívtam őket a házba, ahol a feleségem bemutatott minket egymásnak. A hölgyek egyike nagyon idős volt, ősz hajú, és úgy tippeltem, hetvenes évei közepén járhat. Emily Sassardnak hívták. De azt mondta, mindenki csak Sassynak szólítja. A társaságában lévő szintén idősebb hölgy ötvenes évei végén, hatvanas évei elején járhatott. őt Una Fremontnak hívták, és nyilvánvalóan ő volt kettejük főnöke, mivel azonnal elkezdte felügyelni tanulmányozásunkat. Tájékoztattuk a hölgyeket, hogy van saját Bibliánk, King James féle, és mi azt használnánk a tanulmányozáshoz. Una azt felelte: "nagyszerű". Ámde, mutatott rá gyorsan, sok jobb fordítása van a Bibliának; megmagyarázta, hogy a King James régies angol nyelven íródott és nehéz megérteni. De elismerte, hogy az igazságot bármilyen Bibliából megismerhetjük, feltéve, hogy megfelelően értelmezzük.

Ahogy visszaemlékszem, elkezdtük felváltva olvasni az Ótestamentumot a Teremtés könyvétől. Una elmagyarázta nekünk a teremtési beszámolót, kifejtve, hogy Isten szándéka az emberiséggel a paradicsomi földön való örök élet volt, és hogy Isten szándéka végül meg fog valósulni. Amikor Una vagy Sassy került sorra az olvasásban, egy modern angol fordításból olvastak, amit a Szent Íratok Új Világ Fordításának neveztek. Miután már többször olvastak a modern angol változatból, beláttam, hogy könnyebb megérteni és megkérdeztem Unát, hogy juthatnék hozzá egy példányhoz ebből a Bibliából. Úgy tűnt, hogy egy nagy dolgot kérek tőle, és azt mondta, hogy amikor a következő héten visszatérnek, hoz nekünk egy-egy példányt. Néhány óra múlva Una imával zárta le a tanulmányozást.

Miután Una és Sassy elmentek, megígérve, hogy a következő hét ugyanezen a napon ugyanebben az időpontban visszajönnek, a feleségem és én arról beszélgettünk, hogy milyen kedvesek voltak és látszik, milyen jól tájékozottak a Bibliát illetően. Una különösen mély benyomást tett ránk lelkesedésével és kellemes viselkedésével. Nagyon bátorító volt, gyakran megdicsért minket, hogy milyen gyorsan tanulunk és milyen értelmesnek látszunk. Törődött a gyerekeinkkel, sajnálkozva, hogy neki csak egy felnőtt fia van és ritkán látja őt. Una férje már meghalt és nem volt jó házassága. Később elmondta, hogy a férje nem volt Jehova Tanúi egyike, és egy alkoholista, nagyon erőszakos személy volt.

Una elmagyarázta, hogy ő az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat "úttörője". Önként tölt sok órát ajtóról - ajtóra járva, 'mint Jézus és a tanítványai tették', végezve ezt a nagy szétválasztó munkát Jehova Istenért és a Társulatért. Una azonkívül elmondta azt is, hogy a munka a "juhoknak" a "kecskéktől" való elválasztásából áll. A "juhszerű egyének" voltak Isten népe, akik taníthatóak, meghallgatják és felelnek a Társulat üzenetére és csatlakoznak az Őrtorony szervezethez. A "kecske szerű egyének" azok, akik nem hallgatják meg vagy nem felelnek a Társulat üzenetére. ők a "világ népe", vagy Sátán követői. Azt mondjuk, ezek a kecskeszerű egyének el lesznek pusztítva Armageddonkor, a nagyon közeli jövőben.

Nagyon pontosan, a következő héten, a két kedves hölgy megjelent az ajtónknál, Bibliákkal a kezükben. Ahogy ígérték, hoztak mindegyikünknek egy új Szent Íratok Új Világ Fordítást. Valamint hoztak egy - egy példányt az Isten legyen igaz című könyvből. Una elmagyarázta, hogy ez egy "Biblia tanulmányozási segédeszköz", amit a Társulat írt és adott ki, melyet használni fogunk. Később megmagyarázta, hogy a Biblia egy nagyon bonyolult könyv és hogy senki nem értheti meg a szervezet segítsége nélkül. Csak egy csekély adományt kellett fizetnünk a Társulatnak, ami a nyomtatási költséget fedezi. Két dollárt adtam Unának a négy könyvért, és jó üzletnek véltem.

A következő hetekben sok új és izgalmas dolgot tanultunk a Biblia tanulmányozásunkon Istenről és a céljáról az emberiséggel kapcsolatban, és arról, amit elvár tőlünk. Mindezeket a dolgokat a Társulat "Biblia tanulmányozási segédeszközéből" tanultuk, néha megnéztünk írásszövegeket a Biblia Új Világ Fordításában, ami támogatta azt, amit tanultunk. A néhány dolog egyike,amit tanultunk, az volt, hogy Isten neve Jehova, és hogy az ő igaz követői mindig ezen a néven nevezték őt. Ez része volt annak bizonyítékainak, hogy Jehova Tanúi Isten egyedül igaz népe. Semmilyen más szervezet nem nevezi Istent ezen a néven, mondták. Linnie és én megtanultuk azt is, hogy két osztálya van a hívőknek Jehova szervezetében, Van a "felkent" osztály vagy a 144000, akik a mennybe mennek, hogy uralkodjanak Krisztussal és a "más juhok osztálya", az Őrtorony Társulat követőinek milliói, akiknek megengedik majd, hogy a helyreállított paradicsomi földön éljenek örökké, miután Jehova megtisztítja a földet, elpusztítva minden bűnöst. A bűnösök, tanultuk, mindazok, akik nem alkotják részét Isten szervezetének, Jehova Tanúi Őrtorony Társulatának.

Később kimutatták nekünk, hogy a bűnösök magukba foglalják a világ minden vallását is, a kereszténység egyházaival együtt. A kereszténység egyházai különösen gonoszok Jehova szemében, mert az embereknek "Istengyalázó" tanokat tanítanak, mint a tüzes pokol vagy a háromság. Una és Sassy azt is tanították nekünk, hogy az egyházak felelősek a háborúk nagy részéért, amiket a történelem során vívtak, és a kereszténység mindig támogatta a világ gonosz kormányzatait, prostituálva magát, aziránti erőfeszítésében, hogy kedvességet és hatalmat kapjon. Azt is megmutatták nekünk a Szentírásból, hogyan fognak a világ összes hadseregei közvetlen összeütközésbe kerülni Jehovával, és lesznek Sátánnal az ördöggel együtt elpusztítva Armageddonban. Szükségtelen mondani, hogy ez az információ kissé aggodalommal töltött el minket, mivel én a hadseregben szándékoztam karriert befutni.

Tanulmányaink folyamán, tanítóink felkészítésével, eldöntöttük, hogy mi is a "más juhok osztály" tagjai leszünk, akik a helyreállított paradicsomi földön lakoznak majd Armageddon után. Mindent együttvéve, érveltünk Linnievel, nem igazán vágyunk a mennybe menni, egy olyan helyre, melyről jóformán semmit sem tudunk. Tanítóink által a földről adott képzeletbeli képünk nagyszerűnek tűnt. Nincs több háború, betegség vagy éhség és még a halál is eltöröltetik. Mindenkinek gyönyörű otthona lesz saját választása szerint és az emberek az állatokkal teljes harmóniában élnek együtt, egy kormányzat alatt. Emlékszem, úgy gondoltam "Ki ne akarna ilyen csodálatos világban élni?"

Később kitaláltuk, hogy a világméretű kormányzat, amire utaltak, Jehova Tanúi Vezető Testülete lehetne. A véneket a gyülekezetekben úgy ábrázolták, mint "a föld fejedelmeit", akik előkészülnek a kormányzásra és a New Yorki Brooklynban lévő Főhivatal utasításainak végrehajtására. A lojális hívőktől, akik Armageddon túlélői lesznek, elvárják, hogy a vének vagy "fejedelmek" utasítását és útmutatását kérdés nélkül megtegyék. Azok, akik ellenségesek lesznek az "Új Világrend" elrendezéseivel, mondták, azonnal meg lesznek semmisítve.

Miután tovább tanulmányoztunk hetente Unával és Sassyval, kérték, fontoljuk meg, a "Királyság -teremben" tartott összejövetelek látogatását, kiegészítendő a Biblia tanulmányozást. Elmagyarázták, hogy a "Királyság-terem" , ahogy nevezték, az a hely, ahol a gyülekezetek összegyűlnek hogy tanulmányozzák a Bibliát és az Őrtorony kiadványokat, Jehova imádataként. Una ezeknek az összejöveteleknek a látogatását "szellemi táplálék fogyasztásához" hasonlította. Elmondta, hogy öt összejövetel van egy héten és hogy meg kéne próbálnunk úgy elrendezni személyes dolgainkat, hogy mindegyiken ott lehessünk.

Una megmagyarázta, hogy vasárnap reggel van a nyilvános előadás, ami egy órán át tart. A második összejövetel közvetlenül ezután van, és a célja az Őrtorony folyóirat tanulmányozása, ami egyike a Társulat havi kiadványainak. Egy cikk van kijelölve az újságból minden hétre és mindenkitől elvárják, hogy tanulmányozza át előre, készüljön fel a kérdés - feleletes megbeszélésre. Ez az összejövetel is egy óra időtartamú. Kedd este van egy másik Biblia tanulmányozás, amelynek látogatása mindenkitől megkívánt. A gyülekezet kis csoportokra oszlik és a Királyság - teremben vagy magánlakásokon jönnek össze.

Minden csoportnak van egy tanulmányozás vezetője, aki vén vagy egy másik "szolga", ahogy a vezetőiket nevezik. A Társulat egyik könyvét tanulmányozzák ezen az összejövetelen, ami egy óra hosszú. Szintén elvárják, hogy előre tanulmányozd át, hogy a kérdés - feleletes megbeszélésre felkészülj. Mindenkitől elvárják a részvételt. Akkor két összejövetel volt kedd este. Egy óra hosszúak, egymás után. Teokratikus Szolgálati Iskolának és Szolgálati összejövetelnek nevezik ?ket. Ezek lényegében arra a célra vannak, hogy megtanítsák Jehova Tanúit a nyilvános beszédre, és bemutassák, hogyan lehet hatékonyan elhelyezni a Társulat irodalmát és adományt kérni az emberektől. Una azt tanította, hogy ezen összejövetelek bármelyikének elmulasztása, kivéve ha teljesen lehetetlen ott lenni, bőn.

Ráadásul mindezen összejövetelekhez, Jehova Tanúitól elvárják, hogy a lehetséges legtöbb időt töltsék a "szolgálatban" Jehovának és a szervezetnek. Ez a "szolgálat" kizár minden világi munkát, mint a túlóra, iskolán kívüli tevékenységet, mint a sport, cserkészkedés vagy hobbik, még a felsőoktatást is.

A "szolgálat" magába foglalja az ajtóról - ajtóra járást, tanúskodva az embereknek Jehováról és a szervezetről, elhelyezve a Társulat irodalmát, adományokat gyűjtve és megkísérelve Biblia tanulmányozások elkezdését, megtérők keresésének szándékával. Az adományokat, melyeket az folyóiratok, könyvek, traktátusok elhelyezéséért vagy eladásáért kapnak, a Társulat Brooklyni Főhivatalába küldik New Yorkba. Ez az eljárás ma is érvényben van, ahogy 1963-ban volt, mikor először kerültem kapcsolatba a szervezettel, egy kis megcsavarással. A hívőktől ma elvárják, hogy a saját pénzükből adományozzanak a kiadványokért, amikor átveszik, és ha tudnak adományt gyűjteni az ajtóknál, azt is el kell küldeni a Társulatnak. A "szolgálatba" menő személyek rendszerint a Királyság - teremnél vagy más kijelölt helyen találkoznak.

Ott térképek vannak a bejárni szükséges környékről vagy "területrűl" ahogy nevezik, ami a Királyság - terem kijelölt környezetében van. Részletes feljegyzés készül a "területen" lévő érdeklődő személyekről. Érdeklődő személynek azt tekintik, aki elfogadja az irodalmat vagy/és adományt ad a Társulatnak. Ezt úgy teszik, hogy más személy tevékenykedik a "területen" talán már a következő hónapban, újra megszólítva ugyanazt a személyt. A feljegyzések arra is használatosak, hogy a problémákat feljegyezzék bizonyos címekről. Például feljegyzik, ha a személy erőszakosan ellenáll a tanúskodó munkának, vagy harapós kutya van, ami veszélyes lehet. A következő tanú, aki a "területen" dolgozik, úgy gondolhatja, hogy kihagyja azt a házat.

Az összes idő feljegyzése amit a Tanúk teljesítenek, vagyis a "hírnökök", ahogy az egyszerű tagokat nevezik, nagyon fontos és havi rendszerességgel megküldik a Társulat Főhivatalába a New Yorki Brooklynba. A Társulat azt javasolja, hogy a rendszeres hírnökök teljesítsenek legalább tíz órát egy hónapban. Az "úttörők" azaz azon a személyek részére, akik teljes időben járnak a "szolgálatba", feltétel hogy legalább hatvan órát adjanak le egy hónapban. A tanúk azt tanítják, hogy a "szolgálat" mennyisége, amit a személy teljesít, közvetlen hatással van örök megmentésére. Még ha Jehova Tanúi hisznek is valamiféle kegyelemben Krisztus Jézus vére által, azt is hiszik, hogy a tagoknak lelkesen követniük kell a szervezet által szabályozott munkaprogramot.

Ezt a munkát erőteljesen és hűségesen kell végezni, így rendelték a megmentésre érdemeseknek. Minden "hírnök" és "úttörő" részére elvárás, hogy írásos jelentést tegyen havonta a tevékenységéről: az ajtóról - ajtóra végzett szolgálatban eltöltött órákról, ahogy a Biblia tanulmányozás óráiról is, és az elhelyezett Őrtorony kiadványokról részletesen lebontva. Ezeket a személyes munkajelentéseket egy vén összeszerkeszti gyülekezeti jelentéssé és továbbítja a Társulat főhivatalába.

<<< Vissza a tartalomjegyzékhez Tovább >>>