Tizedik fejezet

Mostohaanyám váratlan halála után feleségem és én nekiláttunk a különféle figyelmet kívánó üzleti ügyeknek. Mostohaanyám Port Charlotte-i házát rám és húgomra hagyta és közösen eldöntöttük, hogy megpróbáljuk eladni. Ezáltal elhatároztuk, hogy Linnievel időnként elmegyünk a házba és magunk rendezzük a dolgot, ahelyett, hogy egy ingatlanügynökre bíznánk. Ez vonzó ötlet volt számomra, több okból is. Pénzt spórolhattunk meg az ingatlanügynökséggel kapcsolatban, és egy hosszú szünetet adott az Őrtorony szervezettől. Ugyancsak ezidő alatt tanulmányozhattam új Bibliámat a Társulat befolyása nélkül, és megtehettem hogy nem látogatom az összejöveteleket. Ámde néhány heti távolmaradásunk után Linnie lelkiismerete kezdte háborgatni őt, így megkerestük a helyi Királyság - teremet és az ő jóléte érdekében elkezdtük látogatni a vasárnap reggeli előadásokat. Miután néhány hétig Port Charlotte-ban voltunk, én még mindig rágódtam az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat azon igényén, hogy Isten szervezete. Ha a Társulat nem Isten egyedüli kommunikációs csatornája volt, amint igénylik és nem az igazságot tanították nekünk Jehováról és az ő Szaváról a Bibliáról, amint én gyanítom, akkor kicsoda volt? Az Őrtorony meggyőzött minket, hogy ha elhagyjuk a szervezetet, nem lesz hová mennünk. Azt tanították, hogy a világ minden más vallása gonosz és sátáni irányítású. Ezek az akadékoskodó kérdések és a dolgokon való elmélkedések sok stresszt és aggodalmat okoztak nekem.

Volt egy nagyon egyszerű megoldás a problémáimra. Meg kellett volna kérnem Istent, hogy oldja meg ezt a kérdésemet. Végülis, érveltem, miért próbálnám egymagam kitalálni ezeket? Biztos voltam benne, hogy Isten az szeretné, ha tudnám róla az igazságot, azonkívül biztos voltam, hogy a világmindenség Legfőbb Szuverénjének, aki az embert teremtette és a többi dolgot mennyben és földön, nem lehet probléma, hogy válasszal szolgáljon számomra egyszerű kérdéseimre.

Szintén ezidőtájt eszembe jutott egy könyv, melyről egyszer évekkel azelőtt hallottam, melyre az Őrtorony Társulat szigorúan figyelmeztetett, hogy ne olvassuk. Azt mondták, a könyvet egy gonosz hitehagyott írta, aki megpróbál követőket vonni maga után. A szervezet tájékoztatott minket, hogy ennek a romlott könyvnek az olvasása Jehova szemében olyan, mintha pornográfiát olvasnánk. Emlékeztem, hogy a könyvet valamikor az ötvenes években írták és a címe az őrtornynak való szolgasággal volt kapcsolatos. Ez volt minden, amire emlékezni tudtam ezzel a megfoghatatlan könyvvel kapcsolatban és úgy gondoltam, hogy mivel a Társulat tiltotta nekünk az olvasását, lehet benne valami olyan információ, ami hasznos lehet számomra az igazság keresésében. Azonban arra jutottam, hogy a könyv sok évvel azelőtt íródott és kétséges, hogy találhatnék belőle egy példányt. A kérdéses kiadványt már bizonyára nem nyomtatják, harminc vagy negyven évvel azelőtt írták, és csodálkoztam, hogy még emlékszem a Társulat könyvvel kapcsolatos figyelmeztetésére. Mégis elhatároztam, hogy az első adandó alkalommal megnézem a Port Charlotte-i könyvtárban és antikváriumokban, hátha erőfeszítésem eredményeként találok egy példányt.

Elkezdtem naponta imádkozni Istenhez, hogy bárcsak lehetne e valahogy egy példány ebből a hitehagyott szövegből a kezemben és tájékoztatna engem valami módon arról, hogy az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulata az ő szervezete volt vagy nem. Buzgón imádkoztam Istenhez, hogy mutassa meg nekem az igazságot. Azt is elhatároztam, hogy abbahagyom a gyötrődést Jehova Tanúi Őrtorony Biblia és Traktátus Társulattal kapcsolatos kérdéseimmel és teljesen Isten kezébe teszem le az ügyet. Kicsivel később, talán napok talán hetek múltak el, feleségemmel egy üzletközpontba mentünk. Amint észak felé hajtottunk a U.S.41-es úton, Port Charlotte főútján, kiszúrtam, hogy egy nagy bolhapiac van egy üres parkolóban. Megkérdeztem feleségemet, hogy meg akar e állni, hogy megnézze, mit árulnak. Linnie azt felelte, hogy nem érdekli, és javasolta hogy folytassuk utunkat az üzletközpontba. Elmondtam neki, hogy keresek pár használt cuccot, amire az ideiglenes otthonunkhoz szükség lenne, és csak néhány percig tart, hogy megnézzem a bolhapiacon, hátha van e ilyesmi. Beálltam a parkolóba és pont olyan asztaloknál álltam meg, ahol több halom könyv és folyóirat volt. Ahogy kiszálltam a kocsiból, odamentem az előttem álló asztalhoz, és szórakozottan felvettem egy piros színű könyvet az egyik kupac tetejéről. Ahogy véletlen lepillantottam a könyv aranybetűs címére, totál lemerevedtem attól, amit láttam. A könyv címe Harminc év az Őrtorony Társulat rabszolgaságában volt, írója W.J. Schnell. Mihelyt meg tudtam szólalni, levegőért kapkodva kiáltottam feleségemnek: "Gyere gyorsan!"

Mután Linnie odasietett, izgatottan mutattam neki a könyvet, amit találtam és elmondtam neki:"Ez az a könyv, amiért imádkoztam". Amint izgatottan lengettem a könyvet Linnie előtt, megismételtem:"A kezemben van!". Sokkos állapotban voltam. Kétség nem volt elmémben, hogy Isten avatkozott be és ez bizonyára válasz az imáimra.

Ám Linnie nem osztotta örömteli érzésemet, és gyorsan tudtomra adta, hogy nem kellene megvennem a könyvet. Undorral a hangjában elmondta, hogy a könyv "hitehagyott irodalom" és ő nem akar semmit sem kezdeni vele. Linnie később bizalmasan elmondta nekem, hogy valóban nagyon rémült volt amiatt, hogy megveszem a könyvet és a házunkba viszem. Ez amiatt az Őrtorony tanítás miatt volt, hogy a hitehagyott irodalom birtoklása démonokkal kapcsolatos problémákhoz vezethet. Ám csak Armageddon eljövetele akadályozhatott meg a könyv megvételében, melyről tudtam, hogy Isten gondoskodott számomra.

Miután visszanyertem a nyugalmam, megkérdeztem a könyveket áruló nőt, mennyibe kerül amit a kezemben tartok. Nem akartam letenni és védelmezően magamhoz szorítottam. A hölgy azt felelte: "huszonöt cent". Eszelősen nevettem magamon, miközben végigtapogattam nadrágom zsebeit a pénzért. Biztos voltam benne, hogy furcsa viselkedésem miatt a fiatal nő azt gondolja, hogy megzavarodtam. Ám a lány azt nem tudta, hogy húsz dollárt is vagy még többet megadtam volna ezért a nagyon különleges könyvért.

Miután elintéztük a vásárlást és hazaértünk, elejétől végig elolvastam a könyvet. Az egész estét és majdnem a teljes következő napot vette ez igénybe. Micsoda szemmegnyitó információkat tartalmazott a könyv! A szerző, William Schnell sok tényt közzé tett néhány elterelő hadműveletről és becstelen praktikáról, mellyel az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulatot a korai években megalapozták. Schnell könyve alaposan meggyőzött, hogy az Őrtorony Társulatot beárnyékolta a hazugság és csalás és inkább pénzügyi mesterkedés volt az irányítók számára, mint vallási szervezet, melyet az embereknek Isten Igéjére tanítására szenteltek. Kissé csodálkoztam, hogy az Őrtorony Társulat tiltja a követőinek, hogy megvizsgálják ezt a kiadványt és a könyv megtalálása és elolvasása bátorságot adott, hogy tovább vizsgálódjak.

Miután Linnie meg én elintéztük az ügyeinket a Floridai Port Charlotte-ban és hazatértünk Kentucky-i otthonunkba, elkezdtem bibliai könyvesboltokat keresni. Találtam és elolvastam még néhány könyvet az Őrtoronyról, melyeket egy egykori Jehova Tanúja vén írtak, David Reed. Miután áttanulmányoztam ezeket a kiadványokat miként más szerzők műveit is, arra a következtetésre jutottam, hogy a Társulat semmi egyéb, mint egyike azoknak a hamis prófétáknak, akikre Jézus figyelmeztette tanítványait. Továbbá megállapítottam, hogy az Őrtorony Vezető Testületének tagjai farkasok báránybőrbe bújva, és a szervezet egy a világ több ezer vallási kultusza közül. Most jött a nehezebb rész. Meggyőzni a feleségemet.

Tudtam, hogy nagyon nehéz lesz meggyőzni Linniet azokról a fájdalmas tényekről, amelyeket felfedtem az őrtoronnyal kapcsolatban. Először megpróbáltam rávenni Linniet, hogy olvassa el a könyveket, amiket találtam. Ez eredménytelen volt, mivel az Őrtorony azt tanítja tanítványainak, hogy nemlojális cselekedet elolvasni bármi kritikusat Isten szervezetéről. Mivel Linnie nem olvashatta és nem is akarta elolvasni a könyveket, elkezdtem hangosan olvasni a jelenlétében. Kezdetben Linnie úgy tett, mintha egyáltalán nem figyelne. De az idő múltával tudtam, hogy figyel, mert időnként cáfolta azt, amit az Őrtoronyból vagy a Bibliából idézve felolvastam. Ez az oda - vissza olvasás és kötekedés ment napokig, amikor elértem azt a pontot, hogy feladom. Úgy éreztem, mintha nem jutna el Linniehez, és egyszerűen csak az időmet és energiámat vesztegetem. Akkor beugrott! Tekintve, ami Floridában történt, ahogy megtaláltam Schnell könyvét, a probléma megoldása nyilvánvaló volt. Elkezdtem naponta imádkozni Istenhez, hogy nyissa fel feleségem szemét és lássa meg az igazságot az Őrtorony szervezet félrevezetéseiről.

Három vagy négy nappal később Linnievel a konyhában voltunk és ő a vacsoránkat készítette elő. Eldöntöttem, hogy egy végső próbát teszek, hogy meggyőzzem feleségemet, hogy az Őrtorony Társulat nem volt Isten szervezete, hanem ellenkezőleg, hamis próféta és egy vallási kultusz. Nem emlékszem, melyik könyvből olvastam, vagy hogy mi volt a téma. De nagyon élénken emlékszem, meglepett és megdöbbent arckifejezésére. A feleségem éppen a mikrosütőnél állt, várva hogy az időzítő jelezze az étel elkészültét.

Nem sokkal azután, hogy elkezdtem felolvasni, Linnie hirtelen felém fordult nagyra nyílt szemekkel és rémülten, és nagyon ideges hangsúllyal azt mondta: "Igazad van, ők hazudtak nekünk. Nem tudom elhinni, hogy tényleg hazudtak nekünk. ". Feleségem úgy viselkedett, mint amikor valakinek felkapcsolják a lámpát a fejében és hirtelen megértette, hogy az Őrtorony félrevezette őt végig az évek során. Linnie elkezdett körbejárni a konyhában, zavarodottan motyogva: "Óh, Istenem, mit tegyünk most?" és "Nem tudom elhinni, hogy az Őrtorony végig hazudott nekünk. Ez rettenetes." Nyilvánvalóan, feleségem zavart volt és közepesen sokkos állapotú, ezért figyelemmel kísértem viselkedését.

Isten újból közbelépett életünkben, határozottan megmutatva az igazságot feleségemnek és én tanúja voltam az imáimra adott második félreérthetetlen válasznak.

Ettől a ponttól kezdve feleségem láthatóan nem félt többé az Örtoronytól és magától elkezdte olvasni a könyveket, melyeket találtam. Minnél többen tanult Linnie, annál jobban megbizonyosodott, hogy a vallási hit, melyet "az igazságban" gyakorolt teljes felnőtt életében - hamis. Az úgy nevezett "Igazság" az Őrtorony szervezetben nem több, mint szövegkörnyezetükből kiragadott bibliaversek, féligazságok és gyalázatos hazugságok.

<<< Vissza a tartalomjegyzékhez Tovább >>>