A macskák

Az Őrtorony Társulati Logika tisztázza ezt!

Teljesen kitalált írás, de megmutatja, hogyan kezelhető bármi az Őrtorony-érveléssel.


Macska :)

Jehova népéből sok lelkiismeretes személy eltűnődik napjainkban, vajon a keresztényeknek legyen e macskájuk. A kérdés életbevágó fontosságú, mivel aki megbotránkoztat egy testvért, akiért Krisztus meghalt, az olyan, mint akinek "malomkövet kötnek a nyakába és a tengerbe vetik". Egyértelműen örök üdvösségünk van érintve. Először figyeljük meg, miben ért egyet a legtöbb tudós a magyar 'macska' szó görög eredetijéről. 'Felis domesticus' betű szerint azt jelenti: "egy korabeli házimacska minden vadállatiságával, azonosító jellemzőivel és viselkedésével". Egyértelmű, hogy a Biblia az eredeti görög ilyen használatával kétségtelenül megmutatja, hogy a macska alaptermészete gonosz vagy "vadállati" miképpen Sátán, az "ősi kígyó" és "nagy sárkány" is. Számos ok van, amiért Istennek egy lojális, önátadott szolgája bibliailag kiiskolázott lelkiismeretével arra a helyénvaló megértésre jut, hogy nem való keresztényeknek a macska. Fontold meg őszintén gondolkodva a következő tényeket:

Hétköznapi szokás volt az ősi Egyiptomban a macskák istenként való imádata. Mint keresztények, "oltalmazzuk meg magunkat a bálványoktól" és "ne imádjunk más isteneket". Az ilyen felikus (macskai) befolyásolás bálványimádáshoz vezethet és ezáltal "megszomoríthaja Jehova szellemét", ami tragikus következményekkel jár.

Igen valószínű, hogy macskák is jelen voltak Heródes születésnapi ünnepségén, amikor Keresztelő Jánost lefejezték. Egyértelmű hát, hogy vajon mi, lojális keresztények szeretnénk-e társulni olyan állatokkal, melyek kétségtelenül ilyen gonosz befolyást jelentenek, emlékezve arra, hogy "gonosz társaságok megrontanak hasznos szokásokat".? Macskák meghívása otthonunkba hasonlóan gyászos következményekkel járhat, mint amelyeket János, a keresztelő szenvedett el. Egyértelmű, hogy Isten elítélte ezt az ünnepséget. Nem kellene nekünk is elítélni a macskákat, miként Isten teszi? Bizonyára!

A történelem folyamán, különösen a középkorban és - elérve a csúcspontot - a Salemi boszorkányperekben az 1600-as években, a macskákat úgy tekintették mint démonok közvetítőit vagy közvetlen megtestesüléseit. Mivel a macskák kapcsolatban voltak a gonosszal, vajon mi Isten lojális és önátadott szolgáiként kapcsolatban lehetnénk macskákkal és ezáltal magával Sátánnal "a dolgok jelen rendszerének Istenével"? Alá akarjuk rendelni magunkat ilyen aljas befolyásnak és lehetséges démoni támadásoknak? Bizonyára nem!

Sehol a Bibliában nem említenek kedvező kifejezésekkel semmiféle macskát. Valójában nemde épp az első századi oroszlánok voltak, akiket a Gonosz felhasznált a hithű keresztények felfalására? Maga Isten "fogta be az oroszlánok száját" Dániel napjaiban. Igaz, napjaink kis házimacskái nem oroszlánok, de hasonlóan átkozott állatfaj lévén, a Gonosz által számos alkalommal felhasználva a torténelem során, bölcs vagy helyénvaló dolog lenne birtokolni egyet? Ráadásul, ha lenne bármiféle macskánk, nem keltenénk azon gonosz cselekedeteik elnézésének látszatát, melyek a világi történelemben és Bibliáában vannak feljegyezve? A Biblia egyértelművé teszi, hogy Isten népe "nem része a világnak" és hogy mi "ne részesedjünk mások bűneiben".

Az írások egyértelműen megmutatják, hogy sem Ábrahám, Izsák, Jákob, Jób és az Apostolok egyikének, sem magának Jézusnak nem volt macskája. Ez nagyon valószínű, mivel ők nem akartak olyanok lenni, mint az akkori pogányok, akik nem mutattak elismerést aziránt, hogyan érez Isten a macskatartás felől. Összhangban a régi hithű próféták általi mintával, bizonyára nem volna illő napjaink keresztényeinek macskát tartani.

Végül: a macskák tisztátalan állatok. Számos tisztátalan gyakorlat megelégedést okoz a macskáknak, beleértve a szőrlabdák felköhögését, illetlen testrészek nyalogatását, a padlóra vizelést, halott állatok vérrel együtt való megevését, helytelen szexuális viselkedést a házasság áldása nélkül, a macskamenta (-gyökér) helytelen használatát, az asztalról való étellopást, hogy csak néhányat említsünk. A tisztátalanság egyike "a test cselekedeteinek", melyet Pál apostol elítélt. A Biblia tisztán megmutatja, hogy "sem paráznák.... vagy tolvajok nem öröklik a Királyságot". Ráadásul Pál óva int minket hogy "társaságába keveredjünk" ilyen tisztátalan egyénekkel. Habár Pál elsődlegesen olyan keresztényekről beszélt, akik bűnbe estek, ez nem ok rá, hogy úgy következtessünk, hogy az ihletett bibliai alapelv nem alkalmazható a macskákkal való kapcsolatra. A tisztátalanságot elítéli Jehova, és az a tény, hogy Pál nem tett megkülönböztetést a társaságot illetően a macskákkal, kétség kívül bizonyítja, hogy a lojális keresztényeknek tartózkodniuk kell az ilyen állatokkal való kapcsolattól.

Nem vagyunk e hálásak ezért az Isten szervezetétől jövő új világosságért? Machkátlan testvérnő elmondta nekünk, hogy mióta megszabadult macskájától, nem foglalkozik annyit az almosdoboz tisztításával és jóval több ideje marad úttörő szolgálatra. Mirmur testvér így fejezte ezt ki: "Olyan hálás vagyok hogy isten megszabadított a macskatartás terhétől. Remélem, minden testvér megérti, hogyan használja fel a gonosz a macskákat megrontásunkra és hogy eltávolítson a prédikáló munkától." (Máté 24:14) Micsoda szép példái a hitnek! Mint Krisztus lojális követői gondolkodva ezen a dolgon örvendezhetünk, hogy Isten az új rendszerében minden, az egység építésére tett erőfeszítésünket megjutalmazza, melyet az ő szelleme által vezetett "hű és bértelmes rabszolgának" magunkat lojálisan alávetve tettünk.

(Számomra) ismeretlen szerző műve, angolból fordítva.