Hol szolgálja Istent a "nagy sokaság"?

6. A teljes templom (naos') volt az, amit 46 évig építettek

Az Őrtorony itt nyilván János 2:19, 20-ra utal. Jézus ezekben a versekben saját testét egy szentélyhez hasonlítja, és azt mondja a zsidóknak: "Bontsátok le ezt a templomot (naos), és én három nap alatt felállítom."Azok pedig így feleltek: "Negyvenhat évig épült ez a templom (naos), és te három nap alatt felállítod?" A zsidók természetesen vagy tévedésből, vagy gáncsoskodásból azt gondolták, hogy Jézus a Heródes által újjáépített szó szerinti templomról beszél. Josephus Flavius a Zsidók történetében beszámol arról, hogy a heródesi templom szentélyét másfél évig építették, az udvarokat pedig további nyolc évig (Zsidók története, XV. könyv, 11. fej., 5-6. bek.). Ezért az Őrtorony Társulat kiadványai (az Insight on the Scriptures (Éleslátás az Írásokból, 2. köt. 1079. old.), és az Aid To Bible Understanding (Segítség a Biblia megértéséhez, 1584. old.) alábbi megfigyelést teszik:

Amikor i.e. 30-ban bizonyos zsidók Jézushoz közelítettek, mondván: "Negyvenhat évig épült ez a templom" (János 2:20), ezek a zsidók nyilvánvalóan arról a munkáról beszéltek, ami az udvarokban folyt, azok felépüléséig.

Noha az igaz lehet, hogy az első másfél év után folytatódó munka, mely akkor is tartott, amikor Jézus elmondta a János 2:19-ben feljegyzett szavait, jórészt magába foglalja az összes külső udvart és az épületeket, ez önmagában nem bizonyítja, hogy a naos ebben az esetben többre kell, hogy utaljon, mint a szentély. Bizonyára, legalább az egyik ok az volt, amiért a zsidók a naos kifejezést használták a hieron helyett, hogy Jézust idézték, aki a kifejezést jelképesen saját teste leírására alkalmazta.

A szentély szerkezeti szempontból kétségtelenül befejezett és használható állapotban volt másfél év múltán, azonban Josephus írásai azt is jelzik, hogy ez a szerkezet befejezetlen maradt egészen annak rómaiak általi, i.sz. 70-es lerombolásáig. A The Interpreters Dictionary of the Bible (Abingdon Press, 1962-es kiadás) című bibliai szótár az 551-52. oldalon a következőket jegyzi meg a Heródes által újjáépített templommal kapcsolatban:

Az újjáépítési munka Heródes uralkodásának tizennyolcadik évében (i.e. 20/19) kezdődött. Heródes úgy gondolta - Josephus szerint -, hogy Salamon temploma 120 könyök magas volt (lásd 2Krónika 3:4); annak utóda pedig csak fele olyan magas; Heródes orvosolni akarta a hiányosságot és helyreállítani a hajdani dicsőséget (Zsidók története, XV. könyv, 11. fej., 1. bek.)
A régi alapokat eltávolították és újakat fektettek le. Az új épület 100 könyök hosszú és ugyanilyen magas volt. Egy szerkezeti nehézség meghiúsította a teljes 120 könyöknyi magasság elérését.
A Zsidók történetében (XX. könyv, 9. fej., 7. bek.) azt olvassuk, hogy a templom épületének környéke (hieron) II. Agrippa idején nyert "befejezést" Albinus helytartósága alatt, kb. 63-ban.
Később Agrippa pénzt gyűjtött a szentély-épület 20 könyökkel való megnöveléséhez, hogy a feltételezett salamoni magasságot elérje, azonban a háború közbeszólt mielőtt ez a munka elkezdődhetett volna (Zsidó háborúk, V. könyv, 1. fej., 5. bek.).

Josephus Zsidók története című munkája erre vonatkozólag a következőt mondja a XV. könyv, 11. fej., 3. bekezdésében (William Whiston, A. M. fordításában a The Life And Works of Flavius Josephus című kötetben; Holt, Rinehart és Whiston kiadása, New York):

Heródes tehát elhordatta a régi alapokat és másikat fektetett le, és azokra felépítette a templomot, melynek hossza száz könyök, és magasságához hozzátett még húsz könyököt, ami összedőlt, amikor az alapok megsüllyedtek, és ez a rész volt az, amit Nero idejében újra szándékoztunk emelni.

Az Éleslátás... című könyv 1. köt. 382. oldala szerint (angolban) Néró császár i.sz. 54 és 68 között uralkodott.)

Josephus még hozzátesz valamit ehhez a Zsidó háborúk V. könyv, 1. fej. 5. bekezdésében. Az anyagiakat, amit a szentély újjáépítéséhez összegyűjtöttek, annak tervezett magasítása helyett Gischala-i János a háborús erőfeszítések támogatására használta fel. Josephus ezt írja (Whiston fordításában):

Sőt, János visszaélt a megszentelt eszközökkel, és háborús szerkezeteinek megalkotására használta fel azokat; a papok és a nép egykor elhatározta, hogy a templomot alátámasztják, és a szent házat húsz könyökkel magasabbra emelik; Agrippa király hatalmas költséggel és igen nagy fáradsággal hozatott oda olyan anyagokat, melyek a célnak megfelelőek voltak, csodálatos külsejő szálfákat

A Zsidó háborúk e részének egy lábjegyzete Whiston fordításában a következőt mondja:

Ez a faanyag - amint látjuk - a szent háznak azzal a százon felüli plusz húsz könyöknyivel való újjáépítésére volt szánva, ami néhány évvel korábban leomlott.

Ez a bizonyíték azt mutatja, hogy a szentély még nagyon is "az épületben" volt, amikor a zsidók a János 2:20-ban feljegyzett szavakat Jézushoz intézték. Mivel úgy tőnik, hogy a szentélyt sosem sikerült a tervezett 120 könyök magasságúra emelni, nagyon is lehetséges, hogy abban az időben még "építés alatt" állt (akár betű szerint, akár a várható bekövetkezés értelmében). Nem ismerjük a részleteit annak a Josephus által leírt süllyedési folyamatnak, amelyen a szentélynek ez a legfelső része keresztülment, illetve azt az időtartamot, amely alatt ez bekövetkezett. Ez azonban igenis egy fokozatos rosszabbodás lehetett, mely röviddel a szentély építése után kezdődött és éveken át tartott. A templomépítők imétlődő erőfeszítéseket tehettek a hibás épületek alátámasztására és megvédésére, mielőtt ezeket a próbálkozásokat feladták és megkezdték a ledőlt épületrészek eltávolításának, és pótlásának megtervezését. Ha így állt a helyzet, akkor érthető, hogy miért hivatkozhattak a zsidók kifejezetten a szentélyre, amikor azt mondták, hogy a naos 46 évig épült. (Sok fordító valóban a "szentély" szót használja e vers visszaadásakor. Lásd például a Goodsped és Smith által fordított The Jerusalem Bible, An American Translation-t, a Young's Literal Translation-t, vagy a Moffatt és Lenski készítette fordításokat). Amint azt helyesen leírták, karbantartási (s talán díszítő, szépítő jellegű) munkát nagyon is végezhettek 46 éven keresztül a szentélyen.

Ez a magyarázat segítségünkre lehet a János 2:20 megértésében, ha annak valóban a régebbi és újabb keletű fordítások által is hordozott jelentése van, azaz az építkezés még folyamatban volt. (A Berkeley Version című bibliafordítás határozottan ezt az értelmet adja vissza a vers fordításakor: "Ez a templom negyvenhat évig épült."). Néhány tudós azonban elfogadhatatlannak találja az eredeti görög szöveg ilyen tolmácsolását. B. F. Wescott (aki az Új Világ Fordítás alapjául szolgáló görög alapszöveg összeállításában segédkezett) és Leon Morris inkább úgy érezte, hogy a zsidók a munka befejezett állapotára utaltak, és hogy e szavak elhangzásakor már nem zajlott az építkezés. (Ez nem azt jelenti, hogy a munka ebben az időszakban már teljesen befejeződött. Mint azt korábban megjegyeztük, Josephus a Zsidók története XX.. könyv, 9. fej. 7. bekezdés 219. cikkelyében arról számol be, hogy ez Albinus helytartóságának idejéig (i.sz. 62-64.) nem történt meg. Természetesen, a szentély legfelső részének tervezett újjáépítése sosem fejeződött be.). Így ők úgy érezték, hogy a görög szöveg pontos fordítása azt az értelmet hordozhatja, hogy "a zsidók megkérdezték Jézust, hogyan építheti fel három nap alatt a templom épületét, amely negyvenhat éve áll fenn.". (Lásd Harold W. Hoehner Chronological Aspects of the Life of Christ című könyvét a 42. oldalon (angolban), kiadta: Zondervan Publishing House, Grand Rapids, Michigan, 1977).

Jack Finegan könyve, a The Handbook of Biblical Chronology (Princeton University Press, 1964) című bibliai kézikönyv a 279. oldalon az alábbi nézetet fejtegeti:

Lehet, hogy (az oikodomethe), amely múlt idejű, kijelentő módú, szenvedű alakban lévű szó szó szerinti ("építtetett") jelentése nem egy olyan építkezésre utal,mely még zajlik - miként az negyvenhat évig történt -, hanem olyanra, amely régóta befejeződött, s így azt lehet mondani, hogy az építkezés negyvenhat évig tartott. Valójában ebben az értelemben kérdezték a zsidók Jézust: "Hogyan vagy képes felépíteni három nap alatt egy templomot, amelynek az építése negyvenhat évig tartott?".

Ha ez volt a zsidók Jézushoz intézett szavainak az értelme, az nyilvánvaló, hogy amikor a naos-ra utaltak, semmi többre nem gondolhattak, mint a templomépület szentélybelsőjére. Ha a papok ugyanabban az időben kezdték építeni a naos-t, mint Heródes a hieron épületét, akkor a szentély kétségtelenül negyvenhat évig állt, s így a zsidók ismét tökéletesen pontosak lehettek Jézushoz intézett kérdésükkel, hogy ti. hogyan fog építeni mindössze három nap alatt egy olyan épületet, melyet negyvenhat évig tartott felállítani. A The Handbook of Biblical Chronology ugyanezt a megfigyelést teszi a 279-80. oldalon:

Ebben az összefüggésben azt is megjegyezhetjük, hogy a négy evangéliumban tiszta és világos különbségtételt találunk a (naos) és a (hieron) között. Ez a beszámoló (János 2:20-ban) tehát kimondottan a templom épületére lehet jellemző.
[kiemelés tőlem]

A valóságban azonban kevéssé számít az, hogy az evangélium szélesebb értelemben használja-e, vagy sem a naos szót; a Társulat ezt a kifejezést szeretné használni (tekintettel a Jelenések 7:15-re vonatkozó magyarázatukra, amelyben egy földi "nagy sokaság" szolgál a szellemi templom külső udvarában). Ami a lényeg, hogy hogyan használja János apostol ezt a kifejezést Jelenések könyvében, és milyen írásszerinti alapon lehet azt mondani, hogy ott 'a pogányok egy földi udvaráról' van szó.

Egyértelműen látszik, hogy János a Jelenések könyvében a templom legbelsőbb részére, annak a mennyei szentélyre utaló jelképes alkalmazásában, végig a naos szót használja. Ahogyan a The New International Dictionary of New Testament Theology (3. köt., 784. old.) című teológiai szótár 1986-os kiadása megjegyzi: "A Jelenések könyve a mennyei templomról gyakorta nyilvánvalóan Zsolt 11:4 alapján beszél.(Jelenések 7:15; 11:9; 14:15kk.; 15:5-8; 16:1, 17)". A Társulat saját Jelenések-magyarázatainak egyike, a Then Is Finished the Mystery of God, Jelenések 11:2 tárgyalásakor a következőt állapítja meg a 260. oldalon:

A templom-szentély, illetve naos a templom területének csak egy részét foglalja el.

Noha ez a vers nem olyan világosan említi a templom fekvését, mint Jelenések könyve számos egyéb beszámolója, a Társulat saját kiadványa elismeri, hogy János itt ezt a kifejezést egyedül a szentélyre való utalásként használja, nem pedig a pogányok legkülső udvarára, ahol úgymond a "nagy sokaság" szolgál. Ez eggyel több ok volt arra, hogy a Vezető testület úgy érezze, szükséges lenne naprakész magyarázatot kiadni Jelenések könyvéről. Jelenések könyvének ez a legutóbbi magyarázata nem mutat rá a vers értelmezésekor - mint azt a megelőző tette -, hogy Jelenések 11:2-ben a naos a használatos kifejezés. Azért lehetne zavaró, ha ezt megtenné, mert ebben a szövegben tisztán látható, hogy János beszámolójában csupán a szentélyre használja a kifejezést, és nem a templom teljes területére.

WT 1972.12.01.
4. ábra: A templom részei az Őrtorony 1972. dec. 1-jei számában

Ami ezt a szöveget még inkább nyugtalanítóvá teszi a Társulat számára, az az, hogy ez a vers a pogányok udvarát szintén jelképes, vagy szimbólikus értelemben használja, s ez az egyetlen vers Jelenések könyvében, amely viszonylag egyértelműen és közvetlen módon így tesz. Az Új Világ Fordítás-ban ez nem fedezhető fel olyan könnyen, mert az a "nemzetek" szót használja a pogányok helyett, olyan más fordításokban azonban könnyebb észrevenni, mint a James Moffatt-féle, a King James Version, és a The New English Bible (NEB).

A kép szövege:

Ez a csodálatos látomás a nemzetközi "nagy sokaságot" mutatja be, amint Jehovának szolgálnak az ő templomában, azaz, a szellemi izraeliták közé nem tartozók számára fenntartott földi udvarokban; miként az a "pogányok udvarában" történt.
Őrtorony, 1972. december 1., 722. oldal

[A bal alsó kép a nagy sokaság helyét jelzi, a jobb alsó az oltárét a szolgáló papokkal, míg a jobb felső a belső szentélyt a frigyládával.]

Az Őrtorony Társulat elképzelése "Jehova templomi elrendezéséről" (Jehovah's Temple Arrangement). Érdemes megfigyelni, hogy a pogányok udvarát úgy ábrázolja, mint olyan helyet, ahol Isten boldog imádói éjjel és nappal szent szolgálatot mutatnak be. Ez éles ellentétben áll azzal, ahogyan a Biblia (Jelenések 11:2) az elnyomás időszakának jelképéül használja ezt az udvart, mely elnyomás azok részéről támad, akik nem számláltattak az igaz imádók közé.

A NEB a következőképpen adja vissza ezt a verset:

De ne tégy semmit a templom külső udvarával; ne mérd meg azt; átadatott az a pogányoknak, és lábbal fogják taposni a Szent Várost negyvenkét hónapig.

Az általánosan elismert a bibliatudósok részéről, hogy az Új Világ fordítás-ban az itt "templomszentélyen (naos) kívül" lévőként említett udvarnak egy földi udvarra kell utalnia, mivel az valószínűtlennek tűnik, hogy a szent város egy ilyenfajta pogányok vagy nemzetek általi taposása a mennyben történt volna. Az azonban meglehetősen egyértelmő, hogy azok, akik ezt az udvart uralják, az igaz imádat elnyomói, nem pedig támogatói. Albert Barnes, egy olyan bibliatudós, akire az Őrtorony-kiadványok mérvadóként hivatkoztak (lásd pl. Az Őrtorony 1983. május 1-jei számát a 3. oldalon, angolban), a következő magyarázatot fűzi a Jelenések 11:2-höz a Barne's Notes on the New Testament (Kregel Publications, Grand Rapids, Michigan 49501, 10. kiadás, 1978) című bibliamagyarázat 1643. oldalán:

Kétségtelenül utalás történik itt a "pogányok udvarára", vagy ahogyan azt a zsidók maguk között nevezték - a templom külső udvara, amelybe a pogányok beléphettek és amelyen belül számukra a mozgás nem volt engedélyezett? Azok számának becslésekor, akik héber fogalmak szerint Isten igaz imádói voltak, csak azokat lehetne figyelembe venni, akiknek kiváltságuk volt a belső udvarba és az oltárhoz belépni. Egy ilyen becslés készítésekor azonban mellőzni kell azokat, akik nem mehettek beljebb annál az udvarnál; vagyis nem számíthatóak magától értetődően azokhoz, akiket mint Isten embereit elismertek? Nem úgy vették birtokba azt (az udvart- a ford.), mint Isten emberei, hanem mint akik az igaz egyházon kívül álltak?

Ugyanerről a versről szólva, a Tyndale New Testament Commentaries (William B. Eerdmans Publishing, Grand Rapids, Michigan, 7. kiadás, 1979. április) című kommentárban Leon Morris Jelenések könyvéről szóló magyarázata 146. oldalán megjegyzi, hogy:

János hasonlatának kiindulópontja a jeruzsálemi templom, ahol a külső udvart a pogányok használhatták, a belső udvart azonban, a szentélyt is beleértve, csak a zsidók. A látomásban az egyház - az igazi Izrael - a szentély. Noha az egyház lerombolása nem volt engedélyezve a pogányok számára, annak meghatározott idejű sanyargatására lehetőségük volt.

R.C.H. Lenski Jelenések könyvéhez fűzött magyarázatában (The Interpretation of St. John's Revelation, Augsburg Publishing House, Minneapolis, Minnesota, copyright 1943 és 1963) ugyanazzal a kifejezéssel magyarázza Jelenések 11:2-t a 330. oldalon:

A külső udvar, ami a zsidó templomban a pogányoké, mindazt jelképezi, ami istentelen és amit a világ jelent! Ez "kívül" van, János "kihagyja", elutasítja azt, mint szentségtelent, nem méri meg; mint Szentély-ét,(az egyház) egyetlen részletének határait sem jelöli be. Azt "a nemzeteknek adták", akikhez tartozik, akik szabadon belépnek ebbe az udvarba. Át kell adatnia "a nemzeteknek", mindazoknak, akik az egyházon kívül vannak, akik mint imádók nem lehetnek elfogadottak Isten és Jézus oltáránál.

Ugyanezt az alapvető versértelmezést tanítja az Őrtorony Társulat 1930-as kiadványa, J.F. Rutherford: Light (Világosság) című műve. E kétkötetes munka első könyve a 189. oldal első bekezdésében ezt mondja:

Az utasítás nem a templom külső udvarának lemérésére vonatkozott, hanem annak "kihagyására" (Roth.), mivel ez szimbolizálja azokat, akik csupán állítják, hogy Isten gyermekei, valójában azonban nem azok. Azok, akik csupán színlelik, hogy az Úr követői, úgy vannak bemutatva, mint akik az udvaron vannak és kihagyott állapotban.

Tekintet nélkül arra, hogy a kommentárok pontosak-e ezen versek értelmezését illetőleg, vagy sem, néhány dolog világosan látható:

Jel 11:2 a KSF-ban
5. ábra: A Jelenések 11:2 a Királyság Sorközi Fordításban
[A fenti aláhúzott rész a Sorközi Fordításban a következőket mondja: "És az udvar, amelyik az isteni lakhelyen (naou) kívül van" (Jelenések 11:2)]
  1. János a naos-kifejezést csak a templom belső részére utalva használja, mivel az udvarról úgy szól, mint ami "a templomszentélyen (naos) kívül" van: Jóllehet Jelenések 11:1, 2 a legközvetlenebb versek Jelenések könyvében, ahol ez a kifejezés szerepel a Jelenések 7:15-beli "nagy sokasággal" kapcsolatosan, a Társulat teljesen figyelmen kívül hagyja - és abszolút elleplezi a Jelenések-ről szóló legkésőbbi kommentárokban - az egyszerűen nyilvánvaló, hogy János a naos kifejezést csupán a szentélyre való hivatkozásában használja.
  2. A templom külső udvarát az igaz imádat elnyomása egy időszakának ábrázolására szokásos alkalmazni, mert azok, akik elfoglalják azt, "tiporni fogják a szent várost". Aligha tekinthető olyan helynek, ahol az igaz imádók egy "nagy sokasága" örömteli, szent szolgálatot végez éjjel és nappal.
  3. Azok, akik ezt az udvart birtokba veszik, nyilvánvalóan nem számíthatók az igaz imádók közé, mivel János "kihagyott"-nak, illetve elvetettnek nevezi ezt az udvart, s nem méri meg, hogy kitalálja, hány imádó van abban, nem úgy mint az első versben, ahol is a szentély megméréséről beszél.

Tehát, a Biblia jelképrendszerében a pogányok udvara az igaz imádók elnyomása egy időszakának ábrázolására használatos; azok által történő elnyomás ábrázolására, akik nem számláltatnak Isten emberei közé. Az Őrtorony Társulat által kreált jelképrendszerben ez egy olyan hely ábrázolására használatos, ahol Isten boldog imádói szent szolgálatot végeznek Neki éjjel és nappal, és ahol "nem fognak éhezni többé" 'És az Isten letöröl minden könnyet a szemükről.' (Jelenések 7:16, 17). Ez a "hozzátétel" egy nyilvánvaló esete, az Írások kispekulált értelmezése, mely figyelmen kívül hagyja, illetve "elveszi" azt, amit azok valójában tanítanak. Tisztában voltam a Biblia ilyen dolgokkal kapcsolatos figyelmeztetésével (Jelenések 22.18, 19), s ez egyéb hasonló tényezőkkel együtt segített nekem meghozni azt a nehéz döntést, hogy 1981 februárjában elhagyom a Bételt. Éreztem, hogy nincs más választásom, mióta tudtam, hogy értelmes módon nem tudok részese lenni az Írások által valójában tanított - de ilyen módon elferdített - értelmezések érvényre juttatásának.

Ki is ezek után a Jelenések 7:9 "nagy sokasága" A Társulat The Finished Mystery (Beteljesült Titok) című kiadványában mint olyanokat határozza meg őket, akik a Jelenések 19:1 által említett mennyei "nagy sokasággal" megegyezőek (lásd az 1924-es kiadás 289. oldalán, angolban). Úgy tűnik, hogy nagy mennyiségű olyan bizonyíték létezik, amely erre a következtetésre vezet. Néhány kézikönyv meglehetősen sok olyan mennyben lévőkre vonatkozó írásszövegre utal, amelyek a "nagy sokaságra" hivatkoznak. Ezen írásszövegek némelyikét a következő oldalon lévő táblázat tartalmazza.

Hol található a nagy sokaság?

Versek
a nagy sokaságról
Összehasonlító versek
Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből Jel 7:9 Jel 5:9,10
A trón előtt* Jel 7:9 Jel 1:4; 4:5, 6, 10; 7:11; 8:3; 9:13; 11:16; 14:3
A bárány előtt Jel 7:9 Jel 5:8
Fehér köntösbe öltöztetve Jel 7:9 Jel 3:4,18; 4:4; 6:11
A nagy sokaság a megmentést Istennek tulajdonítja Jel 7:10 Jel 19:1
Megmosták köntösüket és megfehérítették a Bárány vérében Jel 7:14 1Pét 1:2, 18, 19; 1Kor 6:11; Jel 22:14; 1Ján 1:7; Ef 2:13

Ezek azonban csak részét képezik azon versek tucatjainak, melyekben a "nagy sokasághoz" kapcsolódó jellegzetességek összetartoznak a Jézus Krisztussal együtt mennyei lakhelynek örvendők jellegzetességeivel. Ezért némelyekben felvetődött, hogy a 144000 és a nagy sokaság valójában ugyanaz a csoport.

*A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! című könyv a 123. oldalon kijelenti, hogy "az "előttnek" fordított görög szó (enopion) betű szerint azt jelenti: 'a tekintete előtt' és gyakran használják ezt földi emberekkel kapcsolatban, akik Jehova "előtt" vagy Jehova "szeme előtt" vannak (1Timótheus 5:21; 2Timótheus 2:14; Róma 14:22; Galata 1:20). A "beleértés" azután oda vezet, hogy Máté 25:32, amely minden nemzet összegyűjtéséről beszél az Emberfia "elé", valahogy támogatja ezt. A "mielőtt"-nek fordított görög szó azonban ebben a szövegben az emprosthen, nem pedig az enopion. (A könyv a 123. oldal alján lévő lábjegyzetben közvetve elismeri, hogy a görög szó használata itt az "ő előtte" szó szerinti jelentést engedi meg, nem pedig a "tekintete előtt"-et). Ahelyett, hogy valahol máshol keresnénk példákat arra, hogy az enopion ("előtt") szót hogyan használják, sokkal logikusabbnak és tudományosabbnak tűnne azt megnézni, hogy hogyan áll az a szövegkörnyezetben, vagyis magában Jelenések könyvében. Mint azt a fenti táblázatban bemutattuk, az enopion ("tekintete előtt") következetesen és ismételten a mennyben lévő dolgokra és személyekre használatos (gyakorta úgy, mint "trón előtt"). - Jelenések 1:4; 4:5, 6, 10; 7:11; 8:3; 9:13; 11:16; 14:3.

The Finished Mistery
6. ábra: Az Őrtorony Társulat The Finished Mystery (A beteljesült titok) című 1924-es kiadványa 289. oldalán úgy azonosítja a Jel 7:9 "nagy sokaságát", mint a Jel 19:1-ben leírt mennyei "nagy sokasággal" teljesen megegyezőt.

A 144 000-es szám valószínűtlensége a "szellemi izraeliták", illetve a keresztény gyülekezet tagjainak egy szó szerinti számára vonatkozóan abban az összefüggésben látható igazán, amelyben ez a szám először a Jelenések 7:4-8 - ban szerepel. A 144 000-es szám először mint a tizenkettő tizenkétezerszeres szorzata jelenik meg. Mindegyik ilyen tizenkétezres embercsoport Izrael egy-egy törzséből származónak számított. Rámutatva arra, hogy itt nem a törzsek megszokott listájáról van szó, és hogy Jakab a Jakab 1:1-ben található "szétszórtan lévő tizenkét törzsnek" - kifejezéssel felkent keresztényekre utal, a Társulat a Jelenések... című könyv 117-118. oldalán azt igyekszik bemutatni, hogy ez nem a szó szerinti Izraelre vonatkozik:

Nem vonatkozhat ez az utalás a betű szerinti testi Izraelre? Nem, mert a Jelenések 7:4-8. verse eltér a szokásos törzsi felsorolástól (4Mózes 1:17, 47).
A keresztény gyülekezet 'kiválasztott fajta, királyi papság, szent nemzet' (1Péter 2:9). A természetes Izrael helyébe lépve, mint Isten nemzete, új Izraellé lettek, vagyis 'valóban "Izrael"-lé' (Róma 9:6-8; Máté 21:43). Ezért nagyon is helyénvaló volt Jézus féltestvére, Jakab részéről, hogy pásztori levelét a "szétszórt tizenkét törzsnek" címezte, más szóval a felkent keresztények világraszóló gyülekezetének, amelynek idővel 144000 tagból kellett állnia (Jakab 1:1).

Annak kimutatásában azonban, hogy a Jelenések 7:4-8 - ban lévő 144 000-re vonatkozó magyarázatokban nem "vonatkozhat ez az utalás a betű szerinti testi Izraelre" a Társulat elismeri, hogy ezt jelképes vagy átvitt értelemben kell venni. Azoknak, akik azt hiszik, hogy ez a keresztények egy soknemzetiségű csoportjára vonatkozik és nem a természetes Izraelre, nincs más választásuk, el kell ismerniük ezt, mivel Júdának, Rúbennek, Gádnak, Ásernek, stb. egyszerűen nincs keresztény megfelelője. Azonban, ha ez a tizenkét törzsből való tizenkétezer átvitt értelmű vagy jelképes elem, egyedül az látszik logikusnak, hogy az összegük (144 000) szintén jelképes és szimbolikus. [4]

Személyes bibliatanulmányozásunk bármilyen elhatározásai indítanak is minket a "nagy sokaság" és a 144 000 azonosítására, mindig körültekintőnek kell lennünk, hogy a Biblia maga beszélhessen önmagáról. Nem szabad, hogy előre kialakított véleményünk okán jussunk el erőltetett értelmezésekhez, melyek valójában elferdítik a Biblia tanításait, ahogyan ez az Őrtorony Társulatnál is történt. A könyv (Jelenések) befejező része nagy áldásokról biztosítja azokat a hűségeseket, akik Isten Szavával megfelelően bánnak. Azoknak azonban, akik hozzátesznek vagy elvesznek belőle, a legsúlyosabb következményeket ígéri - Jelenések 22:18, 19.

<<< Vissza a tartalomjegyzékhez Tovább >>>