Az egyház molesztálásokkal kapcsolatos eljárásmódja hibás

Kizárt tagok állítják, hogy Jehova Tanúi molesztálásokkal kapcsolatos eljárásmódja elrejti a bűnöket

William Bowen mindig buzgó Jehova Tanújának tekintette magát. Gyermekként úgy érezte kötelessége ajtóról ajtóra járni az egyház folyóiratával, Az Őrtoronnyal. Később, mint kentucky-i gyülekezetének vénje - mondja - kötelességének érezte tájékoztatni az egyház hivatalnokait, hogy egy vén társa egy gyermeket molesztált. De amikor Mr. Bowen kapcsolatba lépett az egyház Brooklyni főhadiszállásával, visszautasították - mondja. Csalódva az egyház tátlensége miatt és a bizalmi kikötések miatt melyek megakadályozták, hogy megossza másokkal az információt, Mr. Bowen lemondott véni tisztségéről 2000 decemberben. Egy évvel később létrehozott egy csoportot az egyházában történő gyermekmolesztálások megfigyelésére.

Később, a múlt hónapban a 44 éves Bowent kiközösítették az egyházból. Zárt ajtók és a belátást megakadályozó műanyag zsákokkal letakart ablakok mögött három egyházi vén találkozott az egyház Királyság-termében, Draffeville-ben (Kentucky, USA) és bűnösnek találták őt "megoszlás okozásában". Az ítélet "kiközösítés" volt, teljes elkerülés. Az elmúlt három hónapban négy másik személyt zártak ki Jehova Tanúi közül, miután megvádolták őket amiatt, hogy leleplezték a tagok általi szexuális gyermekmolesztálásokat. Mr. Bowen és az egyház szexuális visszaélésekkel kapcsolatos eljárásának más kritizálóinak kiűzése része a közös erőfeszítéseknek, hogy az ilyen bántalmazások ne keltsenek feltűnést.

A kizárt Tanúk elmondják, hogy az egyház eljárásmódja és kultúrája hozzájárulnak a bántalmazás eltitkolásához. A vének egy csoportja, mindannyian férfiak, titokban találkoznak minden eset megvizsgálására, egy olyan eljárás, mint a kritizálói mondják, mely megakadályozza, hogy a tagok megtudják, hogy egy molesztáló van köreikben. A vád bizonyítására a gyermeknek tanúkat kell felmutatnia az incidensre - ez egy olyan feltétel, amelynek gyakorlatilag lehetetlen eleget tenni.

"Ez tanúsítja a világ számára, hogyan bánnak Jehova Tanúi a molesztálást átélőkkel és azokkal, akik védelmezni próbálják őket." - mondja Bowen. "Elhallgattatják őket a kiközösítéssel való fenyegetéssel."

J.R. Brown az egyház főhadiszállása - Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat, Brooklyn, New York - közönségszolgálati irodájának igazgatója elmondta, hogy az egyháznak példás eljárásmódja van a szexuális visszaélések kezelésére, mely bibliai mértékeken alapul, és széles körben ismertetve van az egyház folyóirataiban. "Mi nem mondjuk azt, hogy mindenkit helyesen kezelünk, és véneink mindentudók és tökéletesek." - mondja Mr. Brown, aki elutasítja, hogy az eljárás egyes eseteit - beleértve Bowenét - kommentálja. "De ha mondjuk azt szeretné tudni, mi az eljárásmódunk a szervezetünk erkölcsileg tisztán tartására, arra bárki más ügye(énél?) jobban megfelel."

Miközben a Római Katolikus Egyházat elnyeli saját szexuális bántalmazási botránya, hasonló ügyek kezdik fertőzni a Jehova Tanúi szektát, melynek egy millió tagja van az USA-ban, és hat millió a világon.

De a botrány jellege [shape] nagyban eltér a Katolikus egyházétól, ahol a molesztálással vádolt emberek többsége pap és az áldozatok többsége fiú és fiatal férfi. Jehova Tanúinál, ahol a gyülekezetek gyakran nagy családokból állnak és a gyülekezeti véneket a laikusok közül választják, a vádlottak egy része vén, de a többség gyülekezeti tag. Az áldozatok, akik előlépnek többnyire lányok vagy fiatal asszonyok, és sok vád vérfertőzést foglal magába. A Jehova Tanúi közti molesztálások vizsgálata széleskörű. Az egyházat nemrég nyolc sértett indított négy pert a molesztálásokkal kapcsolatban, az egyiket júliusban, Minnesotában tárgyalták. Mr. Bowen elmondta, hogy az áldozatokat támogató csoportja a "Silentlambs" [hallgató bárányok] több mint 5000 [ötezer] Tanú beszámolóját gyűjtötte össze azt illetően, hogy az egyház rosszul kezeli a gyermekek szexuális molesztálását.

Az egyháznak van egy adatbázisa azokról a tagokról és a vele kapcsolatban lévőkről, akik bűnösnek találtattak gyermekmolesztálásban. Mr. Bowen elmondta, hogy egyházi forrásból tudja, hogy ez az adatbázis több mint 23 000 [huszonháromezer] ember nevét tartalmazza az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában. Az egyház azt mondja, ez a szám "jóval alacsonyabb", de nem akarják megmondani, mennyi. Az egyháznak szilárd keretei vannak a szexuális visszaélési ügyek kezelésére. A tagnak, aki visszaéléssel gyanúsított, ajánlott, ha először a vénekhez megy, akiket szellemi és erkölcsi vezetőknek tekintenek, akikhez a tagok személyes problémáikkal fordulhatnak. Mr. Brown elmondta, hogy az egyház jogi osztálya ajánlotta, hogy a vének kövessék a [tag]államnak a törvényét ha előírja a jelentést, és ha a gyermek veszélyeztetett helyzetűnek tűnik.

A vének azok, akik ítélkeznek, ha valakit bűnnel vádolnak meg, mint a gyermekmolesztálás. Ha a molesztáló bevallja és megbocsátanak, csak egy bejelentés hangzik el a gyülekezetben, hogy a személyt fegyelmezésben részesítették Az okot nem jelentik be. Ámde a vének jelentik a személy nevét a főhadiszállásra, ahol beteszik az adatbázisba és eltiltják a felelősségteljes pozícióban való szolgálattól.

"Ha a személy szépen tud sírni, nincs visszahatása és senki a véneken kívül soha nem tudja meg." mondja Jean Kraus, aki elmondta, hogy évekkel ezelőtt elment Queens-i gyülekezete véneihez, hogy megvádolja egykori férjét lányuk molesztálásával. Elmondja, hogy a ő [a volt férj] bevallotta, megfeddték, és még mindig aktív Tanú. "Azt mondták nekem, hogy ő nem bűnös ember, hogy ő gyenge volt".

Az egyház szóvivője, Mr. Brown elmondta: " Az ilyen bírói meghallgatást úgy tekintjük, mint lelkészi pásztori munkánk kiterjesztését. Más szavakkal, azért vagyunk ott, hogy megmentsük a személy lelkét. Ezekben az ügyekben nem válunk [we are not going to be] megtorlóvá, mert ezek a mi testvéreink, és reméljük, hogy megváltozhatnak."

Ha a vádlott tagadja az állítást, az áldozat tanúsága egymagában nem elegendő, hacsak nem hoz legalább még egy szemtanút a cselekményre. Az egyház azt mondja, hogy eljárása a szentírás rendelkezésén alapul az 5Móz 19:15-ön, mely azt mondja, hogy két vagy három tanú szükséges egy személy bűnösségének bizonyításához.

Heidi Meyer, egy harmadik generációs Jehova Tanúja Annadale-ban (Minnesota) elmondta, hogy a vénekhez ment 1994-ben, amikor 15 éves volt, hogy elmondja, 10 és 13 éves kora közt ismétlődően molesztálta egy nyolc évvel idősebb Tanú társuk, egy barátjának bátyja. Az egyetlen szemtanú a barát volt, aki egyszer látta, hogy a férfi megfogta a fenekét [a lányét] amint kiszállt a kocsiból.

A vének határozott kérdéseket tettek fel, amik kényelmetlenek voltak, mondja [a n]ő. Egy belső használatú Tanú dokumentum, az "Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra" alapján a véneknek el kell dönteni, melyik kategóriába tartozik a vád: "tisztátalanság" - egyszeri érintés a ruhán át, "önuralom elvesztése" - egyszeri érintés a ruha alatt, vagy többször felette, " vagy a legdurvább: "porneia - paráznaság"- közvetlen szexuális ingerlés vagy tevékenység mely orgazmust eredményez. Mindegyik esemény másféle büntetést von maga után, a legszigorúbb a porneiáért jár.

A vádlott férfi az bizonygatta, hogy Meyer kisasszony félreértette, mi történt. A vének elfogadták. "Szellemi vezetést vártam" - mondja Ms. Meyer" Azt vártam, hogy őszintén, komolyan próbálják megtalálni az igazságot, és megvédeni a gyülekezet többi részét az ilyen és hasonló dolgok bekövetkeztétől. És semmi ilyen nem történt." Ő, mint sok más állítólagos áldozat és rokonaik interjúkban elmondták, hogy a vének figyelmeztették őket, nehogy jelentsék a molesztálást vagy beszéljenek róla más tagokkal.

"Azt mondták, ha beszélek róla bárkivel, legyek óvatos, mert bírói bizottság elé kerülhetek pletykáért vagy rágalmazásért." mondja."Ha ők úgy vélik, hogy elkövettem azt a bűnt, ki lennék közösítve". Ms. Meyer elmondta, hogy évekkel később hallotta, hogy Amber Long, egy másik fiatal lány a gyülekezetben elment a szüleivel a vénekhez, hogy elmondja, hogy 12 éves korában ugyanaz a férfi molesztálta. Ms. Long, aki most 23 éves, elmondta, hogy ő és szülei levelet kaptak a Tanúktól, hogy "hagyják Jehova kezében". "Azt mondták, nem érezhetnénk neheztelést testvérünk iránt", mondta Ms Long. "Mivel nem volt két szemtanú, többet nem tehettek, mondták". Sem Ms. Long, sem Ms. Meyer nem aktív Tanúk már. Július 2-án mindketten feljelentést tettek a férfi, Derek Lindala (30) ellen molesztálás miatt, a helyi (South Haven, Minnesota) gyülekezet, és Jehova Tanúi főhadiszállása ellen. Mr. Lindala nem válaszolt üzenetünkre, hogy kommentálja az esetet.

Barbara Anderson (Tullahoma, Tennesse állam), elmondta, hogy amikor ő és férje az egyház főhadiszállásán éltek és dolgoztak Brooklynban az 1990-es években, megkérték hogy gyűjtsön információt a gyülekezetekben a gyermekmolesztálásokról. Mint elmondja, gyülekezeti vezetőktől panaszkodó levelek tucatjait kapta az ügyek kezelésével kapcsolatban. Számára ez leleplező volt. "Jehova Tanúi szeretik azt mondani, hogy mi vagyunk az egyik legbűnmentesebb szervezet" mondja Mrs. Anderson. "De minden probléma a vénekre van bízva és ők elhallgatják azokat". Elmondja, hogy a dokumentumok egy belső vitát indítottak az egyházi vezetők közt, és hogy ő akkor már nem volt tevékeny, 11 évi önkéntes munka után 1993-ban csüggedten elhagyta a főhadiszállást.

Carl A. Raschke, a vallási tudományok professzora a Denveri Egyetemen (University of Denver), aki írt Jehova Tanúiról, elmondta hogy a csoport nem különbözik a legtöbb elszigetelt vallástól, mely teológiai és erkölcsi tisztaságra törekszik.

"A csoportokban melyek nagy összetartozásra és belső növekedésre hajlamosak, nagyobb a szexuális bántalmazás és a vérfertőzés gyakorisága" - mondta Dr. Raschke. "Ez egy etnológiai tény. Amikor egy vallás teljesen szent vagy istenes próbál lenni, nem jut el annak beismerésére, hogy az emberek nem élnek a hit ideáljai szerint."

Július 25.én Mrs. Andersont kiközösítették. Egy héttel később férje, Joe aki korábban 42 [negyvenkét] évig vén volt, lett kizárva. "Elképzelhetetlen, hogy a vének vizsgáljanak ki egy gyilkossági vádat, hogy eldöntsék bűnös vagy ártatlan; így hát miért vizsgálnak gyermekmolesztálási vádakat?" - írta Mr. Anderson [a Bethel szolgálatról - a ford megj.] lemondó levelében. "Ez egyszerűen nem a mi szakterületünk. Isten szolgái vagyunk, nem rendőrség."

Laurie Goodstein cikke
New York Times országos (USA) kiadás, 2002. 08. 11.
(Ousted Members Contend Jehovah's Witnesses' Abuse Policy Hides Offenses)