A tárgyalótermi hazugság
és a vallás

Jehova Tanúi "teokratikus hadviselés" tantételének elemzése

Bevezetés

A becsületesség a nyugati társadalom egyik központi értéke, és annyira fontos, hogy az amerikaiak 95%-a egyetért ezzel a kijelentéssel: "az iskola elsődleges célja, hogy becsületességre és az igazmondás fontosságára tanítson" (Johnson and Immerwhr, 1994, p. 24). A becsületesség szintén kritikus feltétele a bírósági eljárás megfelelő működésének, az egyik leggyakoribb akadálya az igazság megállapításának pedig a bírósági tanúk hazugsága. Schwelb bíró szavaival (1989, p.3): "ha a tanú eredményesen hazudik, Justicia szemének bekötése nem a tervezett jóindulatú célt szolgálja." Schwelb bíró kijelenti, hogy "több száz hamis esküvel vagy félrevezetéssel" találkozott az ügyvédként eltöltött harminc év során (1989, p.3). Úgy találta, hogy különösen gyakori a hazugság a családi ügyekben, és akkor, ha a leleplezetlen csalással a hazugok profitálhatnak kitalációjukból.

A hazugság más motivációit magukba foglaló ügyek nagyon összetettek, mint amikor a "csak az igazat és a teljes igazat" eskü megszegéseként meghatározott hazugság mély vallási meggyőződés következtében fordul elő. Még a leleplezett hazugság is megkívánja változatos dolgok kiértékelését, mint az úgynevezett ártatlan füllentés, az igazság kiterjesztése vagy előítélet okozta túlzás (Stewart, 1986, p. 84). A hazugság magába foglalja a "homályosan megfogalmazott" szavakat, mások saját előnyért való manipulálását is. (Wolk and Henley 1970, pp. 90-94, 232). A "csak az igazat és a teljes igazat" követelménye a bíróságon történelmileg alakult ki, elkerülendő a bírósági tanú problémáját, aki például őszintén állítja, hogy nem lopott munkaadójától, amikor elméjében úgy érti, hogy nem lopott tegnap, de a hallgatóság felé beleérti, hogy soha nem lopott, mert a "tegnap" nem kerül kimondásra. A teljes igazság az, hogy lopott munkaadójától a múltban (Bok, 1978).

<<< Vissza a tartalomjegyzékhez Tovább >>>