A tárgyalótermi hazugság
és a vallás

Jehova Tanúi "teokratikus hadviselés" tantételének elemzése

Az Ohio-i legfelsőbb bíróság szabálya
a vallási okból való hazugságra

A szerző szakértő tanúként szolgált egy ügyben, melyben a bíróság egyetértett a család igényével, hogy visszafordítsák a családtag végakaratát, Otterbein Dueslerét, aki hirtelen megváltoztatta végakaratát és teljes 338000$-os vagyonát a Watchtower Society-ra hagyta (Redman et.al., vs. WTBTS Appeals No. 91 WDO 71, Trial Number C-88-835). Duesler nem volt Tanú, és bizonyos elégedetlenséget mutatott élete során a Watchtowerrel kapcsolatban. A család azt állította, hogy azért hagyta pénzét a Watchtower Society-ra, mert azok meggyőzték őt, hogy ha nem teszi, elvesztheti örök életét. (W. Caughey, személyes beszélgetés 1991. febr. 3.)

A Wood Country-i fellebbviteli bíróság megváltoztatta ezt a döntést (Court of Appeals for Wood County, No 91-WD-07 Decided Aug. 14, 1992). A fellebbviteli bíróság előadta, hogy a szakértő tanúk "tanúsátétele arra enged következtetni, hogy (1) Walter Kobil ügyvéd egy hívő (2) az egyház teológiája bátorít a hamis tanúzásra az egyház védelmére (3) Kobil ügyvéd akarhatott hazudni az egyház védelmére és (4) ezáltal Kobil ügyvéd nem hitelt érdemlő. Evid. R. 610. visszautasította ezt a féle támadást a tanú hitelessége ellen. A bizonyíték elfogadása, ezáltal, tévedés. (11.o.) és "új perre van szükség" (A-19. o.) A fellebbviteli bíróság előadta, hogy ha az egyház arra tanítja tagjait, hogy hazudjanak vagy tartsák vissza az igazságot az egyház érdekeinek védelme érdekében, és ez a tény kiderült a bíróságon, ez egy visszafordítható tévedés.

A Wood Country fellebbviteli bíróság döntését fenntartotta az Ohioi legfelsőbb bíróság (Redman v. Watchtower Bible and Tract Soc. of Penn. 69 Ohio St.3d 98, 630 N.E.2nd 676 reh. denied, 69 Ohio St. 3d 1445 (1994) 632 N.E.2d 913) Az Ohioi legfelsőbb bíróság előadta, hogy " A tanúk hitnézetét illető kérdés [beleértve ha vallásuk tanítja tagjainak a hazugságot] nem egy további megengedhető módszer igazvoltuk tesztelésére" (Redman v. Watchtower, supra, p. 101). A bíróság kitért a teokratikus hadviselés tantétel létezésére is, habár a Watchtower authoritásai az ügyben elismerték ennek létezését, mint alább bemutatjuk majd. Másrészt, akkor, ez a szabály nyíltan védelmezi a hazugságot, ha az vallási okokból történik és és ha erre a tantételre figyelmeztet a bíróságon a szembenálló fél.

Az ügyben benne volt egy idős, mentálisan fogyatékos - határeset férfi, Otterbein Duesler, akinek érzelmi problémái is voltak. A család ügyvédje, Mr Caughey szerint Jehova Tanúi nem fogadták el tagként Mr. Dueslert, mivel viselkedése megszegte a Watchtower és mert úgy vélték, nem javítaná a Watchtower imázsát, ha a nyilvánosság előtt képviselné őket. A család Őszintén igyekezett személyesen segíteni őt, így kevésbé aggódtak hogy a Watchtowerre hagyja javait. Egy szóval: dühösek voltak és a Watchtower által kihasználtnak érezték magukat. (W. Caughey, personal interview, Feb. 3, 1991).

A család ügyvédje ismerte a teokratikus hadviselés tantételét saját kutatásaiból, és a szerzőt fogadta fel szakértő - tanúnak kérvénye megvitatásához. Elmagyarázta, hogy ellentétben a bíróság kívánalmaival, hogy "a teljes igazat és csakis az igazat" mondják, a Watchtower azt tanítja, hogy helyénvaló visszatartani az igazságot az olyanoktól, akikről úgy hiszik, hogy nem jogosultak megismerni az, különösen azoktól, akik a világ Sátán-birtokolta rendszerének részei, amibe beleértenek minden Watchtower ellenfelet, minden egyházat, és a világi kormányzatokat, beleértve a bírói rendszert is.

Ez az információ el lett mondva a bíróságon, hogy segítsen az esküdtszéknek megérteni Mr. Walter Kobil Jehova Tanúja vén és ügyvéd (ebben az ügyben nem ő volt az ügyvéd) és mások motivációit Mr. Duesler végakarata megváltoztatásában való állítólagos befolyásolásával kapcsolatban. A család gondja az volt, hogy Mr. Duesler nem helyénvaló módon lett kényszerítve végakarta megváltoztatására. Nyugtalanság a végakarat megváltoztatása miatt, miután egy magányos idős személy belesodródik a Watchtowerbe - ez nem ritka esemény.

A fellebbezési bíróság határozata: "a tanú vallásos hite vagy nézetei bizonyíték kénti megengedhetőségének kérdésében" ebben az esetben a teokratikus hadviselés tantételre vonatkozott. A bíróság megállapította, hogy "nincs szükség elemzésre; a bizonyítékok egyszerűen nem fogadható el az evid.r.610 következtében." Ez a döntés így szól: "A tanú hitnézetei vagy vallási kérdésekkel kapcsolatos véleménye nem használható mint bizonyíték abból a célból, hogy ezek természete miatt megbízhatóságuk elfogult vagy túlzott."

Az Ohio-i legfelsőbb bíróság kimondta, hogy a felperes szakértőt hozott vallomásra a perben "Jehova Tanúi hitnézeteit és gyakorlatát illetően" és a felperes szakértő tanúja "igazolta, hogy az egyháznak van egy módszere, melyet ők "teokratikus hadviselésnek" neveznek. Ez a módszer állítólag magába foglalja az egyház eljárását, hogy buzdítja tagjait a hamis tanúzásra annak érdekében, hogy az egyházat és követőit védelmezzék" (saját kiemelések). A bíróság azt a következtetést is levonta, hogy a felperes ügyének nagy része a szakértő vallomása köré összpontosult "a teokratikus hadviselést illetően és hogy állítólag Jehova Tanúi hazudnának hogy védelmezzék az egyházat" (Redman v. Watchtower, supra, p. 100, 69 Ohio St. 3rd, p. 98, 100-101, saját kiemelések).

A bíróság azt is állította, hogy "a felperes állításainak nagy részét tagadta a védelem. Kobil (egy Toledoi ügyvéd, aki a per idején az állította, hogy 35 éves törvénykezési gyakorlata van és a bírósági feljegyzések szerint 60 éve volt Tanú) tanúsította, hogy a Jehova Tanúinak tagja, de az eskü alatti hazugság nem tantétele Jehova Tanúinak. Kobil vallomását megerősítette John Schabow, egy helyi Jehova Tanúja gyülekezet vénje." Mint alább dokumentáljuk, Kobil nem tagadta a tantétel létezését, csak alkalmazásának egyes jellegzetességeit.

John Schabow tanúsította, hogy 1944-ben lett Jehova Tanúja és most egy helyi gyülekezetben vén. (Schabow vallomásának bírósági jegyzőkönyve, 750. old.) Amikor megkérdezte Mr. Kolb, a Watchtower ügyvédje ebben az ügyben (nem tévesztendő össze Kobil ügyvéddel, aki egy tanú volt a perben), hogy "hallott e a teokratikus hadviselés tantételéről a per előtt", kitért a kérdés elől mondván "Nem tudom, mire céloz. Nem olyasmi amit tanítunk a gyülekezetben, vagy tanulmányozunk." A következő kérdésnél Schabow jelezte, hogy nem tudja mit jelent a tantétel. Mr. Kolb kifejezetten rákérdezett: "megjelenik ez [a teokratikus hadviselés tantétele] írásaikban?" Schabow tagadta, hogy rendszeresen feltűnne, és hozzátette, hogy az Őrtorony folyóiratot ingyenesen terjesztik a nyilvánosságnak világszerte, és bárki láthatja ezt. Én nem láttam ezt [a tantételt] az Őrtorony folyóiratban. A gond az volt, hogy tanítják a tantételt, nem az, hogy "rendszeresen" feltűnik-e. Nem a kérdésre válaszolni: "megjelenik e a tantétel írásaikban" ellentétes a tényekkel.

A "teokratikus hadviselés" kifejezést a Watchtower Society alkotta és használja rendszeresen. A Watchtower Publications Index 1930-1985 (Őrtorony kiadványok mutatója) c. kiadványban a teokratikus hadviselés kifejezés a "hadviselés, szellemi" címszóhoz vezeti az olvasót. A hivatalos Watchtower-tantételek, mint a hivatalos Watchtower-referenciamű, az Insight on the Scriptures (1988) és sok Őrtorony cikk (pl. 1960 jún. 1., 351. old.; 1957. máj. 1., 284. old., 1956. febr. 1., 78. old.) mutatják, hogy ez a tantétel központilag előírt dogma. A tantétel létének tagadása alkalmazásának bemutatása. Egy kérdésre válaszolva, hogy egy személy megokolhatóan ne mondjon igazat bizonyos körülmények közt, Mr. Schabow kitért a kérdés elől azt felelve, "magasra értékeljük az igazmondást" (Schabow vallomása, 762-763.o.).

A Watchtower egy másik tanúja, Walter Kobil arra a kérdésre válaszolva "a hatvan év során mióta Jehova Tanúja, hallott e valaha erről a tantételről [a teokratikus hadviselésről] korábban?" azt felelte: "Nem, nem hallottam." Ekkor Mr. Kolb megkérdezte Mr. Kobil-t, "Prédikálják ezt? Megvitatják alaposan irodalmukban?" (Figyeljük meg ismét az 'alaposan' szó használatát) Válaszában Kobil kijelentette: "Nem." Ekkor a "két nappal ezelőtt" erről a tantételről tett tanúvallomását illetően az ügyvéd megkérdezte: "vizsgálódott ebben a témában?" Kobil azt felelte:

Igen [...] kíváncsi voltam rá, miről beszélünk, úgyhogy alapos kutatást végeztem és találtam egy választ és egy kérdést [...] az olvasóktól az Őrtoronyban, 1960. júniusiban, ami 30 évvel ezelőtti, és [...] ez a két szó szerepel együtt, teokratikus hadviselés és [...] a kérdés ez volt: ha a bíróságon tanúvallomást teszünk vagy hivatalos személyekkel kerülünk kapcsolatba, mindig igazat kell mondanunk? És a [...] válasz az volt, hogy mindig igazat kell mondanunk. Az egyetlen változtatás, hogy [...] a bíróságon vagy hivatalos személyekkel kapcsolatban abban az esetben van, ha a gyülekezetben lévő egyik embernek az élete veszélyben van, akkor tartózkodnunk kellene a teljes igazság kiadásától [...] így a cikk megad alkalmazásokat mint a totalitárius kormányzatok alatt élők, és hogy csak életmentésre tegyék [...] hisszük, hogy igazat kell mondanunk, és akkor nem kell elmondanunk a teljes igazat, ha [...] valaki életét veszélybe sodornánk.
Bírósági jegyzőkönyv, 823-825. old.

Figyeljük meg, Mr. Kobil nem tagadta a tantétel létezését, csak azokat jellemzőket, amikor helyénvaló alkalmazni azt. Ez valami egészen más, mint annak kijelentése, hogy a tantétel nem létezik, miként a bíróság értette. Valójában a tantétel nem mond semmit az életmentést illetően vagy azt, hogy a teokratikus hadviselés csak totalitárius kormányzatok alatt használható. Ahogy a cikk világosság teszi, minden kormányzatra vonatkozik (lásd Reed, 1997). Továbbá, a fellebbezési ügyvéd, Richard Kolb, záró érvelésében bevallotta, hogy a fellebbezők "nem tagadták a vitatott egyházi [teokratikus] hadviselés stratégia tantétel létezését" (Appellants' Reply Brief 2. old; saját kiemelések).

A végső érvelésben a fellebbezési tanács elismerte, hogy a teokratikus hadviselés tantétele létezik, de kimondta, hogy a bíróság úgy kellene következtessen, hogy nem alkalmazható Kobil vagy Schabow vallomására ebben a perben. (Bírósági másolat, 1037-1038.o.) Hogy miért nem alkalmazható, ezt soha nem dokumentálták. Mr. Kolb vitatta záró érvelésében, hogy a tantétel azt tanítja a Tanúknak, hogy "árulják be barátaikat" (Bírósági átirat, 1037-1038. old.), értve ezen azt, hogy ne mondják "a teljes igazat" a bíróságon ellentétben a bírósági eskü által megkövetelt "teljes igazat"-tal. Továbbá a fellebbező kijelentette

Mr. Kobil, lévén Jehova Tanúja egész életében, soha nem hallott a tantételről, sem Schabow, de amikor Kobil utánanézett, azt találta, hogy bizonyos esetekben, amikor egy tag élete veszélyben van [...] ha tanúskodnod kell, és beárulnád a testvéredet, akkor ne tedd. Nem rettenetes dolog ez? Nem valami hasonlót tettek? (Bírósági átirat, 1037-1038.o.; saját kiemelések)
Bírósági jegyzőkönyv, 823-825. old.

Kobil szintén a szakértő tanúk azon állításával szemben tanúskodott, hogy Jehova Tanúit tanítják az igazság visszatartására és ezáltal az kevésbé hihető. Kobil bejelentette, hogy "a fellebbező kifogással él" a felperes szakértő tanúja vallomásával "a teokratikus hadviselés fogalma" ellen (Kobil fellebbezési jegyzéke, 29. old., mely a felperes jegyzékével szemben készült). A fellebbezési bíróság kétségtelenül részben egyetértett Kobillal és úgy határozott, hogy a szakértő tanúnak is

megengedett hogy vallomást tegyen, a tiltakozáson túl, a teokratikus hadviselés állítólagos tantételéről. [A szakértő tanú] szerint [...] az izolacionizmus híve. Ezt a nézetet vallja sok egyházi tag, hogy az ő egyházuk az elfogadott Isten által a többit felülmúlva. Azonban [a szakértő tanú] [...] az vallotta, hogy Jehova Tanúi állítólagos tantétele tovább megy ennél, hogy az egyház állítólag azt tanítja tagjainak a 'teokratikus szolgálati iskolán', hogy mivel az egyház Isten által elismert, megengedett hazudni a nem-hívőknek a bíróságon az egyház védelme érdekében.
Jegyzet, 1992. aug. 14., A15. old. (saját kiemelések)

A bíróság az "állítólagos tantétel" kifejezés használatába beleérti, hogy a felperes, a bíróság szemében, nem mutatta ki meggyőzően, hogy a tantétel létezik és hogy, még ha a bíróság meggyőződne is erről, kifogásolt lenne a vallomás a teokratikus hadviselés tantételről a 610-es határozat miatt, még ha a teokratikus hadviselést tanítja is a Watchtower, amint elismerte Kobil és a fellebbező (lásd a fellebbező válaszlevelét, 2-3. old. és a bírósági jegyzőkönyv 1037-1038. oldalát). Kobil szintén a szakértő tanúk azon állításával szemben tanúskodott, hogy Jehova Tanúit tanítják az igazság visszatartására és ezáltal az kevésbé hihető. Kobil bejelentette, hogy "a fellebbező kifogással él" a felperes szakértő tanúja vallomásával "a teokratikus hadviselés fogalma" ellen (Kobil fellebbezési jegyzéke, 29. old., mely a felperes jegyzékével szemben készült). A fellebbezési bíróság kétségtelenül részben egyetértett Kobillal és úgy határozott, hogy a szakértő tanúnak is.

A fellebbezési bíróság határozata, hogy az engedély a "teokratikus hadviselés állítólagos tantételéről" vallomásra új eljárást kíván. (A19. old., saját kiemelés). A különleges vallomás a témáról, mely szóról szóra a hivatalos Watchtower-kiadványokkal egyezett, az volt, hogy Jehova Tanúi úgy tekintik magukat mint "idegenek és jövevények az országban" és a nem - Tanúkat

gonoszoknak tekintik, legalábbis amíg Jehova Tanújává nem válnak, tehát ezáltal úgy érzik [...] hadviselési helyzetben vannak az ország népével, és minden országéval, és a háborús helyzet stratégiájának részeként ha valaki sarokba szorít vagy olyat kérdez, amire az őszinte válasz ártana a Watchtower társulatnak bármi módon, akkor te, ahogy ők mondják, hallgasd el az igazságot. Ne fedd fel az igazságot, ahogy ők mondják, olyan valakinek, aki nem érdemes rá, hogy tudja vagy hogy tanuljon róla. )
R.T., 412. old.

Tisztázandó ezt, a kérdésre adott válaszban, hogy hogyan alkalmazzák ezt a tantételt a bíróságon, a szakértő tanú azt vallotta, hogy

ha a tárgyalóteremben olyan kérdést tesznek fel, ami gyanúba keveri vagy árt a Watchtower társulatnak, akkor te, az ő szavaikkal élve, hallgasd el az információt. Ne fedj fel olyan információt, ami árthat a Watchtower társulatnak. Megtehetsz bármit a Watchtower társulat védelmében, és természetesen eskü alatt, hogy az igazat és csakis az igazat mondod, és természetesen e szerint a meghatározás szerint hazug volnál.
R.T., 413-414. old.

A Watchtower tantétel, (melyet követnie kell minden Tanúnak a kizárás terhe mellett) gondosan kidolgozott volt azokról a helyzetekről, amikor egy személynek joga van tudni az igazságot, így teljes nyíltságot adva a Watchtower vének vagy a jövendőbeli házastárs felé. A Watchtower figyelmeztet egy kivételre, amit

a kereszténynek mindig észben kell tartania. Mint Krisztus katonája, teokratikus hadviselésben van és fokozott figyelmet kell gyakorolnia, mikor Isten ellenségeivel kerül kapcsolatba. Az írások megmutatják, hogy Isten ügyének védelme érdekében helyénvaló elrejteni az igazságot Isten ellenségei elől.
Az Őrtorony, 1960. jan. 1., (saját kiemelések)

Az Őrtorony cikk hozzáteszi, hogy a bíróságon, "amikor azzal az alternatívával nézel szembe, hogy eláruld a testvéreket vagy ne beszélj és lefogják a bíróság semmibevételéért, az [...] [Őrtorony követője] testvérei jólétét a magáé elé fogja helyezni." (Az Őrtorony, 1960.jan.01., saját kiemelés). A Watchtower így határozza meg a hazugságot:"valótlant állítani önző okból és ami hátrányt okoz másoknak" (Az Őrtorony, 1957. máj. 1.) Ez a cikk semmit nem mond az élet-halál helyzetekről ahogy Kobil állította, hanem csak "a testvérei elárulásáról" beszél.

A szakértőnél volt a tanúk padján a Watchtower kiadványok másolata és némelyiket saját szavaival mondta el. Azok kimutatták, tekintve a hazugság bírósági definicióját:" a teljes igazság és csak az igazság és a félrevezetés céljával használt szavak", hogy hazugság fordult elő ebben az ügyben (Lewis és Saarni, 1993, 156. old.)

Áttekintve a bíróság által az esküdtszék döntésének megfordítására használt 610 sz. határozat hátterét, azt látjuk, hogy ez a határozat alig függ össze ezzel az üggyel. A határozat történelmileg hivatkozik például annak a hitnek, hogy valaki meggyógyult egy betegségből, arra való felhasználására, hogy kigúnyolják a szakértő tanú személyes hitét olyan területen, ami nem kapcsolatos az üggyel; vagy egy ateista hiedelmét, hogy valaki megpróbálhatja megtámadni a bírósági tanú megbízhatóságát aki történetesen ezt a hitet vallja (Ratcliffe, 1941). Ebben az ügyben a vallomás nem foglalt magába hitet vagy véleményt, hanem egy olyan tantételt, melyet nyíltan tanítanak a hivatalos Watchtower kiadványok, egy tantételt, melyet el kell fogadni és gyakorolni az egyháztól való elszakadás fenyegetése mellett. (Franz, 1983.) Megjegyzendő az a tény, hogy Mr. Kobil nevetségessé tette Emma Kriston vallásos hitét levelében és a felperesnek tett vallomásában, kijelentve, hogy annak vallomása "a hihetetlenségig elmegy", mivel azt állította, hogy "45 éve tartó visszértágulata gyógyult meg a Wings of Hearing (helyesen: Healing [hallás/gyógyulás]) rádióállomásnak küldött imakérés által. (Kobil vallomása, 23, 24. old.) Kobil hozzátette még, hogy a nő vallomása "olyan különös volt, hogy nem elégíti ki a kompetens, hitelt érdemlő vallomás alapvető kívánalmait". Ma már embermilliók hiszik, hogy a hit gyógyíthat, és ez a fajta válasz pont olyan, mint aminek megelőzésére a 610. sz. határozat készült (Ratcliffe, 1941).

Ez a határozat abból az általános hitnézetből ered, hogy csak a természetfeletti büntetéstől való félelem teheti hűvé esküjéhez a tanút. (Ratcliffe, 1941., 339.o.) Ez okból , hogy egy kérdéssor, mely feltárja, hogy a tanú ateista (vagy más vallást követ) tilos. (Malek v. Federal Ins. Co. 994 F.2d 49 (2nd Cir. 1993). Ebben az ügyben Kobil és Schabow hitnézetének nagyobb része volt, mint ami felmerült a bírósági perben.

Egy Utah állami és New Yorki bírósági vélemény úgy rendelkezik, hogy egy személy nem zárható ki a vallomásból nézetei vagy vallása miatt, de ezek a nézetek felhasználhatók a tanú hitelességének megkérdőjelezésére (Ratcliffe, 1941., 336-337.o.) Habár a Stanbro v. Hopkins (28 Barb (N.Y.) 265 (1859)) ügyben a bíróság úgy határozott, hogy a vallásra vonatkozó kérdések feltehetők a tanúnak becsületessége és jelleme megbecsülése céljából, legtöbb esetben a bíróságok úgy vélik, hogy a vallási hit vagy hitetlenség nem lehet része a keresztkérdéses kikérdezésnek a tanú hitelességének vizsgálatára. (Ratcliffe, 1941; Chadbourn, 1930) Gyakran beigazolódik, hogy a teológiai orthodoxia nem használható az igazság próbájaként, és ha a tanú az esküdtszékétől eltérő nézeteket vall, az ilyen kérdések a vallomásai esküdtek általi leértékelését eredményezhetik.

A bíróság arra is utalt, hogy az egyik Jehova Tanúja vén, aki vallomást tett az ügyben, azt állította, hogy a Watchtower nem tanítja a teokratikus hadviselés tantételét. Ha ez megtörtént, és a teokratikus hadviselés valóban JT tanítás, akkor a vén alkalmazta a tantételt a Watchtower védelmére. Valójában azonban ez a vén nem vitatta a tantételt a tárgyalóteremben, csak azt állította, már nem alkalmazzák a folyó bírósági ügyekben Amerikában. Egy másik vén határozatlan volt és azt állította, hogy nagyon szerencsétlen helyzet, hogy nem ismeri a tantételt, habár aktív Tanú volt majd' fél évszázada.

Mint megfigyeltük, a Watchtower nyomtatásban tanítja, hogy helyénvaló elhallgatni az információt azoktól, akik érzésük szerint nem jogosultak tudni azt, ha ez az ismeret veszélyeztetné a Watchtower érdekeit. Ez egyértelmű megszegése a bírósági eskünek, ami megkívánja, hogy valaki "a teljes igazat és csakis az igazat" mondja. A Watchtower vallási nézetei kritikusak voltak ebben az ügyben, és most nem célunk vizsgálni az ilyenféle ügyeket, kivéve ha a teokratikus hadviselés hitének hatásai kimutathatók. Továbbá ha érdeklődtem a tantétel felől, a helyénvaló válasz az, hogy mondjunk igazat, ahogy a bírósági eskü megköveteli, de a JT követve a Watchtower tanítását, nem fogja szükségszerűnek érezni az eskü megtartását, mert a bíróság Sátán rendszerének része.

A bíróság arra a következtetésre tűnik jutni - nézetem szerint helytelenül - hogy a teokratikus hadviselés tantétel nem befolyásolja a JT tanúkat olyan mértékben, mely gyanússá tenné vallomásaikat. Továbbá, a bíróság úgy tűnik, úgy érti, hogy még ha meggyőznék is, hogy a teokratikus hadviselés tantétel jelenleg érvényes is és befolyásolja a vallomást, még akkor is elvetné a szakértő vallomását az ügyben, mivel "a bizonyítékok a tanú vallását vagy vallási véleményét illetően nem megengedhetők annak érdekében, hogy megmutassák, természetüknél fogva megbízhatóságuk kisebb vagy nagyobb." Nézetem szerint mindkét határozat komoly sérelmeket okozhat a jövőben a bírósági ügyekben és nem lett volna szabad megtörténnie Redman-ben sem.

Vizsgáljuk meg példaként a Yahweh Ben Yahveh szektát, mely azt tanítja, hogy helyénvaló gyilkolni egyházuk védelmében. (U.S. v. Beasley 72 F.3d (11th Cir. 1996)). Teljes összhangban az Ohio legfelsőbb bíróság határozatával, ha a vádló megemlíti ezt a vallási tantételt a tárgyalóteremben, a 610. sz. bizonyítási határozat azt mutatta volna, hogy a gyilkossági ítélet megfordítható a fellebbezésben. A bírósági úgy vélte, hogy a Yahweh Ben Yahweh követői legalább 14 gyilkosságban voltak benne, és hogy vallási nézeteik kritikusak voltak a gyilkosok motivációjának megalapozásában, és a bíróság határozatát fenntartották. (U.S. v. Beasley, 72 F. 3d 1518 (11th Cir. 1996) cert. denied, James v. United States, 518 U.S. 1027, subseq. appeal, United States v. Yahweh, 1996 U.S. App. LEXIS 24977 (11th Cer.), and cert. denied, Yahweh v. United States, 519 U.S. 866 (1996))

A bíróság arról is határozott, hogy a tanítás, mely elősegítette vagy igazolta az elhagyók megölését (a Yahweh Ben Yahweh vallási tanítása) a vizsgálódás helyénvaló területe volt. Továbbá a halál okainak megalapozott kell legyen annak eldöntésére hogy a gyilkosság vagy az emberölés a helyénvaló ítélet. A bíróság határozott arról is, hogy senki sem rejtheti a vallása mögé az illegális cselekedetek elkövetését, összhangban az USA legfelsőbb bírósága határozatával az amerikai indiánok vallási célú peyote [kábítószerként használt kaktusz - a ford. megj.] használtáról (Employment Division, Dept. of Human Resources v. Smith 494 U.S. 872 (1990)). A bíróság a Redman ügyben elnézte a teokratikus hadviselés hitnézet mögé bújást. Más kommentátorok úgy következtettek, hogy mind a fellebbezési bíróság döntése, mind az Ohio-i legfelsőbb bíróság döntése úgy tűnik, mintha engedélyt adna a hazugságra, ha az vallási hitnézeten alapul, ha a vallási hitnézet a vád által derül ki a bíróságon:

Az Ohio-i Legfelsőbb Bíróság 1994 áprilisában hozott határozata, hogy a bizonyíték, hogy Jehova Tanúi "teokratikus hadviselés stratégiát" használnak (t.i. félrevezetés vagy hazugság még a tárgyalóteremben is, ha szükséges a szervezet érdekeinek védelmében) nem használható fel a tárgyalóteremben. Ez a határozat, lényegében, úgy tűnik, megengedi JT-nak, hogy félrevezetést használjanak az Ohio-i bíróságon a vallásszabadság nevében.
Raines, 1996, 29-30. old.
<<< Vissza a tartalomjegyzékhez Tovább >>>