A tárgyalótermi hazugság
és a vallás

Jehova Tanúi "teokratikus hadviselés" tantételének elemzése

A hazugság alapvető ártalma

A Watchtower teokratikus hadviselési stratégia tanítása, hogy helyénvaló visszatartani az igazságot attól, aki azt a Watchtowernek való ártásra használná, elősegítendő távlati érdekeiket (Bergman, 1994.). Kétségtelen, hogy két általam ismertet kivéve, az övék az egyetlen vallási csoport, mely nyíltan tanítja, hivatalos tantételeinek részeként, hogy helyénvaló hazudni, a bírósági meghatározása szerint. Miközben ez a tantétel hasznos lehet rövid távon, hosszú távon inkább sértheti a Watchtower érdekeit, mint segítené.

Valószínűleg a legnagyobb hatása a teokratikus hadviselés tantételének a pszichológiai kár, amit a Tanúknak okoz, amikor tudomást szereznek a Watchtower hazugság-feljegyzéseiről. (Bergman, 1996.) Ez világos volt a 92 amerikaival és 39 olasszal a korábban idézett tanulmány lezárásaként folytatott interjúkból. A tudomásszerzés a Watchtower teljes becsületességének hiányáról gyakran illúzióromboló, és azt eredményezi, hogy a tag elhagyja a szektát. A távozás hihetetlenül traumatikus sokaknak - különösen azoknak akik nagyon elkötelezettek. Ahogy Duron elmondja:

Harmadik generációs Jehova Tanúja voltam mielőtt elhagytam azt a vallást 1975-ben. Egy második generációs egykori Tanúval házasodtam össze. Férjemmel, összességében közel hatvan évnyi Tanú tanítás és tevékenység után, sok órát töltöttünk külön - külön és együtt az életünk értelmének keresésével. A kutatás középpontja, eltekintve attól, hogy próbáltuk megtanulni, hogyan építsük fel újra az életünket miután átéltünk egy erőteljes szellemi felfordulást, a teljes erkölcsünk újragondolása volt - vallási, társadalmi és személyes értékeké és hiteké, annak racionális eldöntése, hogy "kié legyen a gyerek?". Két gyermekünk volt, akikről gondolkodtunk.
Duron, 1991, 16-17. old.

A Tanúk által példaként használt eset, hogy Ábrahám hazudott a Fáraónak, állítva hogy Sára a nővére, nem pedig a felesége, prófétikusnak bizonyulhat. A Watchtowert elhagyók széles körben hivatkoznak a tantételre mint olyan dologra, mely részét képezte döntésüknek, hogy elhagyják a Watchtowert, és az ellenfelek általában felhasználják azon bizonyítékok küzt, mely alapján elítélik a Watchtowert. Becsületességük hiánya [a Watchtoweré - ford. megj.] gyakran megemlített kritikusaik által (lásd például Branden 1988. és Dahlin 1988., és a legtöbb hivatkozást ebben az anyagban).

A tantétel nyílt visszavonása szerencsétlen volna, mert azt a következtetést támogatná, hogy tanították és rendszeresen használták azt. További és még fontosabb, hogy a visszavonás annak elismerése lenne, hogy helytelen volt. A Watchtower, tekintve várakozását a közelgő Armageddonra, reméli hogy ez a megjövendölt csata megóvja őt attól, hogy foglalkozzon ezzel a problémával. Nem lesz szükség a teokratikus hadviselés tantételre az új világban, mivel ott nem lesznek ellenségei a Watchtowernek - hiszen minden nem-Tanú el lesz pusztítva Armageddonkor. Tekintve a Watchtower jövendöléseinek ismételt téves voltát "a Mindenható Isten nagy napjával" kapcsolatban, kénytelenek lehetnek szembenézni a tantétellel és akár szép csendben elfelejtik (úgy tűnik, nem ez a helyzet, mert a tantételt rendszeresen ismétlik az új Watchtower kiadványok) vagy szembenéznek exegetikai tévedéseikkel és funkcionális etikával bíró eljárásokat dolgoznak ki.

<<< Vissza a tartalomjegyzékhez Tovább >>>