Egy olvasó véleménye a "Valóban törődik velünk Isten? - Ha igen, miért engedi meg a szenvedést? Véget ér-e valaha?" című füzetről

(beküldött írás)

Egyik délelőtt Jehova Tanúi kopogtattak be hozzánk és a "Valóban törődik velünk Isten? - Ha igen, miért engedi meg a szenvedést? Véget ér-e valaha?" című füzetet hagyták nálunk elolvasásra. Erre a kérdésre már volt ugyan válaszom, de érdekelt, hogy mit ír a füzet erről a kérdésről.

Őszintén be kell valljam, hogy még nem olvastam ebben a témában olyan cikket, amelyik ilyen ügyesen, lépésről lépésre végigvezeti az olvasót a témán a válaszig.

Isten létezéséről, teremtésművéről, akaratának változhatatlanságáról nem kell engem meggyőzni.

ehova Tanúihoz hasonlóan én is szilárdan hiszek abban, hogy Isten a Bibliát azért íratta meg, hogy választ adjon az emberek sokféle kérdésére, hogy útmutatást adjon a mindennapokra, és hogy írásban is eljuttassa az evangéliumot mindenkinek. Valóban ajándék ez a könyv nekünk, ahogy a 4. rész egyik alcíme írja, Lincolntól idézve. Hiszek abban, hogy ez a könyv lényegében változatlan formában jutott el hozzánk az évezredeken keresztül, mert erről maga Isten gondoskodott. Nagyon tetszett a szabad akarat fontosságáról és viszonylagosságáról szóló 5. rész is.

Arról, hogy Isten konkrétan miért engedte meg a szenvedést és a többi kapcsolódó kérdésről már sokszor leveleztem az interneten keresztül különböző keresztény gyülekezetekbe tartozó testvéreinkkel, barátainkkal. Bár hasonló válaszokat találtunk mi is, mint ami a 6. részben van leírva, mégis maradtak nyitott kérdések, amikre ebben a cikkben sem találtam választ. Nem baj. Én már voltam úgy, hogy évekig kilátástalanul, reménytelenül megválaszolhatatlan kérdésekre évekkel később találtam (kaptam!) választ. Biztos ezzel is így leszek.

Az 1-7. résszel teljesen egyetértettem, bár nagyon hiányoltam, hogy az idézeteknél sehol sincs jelölve a pontos forrás, (kivéve az Őrtorony Társulat kiadványaiból vett idézeteket). Ez sajnos nagymértékben rontja az idézetek hitelét és ezzel az egész írás hitelét is, még akkor is, ha tökéletesen pontos az idézet, - pont azért, mert kívülálló számára így lehetetlen erről megbizonyosodni.

A 8. részben örömmel üdvözöltem, hogy a füzet a megoldás felvázolása során hivatkozik az 1Móz 3:15-re, ami az első Jézus Krisztusra, "az asszony magvára" utaló prófécia, az ún. Ősevangélium. Bár kissé furcsa számomra a füzet szóhasználata: Jézus helyett "kormányzati forma". Főleg ebben a mondatban (17. o. 3-as bek végén) : "Isten hosszú évszázadokon keresztül ihlette írnokait, hogy írják le az arra vonatkozó próféciákat, hogy kik fogják alkotni ezt a kormányzatot, és mit fog az megvalósítani". Önmagában egyetértek ezzel a mondattal, de a szóhasználat miatt Jézus Krisztus főszerepét az egész helyreállításban egy bizonyos "kormányzatra" cseréli fel, holott a Biblia ezt írja:

De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, a kik csak szóltak, e napokról jövendöltek. Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan. Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban néktek támasztván, elküldé őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből.
Csel. 3.24-26

A kulcs itt Jézus, róla szólnak a törvény és a próféták"."

Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;
Róm. 3.21

De ki/mi a igazság?:

Én vagyok ... az igazság ...
Ján 14:6

- mondja Jézus, tehát itt is ő a főszereplő, róla írnak "a törvény és a próféták".

Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; [pedig] ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam
Ján. 5.39

A Biblia minden könyvének - Mózes első könyvétől a Jelenésekig, az Ősevangéliumtól a "Jövel Uram Jézus!"-ig - a központi témája Jézus Krisztus, és a tőle, általa jövő megváltás, a megoldás a világ minden bajára.

Az Jézus hatalmas megváltó munkája mellett már csak részletkérdés, hogy Jézus a benne hívőket, a juhait meghívja "Atyja házába, ahol sok lakóhely van": "Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot" (Mt. 25:34) vagy "kormányzatot", hogy a füzet szóhasználatával éljek.

Az eddigiekből kiderült számomra, hogy az író (bár az ő nevét sem jelöli sehol a füzetecske) bibliaolvasó ember. Éppen ezért csodálkozva olvastam a 19. oldalon a 12. bekezdést: "a Biblia próféciája rámutat, hogy Isten Krisztus alatti Királysága 1914-ben felállíttatott ..."

Ezzel szemben én ezt olvastam a Bibliában:

Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára
Márk. 16.19

Vagyis Isten Királyságának Királya trónra ült Isten jobbján isz. 33-ban, amikor a feltámadása után "felvitetett" a mennybe. Ha egy Királyság Királya leült a trónjára, akkor az a Királyság már bizony felállíttatott!

[Isten] "feltámasztotta Őt [Krisztust] a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: És mindeneket vetett az Ő lábai alá,
Eféz. 1.20-22
A ki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők.
1 Pét. 3.22
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
Fil. 2.9-10
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Mát. 28.18

- vagyis már az első században teljes királyi hatalmat, tisztességet és dicsőséget kapott Jézus, minden hatalmat mind a mennyei, mind a földi dolgok felett.

A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
Jel. 3.21

- mondja Jézus Krisztus Jánosnak az első század végén, múlt időben!

Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
Zsid. 2.9
dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.
Zsid. 2.7-8

- vagyis bár Jézus minden hatalmat megkapott, megkoronázott Királyként ül az Atya jobbján - mondja Pál apostol - ez a Földön még nem látszik: "most még nem látjuk".

Ez érthető, hiszen a prófécia is így szólt:

Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
Zsolt. 110.1,2

- tehát Jézus Krisztus, amikor az Atya jobbjára ült isz. 33-ban, amikor felment a mennybe, megkezdte uralkodását, jogilag minden hatalmat megkapott, de még"ellenségei között", ezért a Földön ezt még nem látjuk.

Ezekből a versekből azt látom, hogy

Ezek után mi hiányozhat még ahhoz, hogy Isten Királyságát "felállított"-nak tekinthessük isz. 33-ban?

A "Pogányok ideje" - Vajon véget ért? c. könyv - ami Jehova Tanúi végidőszámításaival foglalkozik, főként történelmi szempontból - ezt írja a 131. oldalon:

hogyan mondhatjuk: a "világ királysága" (Jel. 11:15) Krisztus királyságává lett 1914-ben, mert - legalábbis emberi nézőpontból - ebben a vonatkozásban semmi sem történt. A pogány nemzetek 1914 óta is ugyanúgy uralják a világot, mint azelőtt tették. Ily módon az tűnik kézenfekvőnek, hogy a "világ királysága" nem lett a "mi Urunk és az ő Krisztusának királyságává" 1914-ben. Sőt, a Jelenések könyvének ez a kifejezése (Jel. 11:15.) nyilvánvalóan inkább Krisztus i.sz. 33-ban történt trónraemelésére utal, amint azt sok más bibliai rész is mutatja. Azóta övé a "hatalom a nemzetek felett", és az erő, hogy összetörje őket "darabokra, mint az agyagedényeket". (Jel. 2:26,27 vö. Jel. 3:21,22). Miként feltámadását követően ő maga kijelentette: "Minden hatalom nekem adatott a mennyben és a földön". (Mt. 28:18). Azóta ő "a föld királyainak ura", és azok uralma ezidáig csakis az ő engedélyével létezhetett (Jel. 1:5). E tekintetben nem történt változás 1914-ben.

(Ez a könyv pl. a GoodNews Könyvesboltban kapható a Dob u. 74. szám alatt, valamint a CLC könyvesboltban a Hársfa u. 19. alatt.)

Ismerve a fenti bibliaverseket nagyon nem értettem, hogy egy Bibliát ismerő ember, hogyan írhatja le azt, hogy Krisztus Királysága 1914-ben állíttatott fel.

Ez a 12. bekezdés hivatkozik a füzet 9. fejezetére, ahol majd részletesen tárgyalja ezt a kérdést. Sajnos ez a fejezet sem segített megérteni a 19. oldal 12. bekezdését.

A 9. fejezetben Jézus második eljövetelének jeleit veszi sorra az író. Itt több dolgot nem értettem: Miként magyarázzák meg Jézus második eljövetelét előre jelző jelek, hogy Krisztus Királysága mikor állíttatott fel? Mi köze a kettőnek egymáshoz időben? Sajnos a füzet írója eltorzítja Jézus tanítványainak eredeti kérdését, ami a Mt 24:3-ban van feljegyezve:

Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?

Ehelyett az író így tolmácsolja ezt a verset (19. o. 2. bek.):

Megkérdezték tőle, mi "a jele" Királyi hatalomban való jelenlétének és "a dolgok e rendszere végének

Én a teljes szövegkörnyezetet átolvastam, de sehol nem találtam utalást arra, hogy itt Jézus királyi hatalmáról kérdezték volna a tanítványai. Illetve nagyon áttételesen bele lehet talán érteni, hogy ha Jézus visszatér, akkor Sátán világa felett már nemcsak jogilag, hanem tevőlegesen is uralkodni kezd és rendet teremt. Ez viszont nem történt meg 1914-ben, mert Sátán azóta is szemmel láthatóan uralkodik a Földön.

Azonkívül nem igazán értem miért a "jelenlét" szóval fordítja az ebben a versben szereplő görög "parouszia" szót. A szótár szerint van ugyan egy ilyen jelentése is ennek a szónak, de a szövegkörnyezetből kiderül, hogy a jelek itt valamit ELŐRE jeleznek és nem valaminek a megtörtént voltát.:

A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
Mát. 24.32, 33

Vagyis ha a fügefa ága zsendül, nem azt jelzi, hogy már itt a nyár, hanem csak azt, hogy tavasz van, és KÖZEL a nyár. Ugyanígy a jelek nem azt jelzik, hogy Jézus már eljött, "bejött az ajtón", hanem azt, hogy KÖZEL van, az ajtó ELŐTT.

Ezért nem véletlen, hogy a legtöbb bibliafordítás "eljövetelnek", és nem "jelenlétnek" fordítja a görög "parouszia" szót.

Azt már nem is részletezném, miért elhamarkodottság példa nélkül állónak beállítani a XX. századi háborúkat, éhínségeket, járványokat és földrengéseket. Erről pontos adatok olvashatók Szalai András: Jehova és a Szervezet c. könyve 122-124. oldalain (szintén pl. a Good News és a CLC könyvesboltból lehet beszerezni).

A 10. részben leírtakkal megintcsak lényegében egyetértettem, bár én az események sorrendjét egész máshogy értettem meg a Bibliából. Az eszkatológia, vagyis a végidő eseményei és azok sorrendje, egy hatalmas téma, már többször belekezdtem, de nem tudtam még elég alaposan végigrágni magam rajta.

Az elejét azért már elég világosan látom:

ézus visszajövetelekor magához veszi az övéit, megtörténik a első feltámadás, az élet feltámadása (Jel. 20.6 "Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; ..."), vagyis ez lesz az igazak, a szentek feltámadása, akik sosem ízlelik meg a második, tehát a végleges halált. Ezeket a hívőket - mind az "elragadtakat", mind pedig a feltámadókat magával viszi Krisztus a mennybe.

Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk
1 Thess. 4.16,17

És ekkor kezdődik az 1000 esztendő, amikoris a Krisztuséi, a hívők a mennyben lesznek Krisztussal együtt, ahogy ezt az előbb idézett, Jelenések könyvéből való vers folytatása is mondja:

hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig. És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából.
Jel. 20.6, 7

Hogy ezalatt teszi újjá Isten a Földet, vagy máskor, az még nem tiszta számomra, de az biztos - eddigi ismereteim alapján -, hogy nem az armageddoni csata "túlélői fogják a Földön a Paradicsomot kialakítani", ahogy a 10. rész 2. bekezdése mondja. Ez fizikailag lehetetlen több okból is:

Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
2 Pét. 3.10

Amikor ez történik majd a Földdel, akkor biztos, hogy senki emberfia nem lesz ott. Többek között ezért is veszi magához az Úr az övéit a mennybe.

A lényeg tehát, hogy az ezer év alatt semmiféle Paradicsom nem lesz a Földön - én legalábbis így értettem meg az Igéből. Amikor már kész az új Föld, az ezer év végén a mennyei Jeruzsálem, a szentek városa "leszáll az Istentől a mennyből" vissza a Földre:

És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
Jel. 21.9,10

(ez a kifejezés mindig az egyházra, a hívők összességére utal a Bibliában)

És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.

Ezek után lesz az utolsó próba:

hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig. És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.
Jel. 20.6-9

És csak ezután kezdődik meg a boldog földi örök élet (leszámítva a feltámadást), amit a 10. rész ecsetel úgy, mintha az rögtön Krisztus visszajövetele után lenne.

Mint írtam az előbb, ez egy hatalmas téma, itt csak néhány vázlatpontot emeltem ki, sokat meg sem említettem.

A 11. részről a búza és a konkoly példázata jutott eszembe:

Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.
Mát. 13.24-30

Ez a példázat nekem azt mondja, hogy az igaz hívők és a hamis hívők teljesen összekeveredve növekednek szépen az aratásig. Ráadásul a konkony zsenge korában megtévesztésig hasonlít a búzára, meg sem lehet különböztetni. Csak amikor mind beérik, akkor válik nyilvánvalóvá melyik melyik. Nem azt mondja Jézus, hogy "a búza itt van szépen a jobboldali mezőn, a konkoly meg emitt, baloldalt". Nem, a búza és a konkoly teljesen össze van keveredve, úgy hogy még a gyökerük is egymásba van gubancolódva: "a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok."

Ugyanígy meglehetősen önhitt, és szűklátókörű gondolkodásnak tartom azt állítani, hogy az igaz hívők mind egytől egyig itt vagy ott vannak, ebben vagy abban a szervezetben, egyházban. Ez ugyanúgy nem igaz a nagy egyházakra, a nazarénusokra, a mormonokra, az adventistákra stb, mint ahogy nem igaz Jehova Tanúi szervezetére sem.

Mi nagyon sokféle kereszténnyel találkoztunk már, sok fajta gyülekezetben, egyházban megfordultunk. Mindenhol találkoztunk olyanokkal akik valóban teljes szívvel hittek a Krisztusban, és Ő jelen is volt az életükben. De ugyanezekben a gyülekezetekben találkoztunk az ellenkezőjével is. Ez minden közösségben így van, pontosan Jézus példázata szerint. Ugyanígy, az ebben a fejezetben felsorolt "azonosító vonások", a szeretettől a prédikálásig számos más közösség tagjaira is érvényesek, nemcsak Jehova Tanúira.

Szomorúan olvastam a legeslegutolsó bekezdést. Egy ilyen írásban, a legfontosabb cél az evangéliumot, Krisztusról szóló jó hírt megosztani az olvasóval, Krisztushoz vezetni őt, hiszen Krisztus a mi Vezetőnk, Tanítónk. Meg kell mutatni az olvasónak, hogy egyedül a Krisztusba vetett HIT az, ami kivezet minket ebből a sok nyomorúságból, úgy hogy már most itt a gonosz sátáni világ kellős közepén is lehetünk boldogok, kiegyensúlyozottak, mert mi, a hívők már látjuk a kiutat, és a mi Urunk mindennap megerősíti és megőrzi az övéit minden nyomorúság közepette is.

Ehelyett oktatásról van szó, rengeteg teendőről, a Paradicsom kialakításához szükséges "képesítésekről" - amit nem is ember fog elvégezni, hanem Isten.

Legjobban az utolsó mondat fájt. Miután felsorolja az író a sok-sok teendőt, ezt írja: "AKKOR te is bizalommal várhatod Isten helyeslésének az elnyerését és azt, hogy örökké élhetsz..." A Biblia szerint Krisztus áldozata nélkül tehetünk mi BÁRMIT, akkor sem lehetünk helyeseltek Isten előtt.:

Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.
Préd. 7:20
Aki az egész törvényt megtartja, de egy dologban vét, az egész ellen vétkezik.
Jak.2:10.
Átkozott, aki meg nem tartja a törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat!
V. Móz. 27:26.

Így Jézus nélkül mindannyian átkozottak vagyunk.

Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
Róm. 7.14

A bűnös testünk miatt a "bűn alá vagyunk rekesztve" vagy zárva. Onnan magunktól nem tudunk kiszabadulni.

Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem. Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
Róm. 7.15-23

Hiába akarunk mi jót és jól cselekedni, úgysem tudunk. Pál apostol kilátástalannak találta ezt a küzdelmet. DE egyetlen módon ki tudunk szabadulni ebből, és egyetlen módon tudunk Isten előtt "helyeseltek lenni": a Jézus Krisztusban való hit, és a Jézus Krisztusban való élet által!

Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
Róm. 8.1-4
Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban, A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által, Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint, Kegyelme dicsőségének magasztalására, a melylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben, A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.
Eféz. 1.3-7

Istent nem lehet vallásos cselekedeteinkkel megvásárolni, bármilyen mutatósak, hangzatosak legyenek is azok.

"Nem mindenki, aki azt mondja Uram Uram ..."stb. A mi ruháink Jézus vérében fehérítettek meg, nem mi mostuk ki azokat a sok sok jó cselekedetünk által, hanem Jézus vére által lett az fehér. (Jel. 7.14)

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
Eféz. 2.8,9

Ez az, ami nagyon hiányzott nekem ebből a füzetből: megmutatni, hogy Jézus a mi egyetlen reményünk - nélküle reménytelenül a bűn alá vagyunk rekesztve, - Ő az út, - mert rajta keresztül juthatunk vissza Isten kegyelmébe - Ő az igazság - mert Ő veszi el bűneinket, és az ő igazságával takarja el azokat - és az élet - mert a benne való hit által nyerhetünk örök életet.