Virtuális kísérlet
- Az Igazság az igazság ellen

Túlélheti-e az Igazság az Internetet? - Stephen Cox írása

Ez egy történet az amerikai értékekről, a bulgáriai emberjogi eljárásmódról, az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulatról és az igazság szokatlan és előre nem látott kitartásáról állítólagos posztmodern korunkban.

Stephen Cox az irodalom professzora a Kaliforniai Egyetemen San Diegoban és a "The Titanic Story" (A Titanic története) szerzője.

Korunkban (legalábbis így mondják) helyük van az adatok, a vélemények és a nézetek terjesztésének, de egyáltalán nincs az egyszerű "igazságnak" - egy kifejezésnek amit soha nem kéne használni, hacsak nem gúnyos idézetek és minősítő frázisok őrsége által körülvéve. A késő-XX. századi gondolkodók közt az igazságtól való félelelem elérte a hisztéria szintjét. A posztmodern teoretikusainak nagy örege, Jean Francois Lyotard megrögzötten összekapcsolta az "igazság"-ot a "terror" fenyegetésével. Hasonló nyelvezetet tettek magukévá a dekonstrukció, a kritikai teória és a vallási, társadalmi tanulmányok valamint az azonosság-politika [identity politics] militáns relativista fajtájának gyakorlói. Ma talán a választott kifejezés nem a "terror", hanem lehet az "elnyomás", a "leuralás" vagy még stilusosabban a "hegemonia". De bármelyiket is használják, az Igazság egyértelműen defenzív [védekező] helyzetben van az amerika értelmiség köreiben.

És jó okuk van az igazsággal kapcsolatos gyanakvásra.

A XX. század a hazugságok korszaka volt - hatalmas, képtelen hazugságoké, a fasizmus, a kommunizmus és a "tudományos" rasszizmus hazugságáé - hazugságoké, melyeket mint objektív igazságokat adtak el az intellektuális és politikai tekintélyek, akik arra használták azokat, hogy felépítsék hatalmukat és azt legitimnek [jogosnak] tűntessék fel. Lehetséges úgy érvelni, hogy ha szabadulni akarunk a Tekintély alól, akkor először az Igazságtól kell menekülnünk; és pontosan ez az, ahogy a posztmodern gondolkodók érvelnek.

Ezen gondolkodók legoptimistáibbjai szerint azonban a menekülés útját már felfedezték, a hazugságok és a látszólag megalapozott tekintély megalkotásának útja elvezetett a különböző nézőpontok és heterogén "nyelvjátékok" valóságához. Ez a menekülési út az Internet, a leghatásosabb eszköz melyet valaha is bevetettek az "igazság" és a kaleidoszkóp-szerű vélemények és perspektívák ütköztetésében. A hálózat összekapcsolhat bárkit bárkivel, bárkinek a játékát bárkiével. Ez hihetetlenül olcsó, hihetetlenül könnyen használható és hihetetlenül hatékony.

Posztmodern körökben vannak csakugyan gyanakvók az Internet iránt, amiben van némi igazság, gyanakvás a "golbalizáció" és a "kereskedelmi kapitalizmus" szolgálatában játszott szerepe körül. De a teoretikusoknak akik túlléptek a baloldali kliséken, az Internet olybá tűnik, mint - ahogy egyikük kifejtette a témának szánt weboldalon - egy "közvetlen megtestesülése" a posztmodernizmusnak.

Egy nemzedékkel ezelőtt az elektronikai technológia Neoplapsztikus Korában Ralph Ellison a modern amerikai kultúrát egy fonográf felvételhez hasonlította. Mindkettő a "véletlen sorrendű hozzáférés" elvét alkalmazta: bárki hozzáférhet bármihez - csak a tűt kell rátennie. Ez egy találó metafora volt, de az internet jóval több, mint metafora. A hozzáférhetőség maximális fokát nyújtja és jóval többet ennél. Nem ülsz tétlenül az Internet előtt; használod arra, hogy dolgokkal foglalkozz: üzlettel, politikai mozgalmakkal, házassággal, különböző furcsaságokat megosztó közösségekkel.

A XX. század a hazugságok korszaka volt - hatalmas, képtelen hazugságoké, a fasizmus, a kommunizmus és a "tudományos" rasszizmus hazugságáé.

Használhatod bajkeltésre is. Eljön majd a nap, amikor a világ minden nagy intézménye az Internettől függ dolgai végzésében. Úgy is lehet ezt mondani, hogy minden nagyobb intézmény folyamatosan ki lesz téve az elektronikus behatolásnak és támadásnak az ellenfelei, a szakadárok, lázadók és kémek által. Talán nem is lehet jobb környezet az intézmények és eszmék aláásására. Az Internet kedveli a véleményt és az információt, nem kedveli viszont a tekintélyt és a tekintély legjobb barátját, az "igazságot".

Vagy legalábbis így történhet, Ez legalábbis egy valószerű feltételezés. De kellene egy próba-eset, egy példa az Internet és a rettenetes, intézményesen megtestesült "igazság" kritikus összecsapására. Találtam egy ilyen esetet.

Van egy nagy amerikai intézmény, melynek a neve pontosan "az Igazság". Közel kétmillió követője van az Egyesült Államokban és kb. tizenötmillió a világban (6,3 millió aktív taggal), ezzel a második legnagyobb amerikai eredetű vallás. A mormonok megelőzik számban de ők kevésbé lenyűgözően tekintélyelvűek, mint a szervezet, melyre utalok: az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat, melynek követői Jehova Tanúiként ismertek. Most azonban a Tanúk halálos harcban állnak a másvéleményűek erőivel, és a csatamező az Internet. A harc kimenetele eldöntetlen, de a körvonalak határozottak, és sokat taníthat nekünk a posztmodern elméleteiről az igazságról és tekintélyről.

Kik ők?

Kik Jehova Tanúi? Ez egy a legtöbb ember számára nehezen megválaszolható kérdés. A Tanúk a legkevésbé ismertek amerika elterjedt kisebbségei között. Nem szavaznak, nem Utah-ban gyűltek össze, nem üzemeltetnek egyetemeket, kórházakat vagy hírlapokat. Nem állnak kapcsolatban más vallási szektákkal, hagyományokkal vagy folyamatokkal, még a karácsony vagy a húsvét "pogány" ünnepének megtartásától is tartózkodnak. Az egyetlen látható megnyilvánulásuk az a szokásuk, hogy megjelennek a bejáratnál hogy "elhelyezzék" az Őrtorony folyóirat egy példányát.

De súlyos irónia van elszigeteltségükben és láthatatlanságukban. Történelmük minden szakaszában asszimilálódtak, felvéve a környező társadalom vonásait, vonásokat melyeket az ön-elszigetelés megőrzött és felnagyított majd végül önfelforgató formában lemásolt, mint egy furcsa, haszontalan növényfaj mely távoli partokra vetődött. A másik irónia hogy a Tanúk tekintélyelvű rendszere egy magányos szakadár próbálkozásával kezdődött hogy megszabaduljon a "kereszténység" korlátaitól.

Az Őrtorony Társulat alapítója Charles Taze Russell (1852-1916) egy kis férfiruha üzlet tulajdonosa volt Pittsburg-ben. Szabadidejében a Bibliát tanulmányozta. A haladás és megvilágosodás kedvelője képtelennek találta magát hogy elfogadja a történelmi kereszténység intellektuális tantételeit. Elvetette a háromság és a halhatatlan lélek tantételét, az Új teremtés c. könyvében (1904) még az evolució elméletével is kiegyezett. Szóval egy tipikus XIX. századi racionalista volt. Mégis, nem értett egyet az akkoriban divatos "magasabb kritikával" és annak racionalista támadásával a Biblia koherenciáját illetően. Tudományos alapon akarta védelmezni a Bibliát.

Sajnos a tudomány az ő számára lenginkább a számolás és mérés volt. Lényeges pont volt a Bibliában a számok használata. Meggyőződése volt, hogy felfedezte a bibliai próféciák számrendszerét és hogy a számok tökéletesen illeszkednek nem csak az írott történelem eseményeivel, hanem (furcsa de örömteli módon) a Nagy Piramis méreteivel is, Isten "kő tanújával" Egyiptom földjén. Felvázolta Isten tervét egy kimunkált és szép ábrán, melyet jelképes piramisok díszítettek, ez volt a "Korszakok Terve". Számításai azt mutatták, hogy a történelem hamarosan eléri csúcspontját abban, hogy Isten helyreállítja a földi paradicsomot. És elkezde mozgalmát "Az Igazság"-nak nevezni. "Tudomány" volt ez, " .... Isten szavából sarjadó".

Nem Russell volt a millennium egyetlen prófétája. A történelemmel kapcsolatos elméleteinek legtöbbje Amerika hatalmas, amorf Második Adventista mozgalmából eredt. Követői és a Hetednapi Adventisták a legnépesebb élő leszármazottai azon figyelemre méltó embereknek akik a XIX. szd. közepén felserkentették Amerikát hirdetve, hogy Krisztus második eljövetele hamarosan bekövetkezik. De Russell csoportja a többitől függetlenül indult és fejlődött ki. Russell jó író volt és nyilvános előadó és energikus önreklámozó. Napilapok százai jelentették meg prédikációit, emberek milliói vették könyveit. Újságja, a Sioni Őr Torony és Krisztus Jelenlétének Hírnöke 1879-ben 6.000 példánnyal indult, ma jóval több mint 20.000.000 példányban terjesztik.

Nagy tévedése volt, melyet többször is megismételtek az Őrtorony története során, hogy meghatározott dátumot jelzett előre a világ vége időpontjának. Úgy gondolta, hogy mindennek vége lesz 1914-ben. Valami történt akkor, de nem a világ vége volt az. Russell halála után tanítványai átvizsgálták számításait. Helyesnek találták, de megváltoztatták egyes jellemzőit. Az Őrtorony Társulat végül eldöntötte, hogy 1914 helyes volt, de azért volt az, mert Krisztus második (láthatatlan) eljövetele volt akkor, amiről Russell azt gondolta, hogy 1874-ben történt. A világ vége később lesz. Ezt más jóslatok 1918-ra, 1925-re, 1942-re és 1975-re helyezték. Ezeknek az előjelzéseknek a téves volta szakadásokhoz vezetett, olykor tömegesekhez, de akik maradtak (és csak ők számítanak bármely szervezetben) azok voltak, akik még hittek, lényegében abban, hogy az ilyen események racionális számításnak alávetettek. És ki végezné jobban ezeket a számításokat, mint az Őrtorony szakemberei?

Az Internet kedveli a véleményt és az információt, nem kedveli viszont a tekintélyt és a tekintély legjobb barátját, az "igazságot".

Russell időszaka volt a Tanúknál az Értelem Kora. A következő Őrtorony-elnök, Joseph Franklin Rutherford (1869-1942) a Politikusok korának volt vezetője. Rutherford, akit általában Rutherford Bírónak neveztek, jogász volt, aki a missouri-i Boonville időszakos bírája volt. Ráadásul kampányolt William Jennings Bryan, a Free Silver apostola és más progresszív ügyek mellett. Ahogy Bryan, ő is próférikus módon adta elő magát és a nagy tőke hatalma ellen harcolt. Ahogy Bryan, ő is ellenezte Amerika belépését az I. Világháborúba. A háború és a katonai szolgálat elleni fellépése elvezetett kilenc hónapos bebörtönzéséhez zendülés (nyilvánvalóan hamis) vádjával. Néhány okból kifolyólag a vallási hatalmasságok erőteljes ellensége lett.

Russell úgy tekintette a történelmet, mint az Isten és az ember közti megbékélés folyamatát. Rutherford harcnak tekintette Isten kormányzata, a Teokrácia és Sátán kormányzata, a zsarnoki nemzetállamok, kapzsi kapitalisták és hatalomtól őrült egyházak közt; egy harcnak, mely azok lemészárlásával ér majd véget, akik nem állnak a Teokrácia oldalára. Ez az alapvető politikai koncepciója irányította a russellizmus átszervezésében. A "szent nemzetben" - ahogy Rutherford nevezte az Őrtorony mozgalmat - a gyülekezet kongregacionalista irányítását felváltotta a teokratikus vezetés. Úgy döntött, hogy minden helyi tisztségviselőt az Őrtorony Főhivatal nevez ki ezután, és a gyülekezetet "társulat"-nak nevezik, mint a "katonai csapatot" [az angolban mindkettő: companie - a ford. megj.]. Megváltoztatta a mozgalom nevét Bibliakutatókról (túl általános) Jehova Tanúira (jogi kifejezése tulajdonjogának).

Rutherford jelmondata ez volt: "Hirdessétek, hirdessétek, hirdessétek a Királyt és az ő Királyságát!". Hirdetési stílusa kimunkálatlan volt, de bámulatosan teátrális. Ő írta a "Milliók Élnek, Akik Soha Nem Halnak Meg" c. könyvet. Követőit kiküldte az utcákra szendvicsemberekként "A vallás csapda és szélhámosság" táblákat magukra kötve (az Őrtorony mozgalom nem volt csupán "vallás"). Karikatúrákat adott ki disznószerű papokról és sátáni politikusokról. Igénybevette a rádiót, hogy Coughlin atyával rivalizálva maró támadásokat intézzen a kormányzatok ellen. Hangszórós autói (némelyik páncélozott) körutat tettek Észak Amerikában, szónoklatait a kelletlenül hallgató fülekbe harsogva. Hatalmas gyűléseket szervezett, mint a totalitárius államok vezetői, ahol egyhangúlag elfogadták a vezető által az ő nevükben írt bombasztikus határozatokat. Hogy megkülönböztesse a Teokrácia szokásait Sátán szervezetétől, eltörölte a születésnap, a karácsony, a húsvét megünneplését és a kereszt használatát az imádatban. Eldöntötte, hogy a zászló előtti tisztelgés, szavazás, a katonai nyilvántartásba vétel a Teokrácia elleni árulás és ezeket is eltörölte. Az Őrtorony mozgalomban mindenkitől elvárták a "szolgálatban" való részvételt, Rutherford könyveinek és gondolatainak terjesztését a közvélemény számára. A másként gondolkodókat kizárták és nyilvánosan megbélyegezték. Egy Igazság volt és Rutherford annak Prófétája.

Rutherford pályafutása a kor szélsőséges politikai folyamatainak paródiája volt (ha lehet ilyesmit parodizálni.) Amikor 1942-ben meghalt San Diego-i rezidenciáján - egy birtokon, melyet a feltámadt patriarchák milleniumi rezsimének fővárosául szántak, de a jelen számára titkos kijárattal is elláttak az ellenséges támadás esetére - nyilvánvaló volt, hogy túlélte korát. A következő években az Őrtorony Társulat megtanult kevésbé politikai szekta szerű lenni, inkább egy modern vállalat lett - miközben megőrizték Rutherford tantételeinek nagy részét és teljes hatalmát.

Minden sztereotípiának megvan az archetipusa. Sloan Wilson szolgáltatta az amerikai testületi kultúra sztereotípiáját regénye címével: "A szürke flanellöltönyös férfi" (1957). Az archetipus néhány évvel korábban jelent meg, N.H. Knorr (1905-1977). Rutherford utódja az Örtorony Társulat elnökeként szó szerint "szürke flanellöltönyös férfi" volt. Ahogy Rutherford, ő is teljes ellenőrzést gyakorolt a társulat felett, de miközben Rutherford mindenre rányomta a bélyegzőjét, Knorr még a nevét sem írta alá. Minden Őrtorony kiadvány névtelenül jelent meg az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat Rt. kiadásában. Minden iránymutatás homályos de meghatározó módon "a Társulat" által lett kiadva. Ekkorra elérték a teljes szabványosítást, most minden erőfeszítést az irodalom házról-házra terjesztésére összpontosítottak, olyasmire amit szinte mindenki tud végezni. Rutherford idejének irritáló tantételeit összegyúrták igazság-morzsákkal, hogy eléggé édeskés legyen és bárhol eladható a világon, ahol az embereket vonzották Amerika termékei.

Az Őrtorony felvette egy multinacionális cég vonásait, sok üzletággal és tízezernyi helyi lerakattal, sokkal inkább hasonlók, akárhol is vannak, mint sok McDonald's étterem. Az Őrtorony gyárai és irodái a Brooklyn Heights-en emelkednek: a Wall Street-i kereskedők az Őrtorony neonfényein gyakorolhatják a jóslást. És az Őrtorony haladt a korral. 1970-ben követte a többi nagy amerikai cég példáját, előtérbe helyezték a nyájasabb hangú vezetést és az elegáns nyilvános megjelenést. A birodalmi elnöklést felváltotta a bizottságok hálója és megváltoztatták könyveik és folyóirataik vaskos megjelenését. A stílust a Rutherford idejének túlzásaira való reakcióként átalakították, pasztell színekkel és a multikultúrális képek és retorika barátságos ám következetes használatával, kamatoztatva ezt a Társulat lehetőségeiben az afroamerikaiak meghódítására.

Russell a racionalizmus ellen racionalizmussal való harcot tervezte. A Bibliát tudományos alapokon védte volna meg.

Statisztikai önbizalmuk majdnem végletesen megvakította őket korlátaikat illetően. A mozgalom számára nagy terhet jelentett a múltja. Miközben azért küzdött, hogy vonzóvá tegye magát mindenkinek, meg volt verve mindenféle tiltással szinte minden polgári szokás ellen és szinte minden vallásgyakorás ellen, kivéve az Őrtorony irodalom árusítását és annak magyarázatának hallgatását. A Tanúk aprólékos, elidegenítő szabályai szinte abszurddá tették őket, különösen saját ifjaik számára.

Még károsabb - valójában halálos - volt a Társulat mániákus "vér-ellenessége", az a hitnézetük, hogy a vérátömlesztés lázadás Isten vérevést tiltó törvénye ellen (1 Mózes 9:4). A hitnézetet a Társulat Rutherford korszakának 'az úgynevezett orvostudomány' (Sátán birodalmának egyik csapata) elleni harca inspirálta és az Őrtorony mozgalom egyik legkiemelkedőbb komplexusává vált. A vérátömlesztés elfogadása vagy valakinek a saját gyermeke számára megengedée K.O. (kiközösítési ok) volt, és a kiközösítés az Igazságból való kivetést és azt jelenti, hogy elkerülik a barátai és rokozai. Öt évtizede szedi a "vér-ellenesség" áldozatait a hívők közt, még napjainkban is.

Az Igazságnak és annak matematikájának egy másik veszélyes vonása jelent meg újra az 1960-as években, amikor a Társulat néhány újabb számot összeadva megjósolta, hogy a dolgok jelen rendszerének 1975-ben lesz vége. Akkor lesz, - a számítás egyszerű volt, gyors és még kényszerítőbb, mint Russellé. Ez a rajongás félelmetes fellángolását indította el a Tanúk közösségeiben. Sokan akik korábban elsodródtak, visszamentek; sok Tanú ígéretes pályafutást szakított félbe, hogy teljes időben a jó hírt hirdesse a világ eljövendő végéről.

A világ makacsul fennmaradt, és a Tanúk erőfeszítése, hogy kiheverjék az ebből származó kapcsolati katasztrófát, felszínrehozott egy régi jellemvonást - a Társulat szokását, mely Russell idejéből ered, a "jelen való igazság" kifejezés használatát a prócéciáik mindenféle cáfolata kivédésére, mint annak egyik jelét, hogy az Igazság előrehaladó. Nem mindenki fogadta el ezt a paradox (vagy Lyotard szavaival: paralogikus) gondolatot az igazságról, mint olyan dolgot, ami egyszerre mozog és megtartja állandó helyét az Őrtorony főhadiszálláson. Több százezer Tanú morzsolódott le, másokat pedig kizártak, miután elbukott Raymond Franz, a Társulat dicső Vezető Testületének tagja tantételbeli reform-próbálkozása.

A szervezet túlélte, nagyrészt azért, mert képes volt megtiltani a kommunikációt. Bárkit, aki "hitehagyott" megjegyzéseket tett vagy "hitehagyott" híreket terjeszett, azonnal kiközösítették és elkerülték. Természetesen ha támadni akarod az Igazságot, írhatsz egy könyvet róla (Franz kettőt írt), de a kereslet kicsi lesz. Ez nagyon tilalmas volt egy Jehova Tanújának és egy a szabályok alatt lévő Tanú soha nem olvasna hitehagyott könyvet. Mindenesetre nehéz ilyen fajta olvasnivalót keresni, nem hozzák csak úgy az ajtódhoz mint az Őrtornyot. A másképpgondolkodók elmentek a Tanúk összejöveteleire és próbálták terjeszteni az irodalmukat, aminek nagy részét eldobták. Reklámlevél-kampányba kezdtek, de alig értek el többet annál, hogy az Őrtoronyban rajzok jelentek meg a szemétbe dobott hitehagyott levelekről.

Ekkor megszületett az Internet.

Az Antikrisztus megjelenése

Tegyük fel, hogy egy odaadó Jehova Tanúja vagy és valahogy rátalálsz az Internetre. Mit tennél először? Ott ülnél a számítógép előtt és beírnád hogy "Őrtorony" meg hogy "Jehova Tanúi" egy keresőbe. És valami ilyesmi jelenne meg a monitoron: "Kérdések Jehova Tanúihoz", "Válaszok Jehova Tanúinak", "Jehova Tanúi hamis próféciái", "Az Őrtorony után", Őrtorony Figyelő", "Free Minds Inc." - egymás után az ellenzék honlapjai. Ha rákattintanál valamelyik címre, meglepődnél és fekhborodnál, de talán elcsábulnál, különösen ha valaha is rejtegettél valamilyen gyötrő kétséget az Igazságról vagy valami titkos sérelmet a vezetés iránt általában.

Egy ellenzéki honlap az információk és vélemények nagyáruháza, szolgáltat híreketaz Őrtoronyról, egykori Tanúk személyes tapasztalatait, humort, tényeket az Őrtorony színes történelméből (mely módszeres elnyomás és elferdítés tárgya a Társulat részéről), a Társulat sajátos bibliaértelmezési módszereinek elemzését, pszichológiai és ügyrendi tanácsokat azoknak, akik el akarják hagyni az Őrtornyot, és természetesen kapcsolatot más ellenzéki honlapokra.

Az ellenzéki honlapok lényegében monopóliumot szereztek a régi Őrtorony kiadványok kereskedésében, az olyan irodalmakéban melyeket a Társulat úgy tekint, hogy azok túlságosan tele vannak Régi Igazságokkal ahhoz, hogy eladják valakinek akár csak nosztalgiázás céljára is. És ha a nyomtatott könyvet túl elavultnak tartod, akkor CD-ROM-ok kaphatóak. Egy vékony korong a Társulat lejárt spekulációinak könyvtárát nyújtja neked a gyorsan bekövetkező végről a munkásosztály és a kapitalisták közt (Russell: "Armageddon csatája" 1912), a Lackwana vasútvonal prófétikus jelentőségéről (Clayton J. Woodwort és tsai: "A befejezett titok, 1917), a házasság nem tanácsos voltáról most, hogy Armageddon már olyan közel van (Rutherford: Gyermekek, 1941) és száznyi más témáról.

Rutherford a történelmet harcnak tekintette Isten kormányzata, a Teokrácia és Sátán kormányzata, a zsarnoki nemzetállamok, kapzsi kapitalisták és hatalomtól őrült egyházak közt.

Számos hitehagyott oldal vette célba a vérkérdést, a legsebezhetőbb pontot az Őrtorony védekezésében. Az egyik legbefolyásosabb ilyen honlap a "New Light on Blood" [Új világosság a vérről] Tanúk titkos társaságának propaganda-eszköze, akiknek célja az Őrtorony szervezet radikális megreformálása. Az Associated Jehovah's Witnesses for Reform on Blood [Jehova Tanúi Társasága a Vérkérdés Reformjáért] több országból származó emberekből áll és úgy tűnik, igen magas szintű kapcsolatai annak a szervezeten belül. Erejük abból a tényből fakad, hogy létezésük nagy mértékben elektronikus és virtuális. Tényeket gyűjthetnek össze és beszivároghatnak hivatalos szervezetekbe, riaszthatják a tömegmédiát, figyelmeztethetik az ingadozó Tanúkat, hogy "vérbűn" veszélyének teszik ki magukat (ez a legszörnyűbb dolog amit egy Tanúnak mondhatsz) ha nem állnak szembe a vértilalommal, mindezt megtehetik és még tagjaik azonosítását és üldözését is elkerülhetik. Soha nem volt még ilyen egyszerő a lázadás: "ha névtelen akarsz maradni, használj névtelen levelezőt, mint ez."

De hát nincsenek lojális erők a kibertérben? Amikor az Internen először széles körben hozzáférhetővé vált, elszaporodtak a lojális honlapok. Sok Tanú meglátta az új technológiában a lehetőséget, hogy kommunikáljon hittársaival egy nem hivatalos úton. Az Őrtorony mindig elfojtotta a független Tanú kiadványokat. Az Igazság csak egy irányba áramolhat - a Társulat szerkesztő hivatalából ki és le a helyi gyülekezetekhez. Még a lojálisak is örültek, ha megváltozott ez a megszokás. De míg a nyomtatást könnyen lehetett szabályozni, az Internetet nem; úgyhogy a Társulat figyelmeztető cikkeket adott ki a "szellemi pornográfiáról" mely a kibertérben található és felszólalt a csábítás ellen, mely által az emberek Internetfüggé válhatnak és elkezdik elhanyagolni a királyság szolgálatát. Néhány lojális honlap megértette a figyelmezetést és megszűnt.

Mégis, a Társulat nem versenysezhetett az Internettel. Azt vették észre, hogy a nyilvános sajtó a világhálót mint elsődleges információforrást tekinti és hogy nem akarja, hogy bárki a hitehagyott honlapokon keressen informáckót az Őrtoronyról. Úgyhogy egy jelentős döntéssel létrehozták saját honlapjukat. Miközben elismerik, hogy vannak "más honlapok" melyek "kedvezően vagy kedvezőtlenül nyilatkoznak rólunk", a watchtower.org úgy jelenti be magát, mint az egyetlen "hiteles forrás Jehova Tanúi hitnézeteit, tanítását és tevékenyégét illetően".

A hivatalos honlap különféle, lehető legelőnyösebb cikkekkel szolgál ("Öt mód, hogy javítsd életed minőségét", "Amikor senki nem lesz szegény", "Isten csodálatos új világának készítése"). De a csillogás nem minden. A hitehagyott oldalak mindig hiányukkal voltak jelen a hivatalos lapon, legfőképp azon amelyik folyamatosan a vértilalom odaszánt védelmezője volt. Mivel nyilvánosan támadták egy ártalmas és korlátolt eljárás kialakításáért, a Társulat az egészségről és szahadságról szóló cikekkel válaszolt: "A vér - létfontosságú", "Minőségi alternativák a vérátömlesztésre", "Vér: kinek a döntése és kinek a lelkiismerete" és "Jogod van választani".

A Társulat megtanulta az Internet törvényét: a világháló a fővonalbeli amerikai értékek - a szabadság, a vesengés, a nyilvános megvitatás egyik tényezője. Másképp kifejezve a törvényt: itt nem a legjobb pont egy olyan honlap készítése, mely szerint te mindent tudsz és ha mások nem értene egyet ezzel, azok elveszhetnek. Amikor belépsz a világhálóra, kötnek a párbeszéd szabályai. És ez történt az Őrtorony Társulattal. Nem csak hogy a szabadságról beszél a "teokratikus" szabályok helyett, de részvételük a neten felhatalmazza követőiket, hogy gyakorolják az elektronikus párbeszédhez való jogukat.

Az 1990-es évek végén többszáz lojális honlap virágzot, többnyire ártalmatlanok és problémamentesek: személyes honlapok, ahol megbeszélték az Őrtorony irodalom terjesztésének vidámságát, képeket tettek közzé családi utazásokról és volt egy kapcsolat a watchtower.org-ra is. Más lojális oldalak csevegőszobákat hoztak létre és üzenőtáblákat, gondosan figyelve és kizárva a nem "építő" hozzászólásokat. Némelyikük hitehagyott-ellenes anyagokkal is szolgált. Az egyik legszebb chat-központú oldal létrehozta a "Paradicsomi Föld Üdözött Listáját" egy digitális "tűz tavát" amelyet azok számára tartottak fenn, akik "megszegték a szabályokat és kitiltották őket a #paradise_earth -ról". Néhány lojális honlap nagyon megterhelődött a látogatóktól.

Egy oldal mely mégis nagyon aktívvá vált, a H2O (Hourglass2 Outpost) volt. 1996 végén jött létre, mint nemzetközi nyilvános fórum szolgált nagyjából az eztkövető öt éven át - ez nagy idő az Interneten - és elsődleges találkozóhelye volt az Internet-barát Tanúknak, és egy modellje az Igazság és a Hatalom Internetes egyezkedésének. A fórum üzenőlapjára kattintva a Tanúkat elektronikus hangok Bábele fogadta, mely elég hangos volt, hogy sok posztmodern gondolkodó azt higyje, a millennium máris eljött. Néha figyelmeztetések jelentek meg, hogy eltávolították valakinek a hozzászólását, mert az zavaró, vagy nem "építő" volt, de aggódásuk úgy tűnt abból ered, hogy próbálták távoltartani mind a másképpgondolkodókat, mind a lojalistákat a lapra való belépéstől. Nem volt intézményesítet igazság, még azzal kapcsolatban sem, hogy kié a fórum. Ahogy az Őrtorony Társulat leutánozta a cégek névtelenségét, így a H2O is leutánozta a Társulat névtelenségét.

Miközben Rutherford mindenre rányomta a bélyegzőjét, Knorr még a nevét sem írta alá. Minden Őrtorony kiadvány névtelenül jelent meg.

Ez a párhuzam vagy irónia nem volt túlságosan méltányolt a lojalisták által, akik beléptek erre a "Tanú" oldalra, hiszen csak legkedvesebb hitnézeteik támadását látták olyan levelezők által, mint "Dredd Scott". "Szkeptikusok Szappantartója", "Liberális Vén" és "Ropogós Béka". A honlapot rendszeresen elárasztotta a sürget követelés, hogy megtudják: "ki üzemelteti ezt a honlapot"? És ekkor mindig volt valaki aki önként megmentette a gyanútlan lojalistákat tudtukra adva, hogy

"A HOURGLASS 2 EGY HITEHAGYOTT HONLAP. HA OLVASOL A SOROK KÖZT, NAGYON GONDOSAN, AKKOR LÁTNI FOGOD, HOGY EZT A HONLAPOT HITEHAGYOTAK ÜZEMELTETIK."

Az ilyen figyelmeztetések is névtelenül lettek beírva, mint minden más. Néhány lojalista figyelmeztete a Társulatot, hogy gyakran látogatnak egy honlapot melyet hitehagyottak is látogatnak.

A H2O elárulását nem a hitehagyás jelentette. Szponzoraik néha figyelmeztető üzeneteket küldtek "Kedves testvérek és testvőrnők" kezdettel, talán ironikus célzattal, hogy "a H2O többé nem szándékszik vagy képes megvédeni titeket a hitehagyottaktól, mint az Őrtorony Társulat". Ez nem csökkentette a lojalisták gyanakvását, hogy a H2O a Blood Reform csoport előörse. A fórumon a lojalisták azzal vádolták a hitehagyottakat, hogy honlapokat hoznak létre, hogy azokkal megszerezzék a lojális levelezők elektronikus címeit, és bajba sodorják őket a Társulatnál. A hitehagyotak igazából azzal vádolták a Társulatot, hogy ál-hitehagyott oldalakat hoznak létre, hogy megszerezzék az ál-lojálisok címeit és kiközösítsék őket. Mindeközben a lojalisták vádolták a többi lojalistát illojalitással, és az intellektuális lojalisták azzal győzködtek mindenkit, hogy maga Isten is a "félrevezetés mestere", és ravaszul próbára teszi szolgáit olyan igazságokkal, melyek hazugságnak látszanak. A keveredést fokozva voltak emberek, akik "híreket" hoztak "bentről" a Társulattól, hírekkel, melyek célja a tagok bátorítása a reform megjövendölésével, és elcsüggeszteni őket hamis pródéciákkal vagy egyszerűen fenyegetést terjesztettek: a Társulat tudja, kivagy! Hamarosan ki leszel közösítve!

A Társadalmi Szerződés születése

A Tanúk Internetes háborúja első ránézésre olyannak tűnt mint a kémek harca a kémekkel, polarizált vagy kölcsönösen parodisztikus ideológiák közt - az "ateisták" a "Társulati emberek" ellen. Közelebbi vizsgálódás megmutatja, hogy "a vélemények folytonos spektruma" (ahogy a H2O egyik résztvevője kifejezte), egy olyan spektrum amit a beszélők és hallgatók közösségében jelenik meg. A H2O és testvéroldalai Jehova Tanúit jelenítették meg első lehetőségükkel, hogy egyfajta közösséggé váljanak és ezt a kisérletet érdemes megfigyelni - nem csak a Tanúk reakciói miatt, de a posztmodern elméletek próbájaként is.

A posztmondernitsák feltevéseivel és reményeivel ellentétesen, akik úgy tekintettek a kibertére, mint minden érték átértélelésének régóta várt igéretre, az internek foradalma átfordult egyfajta normalitási forradalomba. Ez folyton újrarendezte a "spontán rendet", amit Fridrich Hajek a szabad társadalom jelentős céljának tekintett. Még a H2O sem csak sok névtelen ember volt akik különböző nézőpontokat képviseltek. Ez egy társadalmi rend volt, melyet a munkamegosztás jellemzett.

Bármely fórumon, ami olyan népszerű, mint a H2O, a "kibicek" vagy megfigyelők többen vannak, mint az aktív beírók. A H2O beírói tovább osztódtak ideológiailag is. De nem ez az egyetlen fontos dolog. Az egyes beírók speciális szerepet láttak el. Néhányan demagógok, provokátorok, az értelmileg hátrányos helyzetűek szószólói vagy professzionális cinikusok és áldozatok voltak. Mások gyakorlati tevékenységet folytattak, elmondták a többieknek, hogyan használják a szoftvereket és készítsenek saját honlapot. Megint mások történészekké váltak, alaposan megvizsgálva a Tanúk mozgalmának feljegyzéseit az abszurd vagy tanulságos tényekért, szociológusok elemezték a Tanú szubkultúra viselkedését, jogászok adtak tanácsot az Őrtorony "bírói" rendszerének bonyolult eljárásaihoz, pszichológusok szedték össze a morzsákat amiket a jogászok otthagytak, kereskedők reklámoztak valami új nagy eszmét vagy új nagyszerű kapcsolatot, dramaturgok, elbeszélők, szatirikusok és komédiások fordították le a Tanúk tapasztalatait irodalmi művekké. Minden társadalmi réteg megmutatta egyesek célját az Internet valutájának - más emberek figyelmének és elismerésének - megszerzésére. Együtt ezek a csoportok közelítően egy valós közösséget példáztak.

A virtuális közösség szinte teljesen anoním volt, de világos, hogy néhány tag jobban ismerte egymást, mint saját Tanú családtagjait vagy barátait. A modern közösségek rögeszmés személyiségvédelme gyakran a közösségi élet ellenségeként van tekintve. Azonban a H2O-n azt láthatjuk, hogy a személyiségvédelem teremti meg a biztonság határát, ami az egyénnek kell, hogy egyáltalán felfedezzen valamit is az életben. A számítógép műanyag háza megtestesíti mind a személyiségvédelmet mind az erőt/hatalmat.

"1995-ben amikor megvettem első számítógépemet (egy Mac 8100-t) felismertem, mivel voltam kapcsolatban (az Őrtoronyban) ... Ekkor volt az, hogy a személyiségem nagy része felszabadult. Az Internet valóban megmentette a 'lelkem'."

Ez több volt, mint az Őrtorony mozgalommal kapcsolatos tények felfedezése. Az emberek a neten felfedezték olyan képességeiket, melyekről soha nem tudták, hogy birtokukban vannak és esélyt kaptak, hogy gyakorolják azokat. Sokan naív kibicekként vagy lojalistaként kezdték részvételüket, csak később vonódtak be a beszélgetésbe és vették fel a gondolkodói vagy írói szerepet - gyakran, teszem hozzá, éles és erőteljes gondolkodóét és kellemes, szellemes íróét.

A világ vége 1975-re várásának tévedése visszahozta a Társulat szokását, hogy úgy tekintették a be nem teljesedett próféciáikat mint annak a jelét, hogy az Igazság előrehaladó.

Ezek a kedves, inteligens, bosszantó, nem ritkán ellenséges idegenek is felfedezték a társadalmi szerződés elméletét, mely öregebb mint a Hayekiánusok vagy akár a Lockiánusok ideológiái a szabad társadalomról. Klasszikus hely a témában Szophoklész Antigonéja, ahol Haimón váratlanul felismeri, hogy valami nem stimmel hatalmaskodó apjával: "Te csak beszélsz s mást meghallgatni sem kivánsz?".

Mondd ezt az Őrtorony Társulatnak. De mondhatod ezt az Internet látogatóinak, akik fenyegetik a többi látogatót, butának és ostobának nevezve őket, összezavarják őket lényegtelen dogokkal vagy egyszerűen hazudnak a tényeket illetően. A H2O-n, mint sok más honlapon, az ilyeneket cselekvő emberek elszenvedik a legrosszabb társadalmi büntetést, amit egy individualista társadalom kiszabhat? nem veszik komolyan őket többé.

A társadalmi szerződés Internetes változata a résztvevők felismert érdekein alapultak, nem egy intézményes hegemónián vagy az ügyekről való megegyezésen. Vajon ez a posztmodernisták az igazságról és hatalomról való lemondásról szóló elméleteinek igazolása volt?

Az Igazság újraéledése

Egyáltalán nem. A Tanú honlapk rejtett és spontán fejlődése teljesen az egyéneknek a régifajta igazság iránti aggodalmának eredménye volt. Az ellenzékiek idejüket és energiájukat arra használták, hogy ahogy gyakran mondták: "elmondják az igazságot az Igazsáról". Az illojális honlapokon feltűnő lojalisták szintén ezt gondolták. Elégséges motivációjuk volt az igazság keresésére kockáztatva a rossz lelkiismeretet és a saját vallási szervezetük általi büntetést hogy párbeszédbe kezdtek a szembenállókkal. Az emberek mindkét oldalon egy egyszerű, de gyakorlatias elmélet követelése szerint próbáltak élni, mely a legréégebbi elmélet a világon: ez az igazsággal való összefüggés elmélete.

Szinte mindenki, aki belekeveredett az Őrtorony háborúba egyetértett az egyszerű elméletel, hogy az igazság a megismerhető tényekkel függ össze, és a hamsság nem. Tegyünk félre egy pillanatra minden részrehajlást és iróniát, vitát és paranoiát az Őrtorony melletti és az Őrtorony ellenes erők közt. A kérdés mely emberek százait vezette az elektronikus harc arénájába nem össze nem függő perspektívák és relativisztikus alapelveké volt. Ez sokkal őszintébb volt: összhangban vannak-e az Őrtorony Társulat elméleti a világról és önmagáról a tényekkel?

"Rick", az egyik névtelen személy, aki felelős volt a H2O fórumért, elismerte, hogy a dolgok általában nem "feketék és fehérek", mégis, ahogy javasolta, "az igazság felfedi magát azoknak, akik soha nem hagyják abba a keresését". Látszólag mindenki egyetértett ezzel. Ha valaki meggyőzné az Internetes vitatkozókat, hogy az igazság keresése csak szórakoztató nyelvi játék vagy az eltérő vélemények keresése, egyikük sem maradna a fórumon. Ami együtt tartotta ezt a virtuális közösséget, az a meggyőződé volt, hogy az eszmék felfogható kapcsolatban vannak a tényekkel.

Ez a meggyőződés könnyen átléphet mindenféle osztály, nem, rassz, nemzeti kultúrális határt és vallási meggyőződést. A nagy Internetes vita kiemelkedői voltak afroamerikaiak, norvégok, venezuelaiak, finek, ausztrálok, harcos ateisták, újjászületett keresztények, menő üzletemberek, szegény egyedülálló anyák, orvosok, házmesterek és szelíd amerikaiak. Ők mindannyian az univerzális Internetes közösség voltak, annál is inkább mert senki nem említette a multikulturalitást, vagy válaszolt a Disney Társaság stilusában: "ez egykis világ, végülis". Ismét: ha a szabad társadalom igazolását keresed, ahogy azt az amerikaiak tradicionálisan értelmezik, ez egy jó hely kezdésnek. De fontos megismételni, hogy a net nem csak arról szól, hogy mondjunk dolgokat, hanem arról is, hogy tegyünk valamit. Az Őrtorony összeütközés minden oldla elfogadni látszik azt a tényt, hogy a virtuális közösség komoly befolyással van a valós közösségre. Drámai bizonyíték vált nyilvánvalóvá erre 1998-ban, a bulgáriai vér-csatával.

Az Őrtorony Társulat 1994 óta viaskodott Bulgária kormányzatával. A téma a vérátömlesztés és a katonai szolgálat volt. A kormányzat úgy vélte, hogy a Tanúk vér-ellenessége veszélyezteti a közegészségügyet. A Tanúk úgy vélték, hogy a kormányzat vonakodása, hogy felmentse őket a katonai szolgálat alól, a szabadság egyik szabálytalansága volt. Az egyik dolog vezetett a másikhoz, és az Őrtorony Társulat Az Emberi Jogok Európai Bizottsága elé állíttatta Bulgáriát. A tárgyalások folytatódtak és 1998 március elején a jogi vita békés véget ért. Bulgária beleegezett, hogy megadja a Tanúknak a lelkiismereti szolgálatmegtagadás jogát, és az Őrtorony Társulat beleegyezett, hogy elvet "mindenféle ellenőrzést vagy büntetést" a Tanúkkal kapcsolatban, akik elfogadják a vérátömlesztést. Bárki, aki elolvassa az egyezményt, megállapítja, hogy a vér-tilalmat feloldották, legalábbis a bolgárok számára.

A múltban egyetlen ilyen rendkívüli változás sem keltett ekkora hullámokat a Társulat nemzetközi szervezetében, mivel azokat soha nem közölték a nyilvánossággal. Az 1960-as és 1970-es években a Tanúknak Mexikóban megengedet volt, hogy kivonják magukat a katonai szolgálat alól, megvéve egy kis kártyát mely azt igazolta, hogy "szolgáltak", miközben Malawiban a Tanúk, akik semmit nem tudtak a mexikói eseményekről, borzalmas üldözést szenvedtek el, mert visszautasították egy kis kártya megvásárlását, mely azt igazolta, hogy ők az uralkodó politikai párt "tagjai".

Az Internet megtörte a Tanúk elszigetelését az igazságtól. 1998. április 20-án az eltitkolt bulgáriaia egyezményt felfedezték az Európai Bizottság eldugott honlapján és egy hozzászóló által postázva lett a H2O-ra. Úgy tűnik, ez volt az első hír, amit az Őrtorony világ (és beleértbe szinte minden Őrtorony főhivatal) kapott erről. A hír reményt és gyanakvást keltett egyszerre. Egy hitehagyott trükk, vagy az Őrtorony reformjának jele? Az elektronikus kutatás igazolta, hogy a hír hiteles: a Társulat kompromisszumot kötött a vérkérdésben. A Tanú társadalomban ez az egyik legelképzelhetetlenebb eseménynek számított. "Negyven éve kitartó tanúként" írja az egyik H2O üzenet "soha nem gondoltam, hogy ezt fogom megélni".

Az emberek mindkét oldalon egy egyszerű, de gyakorlatias elmélet követelése szerint próbáltak élni, mely a legrégebbi elmélet a világon: ez az igazsággal való összefüggés elmélete.

De mit jelent ez? A Társulat vonakodva alkalmazkodott az új, jóval nyitottabb világhoz? Felismertek valami új igazságot a vérrel kapcsolatban? El fogják ismerni, hogy az igazságról vallott régi elméletük hamis? Elismerve ezt, most már mindenki akinek van számítógépe láthatja, mi történt? Európából és Amerikából származó információk azt sugallják, hogy a Társulat ideges volt és felkészületlen a gyors és ellenőrizetlen nyilvánosságrahozatal kihívására. De az Internetet figyelve még egy lassú, nehézkes hatalom sem habozhat sokáig.

Amikor a Társulat lépett, válasza nem az igazság kimondása, hanem a zavar elfojtása volt a neten. 1998. április 27-én egy baráti honlapon, a noblood.com -on megjelentettek egy sajtónyilatkozatot. Ez a népbutítás egy mesterműve volt. Semmit nem szólt a Társulat morális megalkivásáról, csupán a "vallási szabadság" győzelmét ünnepelte.

Kétségbeesett hazardírozást volt ez. A Társulat elhatározta, hogy beszáll az Internet megkövetelte nyilvános párbeszédbe, de csak saját játékát a szavakkal folytatta. Ez a stratégia arcátlanul posztmodern volt. Ez azt jelentette, hogy felszabadítja a Társulatot minden a szavak és a valóság közötti kötelék alól, minden várakozás alól, hogy meg kéne felelni az igazság elméletének. Természetesen az ilyenféle szabadságot csakúgy lehet elérni, ha az igazságot azonosítom egy intézményesített hatalommal. Ez egy ironikus válasz a posztmodern elméletekre a hatalommal és igazsággal kapcsolatban, de nem a Társulattal, mely mindig mindkettővel azonosította magát.

Megértve ezt az alapelvet, a lojális honlapok operátorai gyorsan kiseperték azokat, akik bármiféle kérdést vetettek fel a Társulat bejelentésével kapcsolatban. Az ellenséges honlapokra küldött lojalista üzenetek egészen odáig elmentek, hogy azt állítsák, a vértől való tartózkodás soha nem volt elsődleges kérdés, hogy mindig az egyén lelkiismeretére volt bízva, hogy döntsenek - még ha rossz döntésüknek elismerten meg is volt a kellemetlen intézményes következménye. Ez volt a Társulat új irányvonala: a vérátömlesztés teljesen rád tartozik - de ne tedd, ha tudod, mi a jó számodra.

A közvetlen hatás lelkesítő volt az Őrtorony ellenfelei számára. Az ellenzékiek, különösen a H2O népe, végitéletről és csodás változásról beszéltek:

"Ez a WTS [Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat] végének a kezdete. Ki van zárva, hogy kimásszanak ebből."

"Kompromittálták Jehovába vetett hitüket és elbuktak a próbán."

"Akkora [törölt trágárság] vagyok, hogy annyi éven át SZIVATHATTAK. Köszönöm az Internetnek, hogy felébredtem a HÜLYESÉGEMBŐL!"

1999. őszére a Társulat felismerte, hogy komoly bajban van. Elkezdte lányabbá tenni megjelenését, de keményíteni hatalmát. Megadta magát Internetes ellenségei egyik leghangosabb követelésének: négy viszonylag fiatal férfit neveztek ki a Vezető Testületbe, köztük most először egy afroamerkait. Ugyanekkor nyers csapást mértek az Internetes értelmiségre. Egy szokatlanul hosszú és nyomatékos cikk jelent meg a Mi Királyság-Szolgálatunkban, az Őrtorony belső kiadványában, mely leleplezte az Internetet, határozottan ellenezve, hogy még egy olyan látszólag ártalmatlan elektronikus jelenséget is, mint a tanulságos történetek elektronikus megosztása vagy a chat. A Királyság-szolgálatunk külön célpontjai voltak a lojalista honlapok, melyek egyre körmönfontabb érvekkel védték a Társulat tanításait. Ragaszkodtak a Társulat kizárólagos jogához, hogy kereskedjen saját tanításaival, használja saját könyveit és honlapját.

A honlapok világszerte törölve lettek - de csak átmenetileg. Hiszen az Őrtorony Társulat nem mondhatja azt magánszemélyeknek, hogy húzzák ki a gépeiket. A végső hatás az volt, hogy a lojalisták, akik tevékenyek maradtak vagy visszatértek a netre, kitartóan gúnyolták az Internet ellenzőit, akik csodálkolztak, hogyan képesek védelmezni a Társulat tekintélyét, miután a Társulat határozottan kijelentettel, hogy ezt ők nem tehetik, mert ők magukra vállalják ezt a feladatok.

Miközben a vér-csata folytatódott az Interneten, másik probléma merült fel, egy kevésbé fontos, de kellemetlenségével tovább csavarta az igazság problémáját: Y2K. A Társulat soha nem kapcsolta össze egyetlen millenniumi próféciáját sem a következő évezred eljövetelével. Mindazonáltal hosszú idő telt el 1914 óta, amely év állítólag a jelenlegi világ végének a jele volt. Az apokaliptikus remények állandósultak a helyi gyülekezetekben, és a 2000. évhez kapcsolódtak, az Internet által voltak bátorítva és terjesztve, és meghiúsultak, ahogy minden korábbi reménnyel is történt.

A Tanúk leragadtak az elektronika előtti világ ajtóról-ajtóra végzett eladási rutinjában, mindenféle elektronikus 'kinyúlás' nélkül, kivéve a watchtower.org -ot, amit soha senki nem fog megtalálni, hacsak nem keresi szándékosan.

Az ezredforduló nagyon komoran virradt fel az Őrtorony Társulat felett. 1999. óta ideje nagy részét (kiadványaik egyes cikkei szerint teljes idejét) azzal töltötte, hogy türelemre és kitartásra intse a Tanúkat a hosszú úton. A figyelmeztetések a valósággal kapcsolatos engedmények voltak, az új valósággal, melyet az Internet segített megteremteni. Az iparosodott világ sok országában, miként a harmadik világ sok országában is, a tagság komoly válságban volt. Az áttérítésre tett hatalmas erőfeszítések ellenére Jehova Tanúi száma a 17 leginkább internetesedett országban, beleértbe az Egyesült Államokat is, csökkent 1999-ben. Az egész világon a növekedés jóval az optimális alatti 2% volt. Ez folytatódott 2000-ben is, nulla növekedéssel vagy csökkenéssel 74 országban vagy területen a 235-ből a statisztikát leadók közül, csökkent az elhelyezett irodalom és 11%-kal csökkent a keresztelkedés. A növekedés az USA-ban alig fél százalék volt.

2002 enyhe fordulatot jelez: Jehova Tanúi száma világszerte 2,84%-kal nőtt. A Tanúk megfigyelői a változást mely egyértelmű volt bizonyos nyugati országokban (pl. Egysült Államok, ahol 3% volt a növekedés) a 2001. szeptember 11-i terrorista támadásnak tulajdonították. A keresztelkedések száma azonban mégis közel 14 éves mélypontot ért el, miközben a prédikálással töltött idő változatlan maradt. 1998-ban közel 3.300 óra tanúskodás kellett egy áttérőhöz. Ez rengeteg óra volt. De 2002-ben több mint 4.500 óra kellett (több, mint a kb. 3.500 1999-ben és a kb. 4.000 2000-ben). Ez azt jelenti. hogy az átlag Tanú, aki kb. 200 órát prédikál évente, több mint húsz évig fog tevékenykedni mire bármi kézzelfogható eredményt felmutat.

A probléma még nagyobbnak látszik, ha figyelembe veszed, hogy sok keresztelkedő azok közül a családtagok közül került ki, akiket jóval könnyebb megtéríteni, mint egy véletlenül megszólított "házigazdát". Az Őrtorony kiadványai nemzedékeken át kritizálták a "kereszténységet" lustáságáért és önteltségéért, de most úgy tűnik, a Tanúk buzgósága jóval kevésbé hatékony, mint sok evangéliumi és főfonal beli keresztényé. Nem csoda: a Tanúk leragadtak az elektronika előtti világ ajtóról-ajtóra végzett eladási rutinjában, mindenféle elektronikus 'kinyúlás' nélkül, kivéve a watchtower.org -ot, amit soha senki nem fog megtalálni, hacsak nem keresi szándékosan.

Merre tovább?

Nagyjából az utóbbi évben az Őrtorony Társulat további fenyegetésekkel találta szemben magát, és próbált megválaszolni, sokszor elég gyengén. Az egyik legnagobb fenyegetés egy fertőzés volt a Tanúk ősi ellenségétől, a Római Katolikus Egyháztól. Russell, mint korának legtöbb protestánsa, heves anti-katolikus volt és Rutherford azt bizonygatta, hogy a Katolikus Egyház a Tengelyhatalmak valódi irányítója. Az 1960-as évek végén a Társulat Kennedy elnöki kampányától inspirálva kiadta az Ébredjetek! c. folyóiratának speciális számát támadva "A Katolikus Egyház[at] a huszadik században". A Társulat szinte mindig örvendezett az Egyház megszégyenülésein. Mégis, az Egyház szex-botrányai megmutatták, milyen könnyű botrányt kelteni bármely vallási csoporban, kihasználva az Internet lehetőség az elégedetlenek erőinek megszervezésére. Az Őrtrony szakadárai megtanulták a leckét, szerveztek és jelentős média leleplezésbe kezdtek saját Jehova Tanúi közt történt szexuális zaklatási és leleplezési eseteikből.

Félve bármiféle jogi összeütközéstől, a Társulat különböző módszerekkel próbálta decentralizálni önmagát, védelmezően elszigetelve a vallási funkciókat bizonyos céges testületektől és üzleti funkcióktól. Amikor az előző Őrtorony-elnök, Milton Henschel meghalt 2003. márciusában, a Társulat híradása csak annyit mondott, hogy "különböző adminisztratív feladatokat látott el". Ez nagyon messze volt Rutherford napjainak vezető-imádatától vagy Knorr napjainak cég-imádatától. Ez olyan volt, mint ha az elnökség soha nem is létezett volna, vagy mintha Henschel csak valami elektromos készülék cserélhető egysége lett volna. Mégegyszer: a Társulat mindig átvette a környezet jellemző vonásait. Megadta magát, legalábbis stílusban, az Internet korának - nem, biztos lehetsz, nem az internet vad, demotic individualizmusának, de egy másik jellemvonásának, a távoliságna és a névtelenségnek. A digitális világ most már a digitalizált Társulat által belkott, a Vezető Testület árnyszerű webmesterével. Megpróbálva kikerülni a cáfolatokat, a Tanú irodalom szürkévé és kelemessé vált, mintha tartalmát számítógép állította volna elő valami távoli forrásból.

Az Internet megtörte
a Tanúk elszigeteltségét
az igazságtól.

Mindeközben a Társulat ellenfelei folytatták intézményeik kiépítését. A H2O megmarad, és csatlakoztak hozzá más jólfelépített fórum-oldalam, mint a Jehova Tanúi Vitafórum (jehovahs-witness.com). Az harc az Internet és a Társulat közt határozottan egyenlőtlen. A Társulat feladata előszöris, hogy meggyőzze az embereket, hogy ő birtokolja a valóság mindenre kiterjedő és teljesen ellentmondásmentes magyarázatát; majd megszervezi ezeket az emereket egy erővé, mely támogathatja a dolgok hatalmas bőségét: nyomdaüzemek, gyülekezeti termek, helyi gyülekezetek, jelzálog, befektetések, jogi irodák. Az Internetes szakadárok feladata egyszerűen az, hogy megmutassa, a Társulat eszméi nem igazak, és hogy megszervezzen ilyen olcsó virtuális intézményeket melyek hasznosak ennek az üzenetnek a terjesztésében. A szakadároknak határozott gazdasági előnyük van.

Lehet-e a Társulatnak vagy bármi hasonlónak jövője az Internet világában?

Talán. Van pár lehetőségük hogy legyen. A legnyilvánvalóbb, hogy azt tegyék, amit Raymond Franz próbált tenni negyed századdal ezelőtt: elismerni, hogy tévedtek. De ez természetesen a legkevésbé valószínű választás. Csak egy modern amerikai intézmény ismerte el valaha, hogy tévedett - a Worldwide Church of God [Isten Világméretű Egyháza], egy adventista egyház, mely a Tanúk által befolyásolva egyszer úgy utalt tagjaira, mint akik "az Igazságban" vannak és mindenki más azon kívül. Az 1990-es évek során a WCG vezetősége áttekintette megkülönböztető tanításaikat és bejelentették, hogy azok nem egyeznek a Bibliával. Az ár amit fizettek, tagságuk 50-60%-nak elvesztése volt. Ez egy olyan példa, melyet az Őrtorony Társulat nagyon vonakodva követne.

Sokkal valószínűbb, hogy a másik két lehetőség egyikét választják, nagyjából azt a kettőt, mellyel szembesül minden más az igazság által felszólított intézmény a modern világban.

Az első lehetősége a Társulatnak, hogy megpróbálja elszigetelni az igazságról alkotott saját verzióját az Internet ellenőrízhető igazságú igazságától. Ha ezt teszi, az Őrtorony mozgalom egy élő kövületté válik, egy olyan emberekből álló közösséggé, akik mint az Amishok elfogadják, hogy megmaradnak a net előtti világban.

A másik lehetőség a Társulat számára, hogy adoptálja az igazságról alkotott verzióját bitről bitre az Internet adatgyűjtő lehetőségére és a szabad társadalomra, melyet az Internet szemléltet.

Ez a második lehetőség szinte biztosan az, amit választani fognak. Mint a többi földi hatalom, a Társulat is élni akar, szinte bármi áron. Megpróbál élni, még ha az ár a hibáival való kiegyezés is. Az igazi kérdés az, vajon az Internet sebesssége ad-e időt nyugodt átmenetre. Láthattuk Kelet-Európában, milyen gyorsan követte a glasznoszty-ot a feledés. A kulcstényező a vezetőség erkölcse, a képességük hogy hasonló igazsággal éljenek, mint amivel a normális emberek élnek, miközben egyidejűleg úgy tesznek, mintha még mindig birtokolnák a magasabb igazságukat.

Raymond Franz mesélte nekem a következő történeket nagybácsija, Frederick Franz, az Őrtorony Társulat negyedik elnökének életéből. Idős korában Frederik Franz elment egy szemorvoshoz, aki megállapította, hogy a látásvizsgáló tábla felső sorát sem tudja elolvasni. Az orvos kijelentette, hogy szinte teljesen vak, a javulás lehetősége nélkül. "Nos," mondta Franz a térdére csapva, "amíg itt vagyok, úgy is mondhatnám, a szemüveg receptem érvényes lesz!"

Ez a korszellem. Vajon a Társulatnak eléggé elege van belőle akkoriban, amikor a korszellem annyiféle utat kínál az igazság kihívása előli kitérésre? Meg fogjuk tudni, mert az Internet megmondja majd nekünk.

Forrás: Liberty Foundation Sept./Oct. 2003 Volume 17, Numbers 9, 10 [Fordította: Barna Zoltán, 2005. március] © 2005, Liberty Foundation